Monday, February 28, 2011

Cost Music - Grunge

vijna berakott egy pearl jam számot,
elindult a nyálelválasztásom





szóval ez a kilencvenes évek elejének seattle-i stílusát meghatározó effekt, aminek
magam is büszke tulajdonosa vagyok.


ilyen működés közben


a húzóereje talán már megkopott, de
ez a szám hangszerelésileg azért nagyon ott van, hiába, három gitár az három gitár.
92-től 94-ig suli után (este hatig volt tanítás minden nap) ezt hallgattam otthon.
számítógépeztem, (sid meier's Civilization I) és nagyon lázadónak éreztem magam. karácsonyra kaptam egy kockás inget meg egy farmert, osztálykiránduláson pedig vettem egy bőr nyakláncot, amire egy csontdarabot kötöttem. ekkor készítettem az első pólómat, kék tintával egy koponyába végződő gitárt festettem az elejére. a metallicás barátaim mind kiröhögtek, mert a póló fehér volt, a metál pedig ugye fekete.
de nem bántam. én nem metálos voltam.
grunge-os.



aztán mindenki elkezdett a nirvanáról beszélni, meg egy filmről, ami seattle-ben játszódik.



én nem voltam nirvanás, de megvolt a nevermind, másolt kazin. máig emlékszem a pompomlány mellén feszülő anarchiajelre. istenem, az szexi volt!!!!
mer bejött az mtv, és kiderült, hogy mindenki grunge ot játszik.
ott volt az emlékezetes black hole sun, amit a gimis menzán láttam először, mert apám nem engedte nézni otthon az MTV-t. neki az volt a sátán.

ez volt az egyetlen CD amit loptam. párizsban.
ezért a számért.


a másik oltári nagy kedvtelésem volt a harcirepülős képek gyűjtése. kedvencem a svéd légierő ebben a klipben is feltűnő repülője, a draken
amikor tavaly párizsban jártam, láttam is.


találkoztam tizenhat éves önmagammal.



akkor hosszú hajam volt nekem is, és már volt fekete pólóm.
megtudtam, hogy valaha ezek a srácok, aki külön külön lettek "sztárok" egy közös zenekarban játszottak valaha, ez volt a temple of the dog.

és egy gazdagabb haveromnak meg is volt az album, egyenesen ÁMERIKÁBÓL
és rajta ez a szám.



aztán megtudtam, hogy van egy másik zenekar, ami még a csajoknak is bejön, és az énekes hangja pont olyan, mint az én ikonomé, eddie vedderé.

ekkor tört meg bennem valami.
a kémiateremben egy elsős csaj felírt valamit a padra

if it hurt that it ws kurt
would it be better if it was vedder

kurt meghalt, én meg még mindig egy halott zenei stílust imádtam.
és akkor kijött a no code, és rajta ez a szám
(érdemes kivárni a végét)


96 ban eljutottam az első pesti pearl jam koncertre, ami meghatározó élmény volt, ott volt az egész pécsi underground, és köztük én is.
sört, kannás bort vedeltünk a metrón, és én fejből elsoroltam az egész koncert anyagát emlékezetből, a papír még most is megvan, amit fogadásból írtam, hajnalban, a postavonaton.



de
a szellemtörténet nem mindig szinkrón, most csak egy kis patakot követtünk.
ki tudja, hová visz minket az élet folyója:)



ugye, a három gitár...

2 megjegyzés:

aPepe said...

büszke vagyok, hogy egy bandában vagyunk Tomi!
és örülök, hogy visszatérünk A gitárhoz!

vijna said...

"i just want to say....1..2..3..."