Estimese

Mivel szerénytelen véleményem szerint az irodalom halott -2 hónappal ezelőtt tűzhelytakarítás közben jöttem rá erre a sajnálatra és gyászra semmiképpen sem érdemleges tényre, de ez lényegtelen- az alább olvasható mese, mint egy "térközrelé" használatos a szavakban és önmagunkban való utazáshoz.

A Tündérkirály

Elindult a herceg megkeresni a tükröt, melyet édesapja a Tündérkirály rejtett el.
A történet messze, a Tündérfaluban kezdődik, ahol a herceg hasonmása él kivágott szívével és törött kardjával, mellyel azt elkövették. Az értelem ezen a földön magasabb formában létezik és hagyja a körforgást önnön ritmusában mozogni.
Itt, a faluban sokan élnek még, tündérasszonyok és gyermekeik, férfiak, akik általában a harc mesterségét próbálják tökéletesen elsajátítani, de vannak, akik csak írnak és fantáziájuk kimeríthetetlen ösvényein barangolnak folyton folyvást. Élnek még itt az öregek, akik a legmélyebben átélt bölcsesség intuitív képességét hordozzák és tudják a megoldást mindig, a perc minden másodpercében képesek döntést hozni a jó, rosszabb és a rossz, jobb megítélése kapcsán. Ők a tündérek tanácsadói. Hmm. Érdekes. Bizonyára senki sem gondolta volna.
Szóval a herceg a tükörrel és édesapja irigylésre méltó tanító képességével éldegélt nem messze a Tündérfalutól. A herceg mindig is szerette saját magát, és körülményei lehetővé tették, hogy áldozzon szeretetének és kifejezve imádatát, ezer tükröt készíttetett melyeknek keretein arcképe halvány kontúrjai voltak alig láthatóan jelen, ahogyan ő óhajtotta készítőitől. Ám egy nap, apja nagyon sok thc-vel telítve véráramlását úgy döntött, hogy a vicc jelentését bizonyítván elrejti gyermeke legféltettebb kincsét, részét, egyik tükrét. A Tündérfaluba ment, oda vitte a pótolhatatlant és átadta a falu bölcseinek, hogy őrizzék, amíg fia, a herceg el nem jön érte. Ott talált rá fia összetéveszthetetlen hasonmására. Amikor a király Mexikóban folytatott hadjáratai során a peyote kaktusz termését fogyasztotta, „rájött”, hogy két gyermeke van és egyik sem rá hasonlít. Elkezdett gyanakodni az értelem csúszós jégtábláin állva és a tükröt végül egy kardra cserélte, az Öregek mind támogatták a cserét.
Végül hazament és a kilencszázkilencvenkilenc tükröt darabokra törve vájta ki fia, a herceg szívét, s mikor a szív a padlót elborított milliónyi törött tükör darabjaira hullott, akkor ürült ki királyunk véráramlásából a meszkalin.
…a tündérfalu lakói felébresztették királyukat, s az öregek elfogatták az uralkodót.
Így vált a herceg mindkét birodalom uralkodójává, hiszen az Egy tükör megmaradt, így láthatta magát, apját, s a Tündérfalut szemei tükröződésében. Most már mindenki nyugodt és boldog volt. - Thomas Jozsa