Estimese

Vadászni nehéz. A vad nagy és erős. Megsütöm, megeszem.
Délben a parton, a hullámok közül egy kalóz lép elém. Dobbant és azt mondja. Doortein a nevem, Kalóz vagyok. Ha kalóz vagy mond meg nékem, hány láb hosszú egy ideális hadihajó? Kalóz vagyok nem értek én a hadihajókhoz. Nem értem, hogy lehet ez, hogy kalóz létére nem ért a hadihajókhoz. Mihez értesz Doortein?
Láss vendégül, a kérdések még várhatnak.
A délre néző ház, magasan, hegygerincen sziklára épült, alig tíz perc séta a parttól. Hét éve érkeztem, keletről, mesélem Doorteinnek. Kezével mozdul olyanformán, mint aki tudja. Aznap egy öregasszony lakta a házat. Annának hívták. Másnap meghalt. Egy közeli sziklahasadékban nyugszik. Ezen a tájon képtelenség tisztességes sírhelyet ásni. Szóval a célnak megfelel, mint azt a tucat csontváz is mutatja.
Ez a hely mozdulatlan. Már vagy ezer éve, újra és újra fogadja az ide érkezőt. Egyedül az ember adja a mértéket.
Az eltelt éveket Anna naplóinak olvasásával töltöttem. Ír egy helyről a hegyen túlról, a kősivatagról és annak királyáról, az egyetlen emberről, aki valaha itt élt a házban és továbbállt. Az ő neve Szaturnusz. Most is ott ül trónján, birodalma kellős közepén.