A demagógia

A demagógia (a görög δημος (demos, nép) és αγωγειν (agogos, vezetés) szavakból) a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. A politika és a politológia egyaránt használja, általában tetszetős, részigazságokon, vagy irreális elképzeléseken alapuló politikai programok vagy kijelentések rosszalló (pejoratív) megjelölésére. Demagóg „valaki, aki olyan tanokat hirdet, amikről tudja, hogy hamisak, olyan embereknek, akikről tudja, hogy idióták.” (H. L. Mencken). Mencken értelmezésében a demagógia szükségszerűen hazugságot tartalmaz, de gyakran ennél tágabb értelemben is használják, amikor a beszélő nem mondja közvetlenül a valótlanságot, hanem hagyja, hogy a kritikátlan hallgató maga jusson el a kívánt végkövetkeztetésre. A demagógia gyakran tartalmaz érvelési hibákat, de sok más eleme is van, amiknek semmi közük a logikához. A demagógiára leginkább fogékony emberek előítéletes személyiségek. Az előítéletes személyek nem törődnek azzal, hogy világképük szűk körre terjed ki és szerkezete nincs összhangban a világgal, számukra csak az a fontos, hogy világképük világos és áttekinthető legyen. Ahol nincs rend, ott rendet csinálnak. A járt utat akkor sem hagyják el, amikor új megoldásokra lenne szükség. Hacsak módjuk van rá, mindenbe belecsimpaszkodnak, ami ismerős, biztonságos, egyszerű és határozott körvonalakkal rendelkezik.

egy példa: Mi a teendő ha egyszer már ég a ház? - A válasz egyszerű, az őszinte szívű emberek vezérre várnak. íme itt vagyok én… Cseréljétek ki a vezetőket. Rám lehet számítani. Majd én eltakarítom ezt a szeméttelepet. Boldogabbak lesz­tek, békében fogtok élni.

forrás wikipedia