Sunday, March 13, 2011

Sátántangó (a rendőrségi jelenet)


a Sátántangóval beteljesedett a filmművészet. a filmek filmje elkészült, túllépett minden konvencionális keretet a filmidővel ill. elbeszéléssel kapcsolatosan. aki látta és akit meg is érintett a film, már vele kell, hogy éljen. olyan mint valami volt barát vagy barátnő, ott van és lesz mindig is az időben, kikerülhetetlenül.
a film humorától egyszerűen nem tudok szabadulni. Kafkának van még ilyen humora, meg úgy látszik Krasznahorkainak is Tarr mellett. és ott van Jeles András is, aki ugyanúgy egy Istentől elhagyatott világban pásztázik a kamerával.
elmondhatjuk, hogy Istennek nincsen humora, ez egyedül emberi adottság, és az egyetlen lehetséges út, hogy elfogadjuk azt a helyzetet, hogy itt vagyunk a földön, elhagyatva és ha nem akarunk elszigetelődni, ha nem akarunk kivonódni a játékból (Hamvas), ha el akarjuk fogadni azt az életet, ami itt és most körbevesz bennünket, akkor egyedül a humor segít rajtunk (Hamvas). a humor kiegyenlít, a humor közel enged az emberekhez, a humor ugyanakkor távolságot ad, biztonságot, az egyedüli otthonosságnak az érzetét, ami valaha is elérhető a számunkra.
az igaz filmművészet mindig is "kívűlről" tekint a dolgokra annál az egyszerű ténynél fogva, hogy képekkel mesél el, azaz a felszínt érinti, mindig csak a felszínt. nincsen "mögöttes" tartalom, hiszen minden ott van a szemünk előtt. csak sorrendbe kell tenni a dolgokat, egymás mellé, így beszél el. ezért beszélhet csakis az Istentől elhagyatott világról, miközben maga a filmkészítés egy óriási aktus az Istennel. igazi hit nélkül ezek a filmek sosem készültek volna el.
kedvenc jeleneteket töltögetek majd fel angol felirattal, hogy kicsit promótáljam a filmet. ezekben a videókban elsődlegesen Irimiásra fókuszálok és az ő beszédeire, vagy a vele való párbeszédekre.
a videók megtekintése egyáltalán nem csorbítja a filmélményt, - a filmet természetesen csakis porjektoron illdomos megnézni- hiszen ezek a videók inkább informatívak lesznek.
szeretném bevezetni az éves Sátántangó vetítést az életemben, egyfajta télbúcsúztatónak. imádom újranézni ezeket a jeleneteket.
igen, szerelmes vagyok.


0 megjegyzés: