Akik sokat szenvedtek, néhány kivételtől eltekintve végül arrogánsok lesznek, nem pedig alázatosak. Minden szerencsétlenségüket a képedbe vágják, s nem nyugszanak, míg nem szenvedsz annyit mint ők.
X.-ről beszélek. Sokat kellett elviselnie élete során: megalázták csakugyan. Most azt hiszi, az égvilágon mindenhez joga van; könyörtelen. Hogy elfogadjuk azt, ahogyan viselkedik, szentnek kellene lennünk. Azt gondolja, sértés, hogy az emberek nem hajlandók térdet hajtani előtte. Mindenkit meg akar alázni - ez az egyetlen vágya. Nem tudja magáról, hogy embertelen, mert nem tudja elképzelni, hogy neked is lehet méltóságod. Üldözték; üldöző lett. Azt hiszi, sajnos, hogy most is áldozat. És ettől még kérlelhetetlenebb.
2 megjegyzés:
en ha konyortelen vagyok, akkor azt azert teszem, hogy felebredjen a masik. ezt fajdalom nelkul meg nem lehet meguszni. a koyortelensegem meg abbol fakad, hogy a masik nem latja, hogy nekem is van meltosagom es hogy en is tudok onzo lenni nem csak o. mutasd meg, hogy milyen egyszeru onzonek lenni, erre talan felebrednek. ez nekem inkabb egy tukor, hogy oke, akkor most en jovok es nezd csak, azt az eszkozt hasznalom, amit te az elobb. jo, nem?
de mar ez a harcos resze regen nem erdekel a dolognak.
jó ötlet, de a gyakorlatban nálam nem működött...
--
Cioran gondolatai felébresztenek, függetlenül attól, hogy egyet értek-e vele... ez tulajdonképp lényegtelen... jólesik az ő szűrőjén nézni egy kicsit a világot, nyilván mert érzek némi rokonságot. Hasonló mintázatok bennem is születtek az évek során. De nem a 'hasonló' érdekel benne elsősorban, hanem inkább a 'különböző', pontosabban én magam, aki egykoron voltam.
Ez a harcos szellem, nem véletlenül 18-20 éves koromban ragadott magával. De belém is íródott és ezt egyáltalán nem sajnálom.
Nem kell tőle sokat olvasni ahhoz, hogy kiderüljön, hogy ezek a kirohanások a 'másikkal' szemben, (mint itt a sokat szenvedőkkel szemben) saját magáról megfogalmazott önkritikák.
Post a Comment