Mike Leigh új filmje, az Another Year egy újabb gigantikus szárnycsapás a film univerzumában.
Fassbinder mondta valahol, hogy őt a kisember érdekli, az, aki gyenge, aki segítségre szorul.
ide kell fókuszálni ahhoz, hogy a film ereje támogatólag hasson a környezetre, hogy kinyíljon a szemünk a másikra, hogy nyitottak legyünk magára a gyengeségre, hogy szociálisan, intellektuálisan, érzelmileg, vagy akárhogyan is, de felfigyeljünk egy másik emberre, aki esetleg csak arra vágyik, hogy szóljanak hozzá.
a szavaknak óriási ereje van. egy szóval akár életet is lehet menteni. de a szónak csak akkor van ereje, ha iránya is van. ha közvetlenül belőlem jön ki, ha személyes, ha központi tartalma van és ha a másiknak a közepét érinti. így tudjuk megszólítani egymást. vannak szavak, amelyek betalálnak. mert van egy olyan hely, ami mindenkiben ott van, ami közös, ami megszólítható és ugyanúgy meg is szólít, ami érzékeny és ami érzékenységre szólít. erre mindenki ugyanolyan érzékeny. még akkor is, ha ez kívülről nem látszik, még akkor is, ha a szavaknak nem tulajdonítunk különösebb jelentést, mert azok csak szavak.
mert van olyan, hogy elbarikádozzuk magunkat, hogy nem hallunk meg semmit, vagy nem látunk meg dolgokat.
Bélabá ezért említi az éberséget olyan nagyon. hogy ébernek kell lenni, ezt szajkózza a Scientia Sacrában. és azt is mondja, hogy a boldogság az nem más, mint látás. képesség a látásra, nem egy állapot, vagy egy hely, amit el lehet érni és jóllakottan belesüppedni vagy elnyerni, kiérdemelni stb. nem, a boldogsághoz látni kell, ennyi.
a biblia pedig: "akinek van füle, az hallja. akinek van szeme, az látja."
de hogyan szerzem meg a látás ill. a hallás képességét? a megvalósításra sajnos nem ad részletes receptet a biblia, amit lépésről lépésre nyomon lehetne követni. így hogyan ébredhetek fel?
sokáig nem tudtam, hogy mi az a kinyilatkoztatás, de már kezdem felfogni az értelmét. a kinyilatkoztatás az utat mutatja meg. azaz a kinyilatkozás az maga az út. híd az égiek felé. hogy ez a híd Jézus e vagy, vagy egy modern tudós éppen, vagy egy vers, az mindegy. a lényeg, hogy legyen benne Ige.
mi az Ige?
az, amitől felébredsz. és mégis olyan, mint a kenyér.kezdetben volt az Ige. ez mit is jelent? hogy már a kezdetekben volt a törés és az Ige már a kezdetekben hídként funkcionált.
Az Another Year egy ilyen híd.
A film megtekintése után a legfőbb kérdésem az volt, hogy mi is az a művészet?
Kundera arra figyelmeztet, hogy eljön még az az idő, amikor nem lesz művészeti megújulás, azaz nem lesz sem megújulás, sem művészet (ezt persze a regény kapcsán mondja, de van e különbség a film és a regény között e tekintetben?). mert helyette kiszolgálás lesz. ez azt jelenti, hogy kiszolgálják az igényeinket mert mi magunk vagyunk azok, akik nem igénylik azt a bizonyos megújulást. nem igényeljük, hogy új kihívások kecérkodjanak velünk a megismerés útján, nem teszünk szellemi erőfeszítést, hanem csak szórakozni akarunk, hátradőlni és azt kapni, amire vágyunk. a váratlant elkerüljük, mert kényelmetlen.
A Hullámtörés óta nem volt ilyen dráma.
14 évet kellett várni rá.
Külön hódolat a főszereplőnek, Lesley Manville-nek.
Sunday, November 14, 2010
Cost Filmajánló - Another Year
Címkék:
filmajánló,
mike leigh
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
5 megjegyzés:
na még egyszer, idézetek egy 1947-es könyvből:
Azt a szociológiai nézetet, hogy az objektív vallásba vetett hit elvesztése, az utolsó prekapitalista maradványok felbomlása, a technikai és társadalmi differenciálódás és a specializálódás kulturális káoszhoz vezetett, naponta meghazudtolják a tények. A kultúra ma mindent egyformasággal sújt. A film, a rádió és a magazinok egyetlen rendszert alkotnak. Mindegyik ágazat önmagában és valamennyi együtt egyazon szólamot fújja. Még a politikai ellentétek esztétikai manifesztációi is egyformán zengik az acélos ritmus dicséretét.
(Max Horkheimer - Theodor W. Adorno: A kutúripar)
és a link
http://frankfurt.tek.bke.hu/media/szoveg/adornohorkheimer_kulturipar.htm
uo.
„Senki nem éhezhet és fázhat; aki mégis, annak koncentrációs táborban a helye”: ez a hitleri Németországból származó vicc jelszóként világíthatna a kultúripar valamennyi portája felett.
...
Az élvezet unalommá dermed, mivel ahhoz, hogy szórakozás maradjon, nem szabad új erőfeszítésbe kerülnie, és ezért szigorúan a már kitaposott asszociációs pályákon kell mozognia. A nézőnek ne legyen szüksége saját gondolatokra: a termék ír elő minden reakciót, mégpedig nem tárgyi összefüggése révén – amely szétesik, mihelyt igénybeveszi a gondolkodást –, hanem jelzések útján. Kínosan kerülnek minden olyan logikai kapcsolatot, amely szellemi erőfeszítést tételez fel. A fejleményeknek lehetőleg a közvetlenül megelőző szituációból kell következniök, nem pedig az egésznek az eszméjéből.
Post a Comment