Mangó, a manga magnó

A little bit of mangó:

Aki már evett mangót, az tudja éri róla, hogy igazi meglepetés gyümölcs. Meglepetést okoz narancssárga, ízletes húsa a piros-zöld héj alatt, és hatalmas, lapos magja, mely majdnem olyan hosszú, mint maga a termés.

A hindu hagyomány szerint Buddha rendszeresen mangófa alatt meditált. Ebből adódóan a fa India egyik szent fája is lett.


A trópusi Himalájába helyezett őshazából a XV—XVI. században indult nyugati vándorútra, eljutva Perzsiába, majd Arábiába. Amir Khusrau török költő a XIV. században ismerkedett meg új múzsájával:

A mangó a kert büszkesége,
Hindusztán legfinomabb gyümölcse.
A többi gyümölcsöt csak éretten ehetjük,
De a mangó fejlődése minden pillanatában finom.

Akbar, Észak-India császára mangóhoz fűződő vágyait csak 100 000 fa elültetésével tudta csillapítani. Az első „mangófarm" emlékét még a múlt században is élő, 300 éves példányai őrizték.

A színe többnyire a vörös és sárga között változik, ovális formájú, lédús csemege. A mangó fán terem, mely akár 20 méter magasra is megnőhet és az ültetéstől számított 4-6 éven belül válik termőképessé. Egész évben fogyasztható.

Idézetek innen:
http://okoriegeszseg.shp.hu/hpc/web.php?a=okoriegeszseg&o=mango_1Gbi
http://www.terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/mango.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mang%C3%B3