Saturday, January 29, 2011

ÚJ NÉZŐ Cost



ez csak egy részlet az Új Néző projekten készült filmből, kiegészítve a foglalkozások felvételeivel. a Káva kezdeményezésére sokféle ember, szervezet bevonásával sikerült megcsinálni azt a résztvevői színházat vidéken, ami nem csak kiemel a hétköznapokból, készen visz valamit a néző elé, hanem arra készteti, hogy bekapcsolódjon, hogy a saját életére vonatkoztassa a látottakat. ez a színház jövője a városokban is, nem véletlen, hogy a maladype lakásszínháza vagy az imprószínházak olyan népszerűek. ez a rész épp elég didaktikus, de számos technika, egyéb színháztípus előzte meg ezt a gyakorlatsort. most bonya lenne leírni, de valami hasonlón kéne agyalni szekcsőn is, mert az elkülönülés egyre erőteljesebb, és számos problémához fog vezetni; együtt kéne beszélni arról, hogy a közösségi események, az együttélés tekintetében mely csoportoknak milyen ötletei, észrevételei vannak.a projektben voltak külön megvalósítható, apró ötletek is. pl. fotók készültek a résztvevőkről és az általuk választott autó mellé montírozták őket; a képeslap-minőségű képeket haza is vihették (előtte egy vitában vettek részt, ahol a színjátékban szereplő házaspár tagjai mellett érveltek, hogy autót vagy házat vegyenek a lakodalmon összetáncolt pénzükből). vagy pofon egyszerű: angéláékkal lehetett textil-újrahasznosítani is. ez a kezdeményezés nemcsak megfigyel, rögzít, használ, hanem odafigyel. érdemes megnézni a két dokut, a projekt honlapján pedig fenn vannak a két településen az ottaniak bevonásával készült filmek is. a cél, hogy a mikroprojekt modellként szolgáljon hasonló elgondolásokhoz; a káva vagy schillingék szívesen segítenek bármilyen kezdeményezésben és komolyan is gondolják. :)

4 megjegyzés:

roomann said...

no, már dumáltunk róla Angélával, hogy fontos lenne ilyet csinálni szekcsőn is

csak én egyenlőre nem mertem belevágni, de te megcsinálhatnád és akkor beszállok én is :)

az egyetlen bajom az ilyen projektekkel, hogy a gyakorlat azt mutatja, hogy a hosszútávú hatás, legalábbis ami a teljes közösséget eléri és ami igazán segíthetne, elmarad. Pedig hát ha valamiért , akkor ezért lenne igazán érdemes.

A problémák igazán akkor oldhatóak fel, ha nem "csak" egy projekt idejéig vannak jelen a "segítők". Hanem addig, amíg szükség van rájuk és nem hagyják magukra őket újra.

roomann said...

de valahol el kell kezdeni, bennem is érik a dolog már egy ideje...

veemer said...

nekem is ez a projektszerűség volt a fő kérdés. de ez az Új Néző pl. másfél év az előkészületekkel és a visszacsatolásokkal együtt. pl. a mostanra elkészült vágott anyagot múlt héten nézték meg a falvakban, az antropológusok pedig nyáron figyelemmel követik, hogy van-e változás, visszhang továbbra is. én nagyon benne vagyok, hogy agyaljunk; csak mindenképp kell külsős. aki rálát, aki pártatlannak tűnik, aki elég karizmatikus. illetve az alapítványnak is meg kell fogalmaznia néhány kérdést. pár ötlettel viszont bármikor (persze inkább nyáron) el lehet kezdeni a közösségi terek bejáratását, fórumok létrehozását. a fotós vagy a retextil-workshopos ötlet pedig tök egyszerűen kivitelezhetők. az idei táborra ki lehet találni pl. valami közkamerát, ami bizonyos időkben a falu különböző pontjain tűnik fel és az emberek üzenhetnek, véleményt mondhatnak valamiről. persze a célról, hogyanról kell gondolkodni,stb. de hát valahol el kell kezdeni... :)

vijna said...

ritkán látni ilyen értékes és természetes munkát, ami tényleg jó munka.