Monday, March 21, 2011

Tudományos Vidám Vlog



Visszatért az életembe a programozás. Ami több szempontból fontos. Először is, bőven előbb írtam programot, mint biciklizni tudtam volna. Az egyik kedvenc éjszakai időtöltésem volt a programozás. Nyáron, nyitott ablaknál, instrumentális zene mellett. Játékokat, egyszerűbb szintiket, képi effekteket, minden vackot, amit programozni lehetett. Olyan, mint legózni, van valami, szétszeded, összeraksz belőle mást. Megkapod azt az érzést, hogy a tiéd. Olyan saját világot lehet építeni, egy játékon belül pl...nagyon szerettem. Ez még Pascal és C++ programozási nyelveken történ. Aztán jött a fősuli és sajnos a valóság az, hogyha programozni akarsz, az kőkemény rabszolgamunka. Nincs kreatívitás, nincs öröm. Kapsz egy feladatot, letöltöd hozzá a megfelelő motort vagy modult. Olyan, mint a legóban a trend manapság, hogy nem pici elemek vannak, hanem sokkal nagyobbak, sokkal gyorsabb összerakni valami látványosat...csak pont azt nem kapod meg, azt az érzést, hogy te csinálod. Szóval fősulin kőkemény adagokban kaptuk a modulokat, a feladatokat, de sehol semmi értelmét nem láttam. A programozás ment, a többi nem, utáltam. Ilyenkor ütött be sok minden, pl. elkeztem a Tomiékhoz járni zenélni, elkezdtem hangszereket fabrikálni (az egyhúros gitárok, micsoda párhuzam, a fenti dobgroove 1 bites :)) szóval elkezdtem kimászni a chipből. Fontos időszak volt ez is, elhatároztam, hogy semmi olyant nem tanulok többet, ami nem érdekel. Jól is esett aztán szinte minden ami tanulható volt, na jó leszámítva a TVműsor sztorit, de ott gyakorlatilag semmit sem tanultunk. Szóval a programozás átformálódott motorszereléssé, amit megintcsak nagyon szeretek, meg a fotózás, ezek mind-mind ugyanúgy működnek. Van alapanyag, van határ, van algoritmus és a végén van valami, ami megszületik, ami kézzel fogható és azt hiszem itt jöttem rá, hogy a programozás azért sem kell nekem, mert egy háromkilós ládában futnak a programok, hogy a PC-n kívül nem léteznek, s itt vége, kábelekre tervezni, meg monitorra, semmi értelmét nem láttam.
De most, a Hofi barátom már hónapok óta nyomta a fejembe ezeket a chipeket, hogy ezzel kell dolgozni, de ellenálltam. Le is állt. Aztán egy téli napon, nem is tudom miért, valahogy rátaláltam erre a kis IC-re, elkezdtem utánaolvasni. Na ez kb. 2 hónapig tartott, aztán vettem egyet. Azóta az alvásidőmből veszek le, annyira pörögtem rá. Még nem ismerem igazán, a funkciók talán 5%-át, ehhez a dobgéphez ennyi kell. Most vele is új korszak lesz. Már nem próbálkozás lesz, sokkal tudatosabban álltam neki már tegnap is, most jön a kemény melós szakasz, de várom :)
Úgy érzem, hogy a programok életre kelnek, bármit el lehet vezérelni egy ilyennel, rengetegen használják kis robotok "agyához", itt van pl. egy olyan, akinek ha rajzolsz egy vonalat, végigmegy rajta :)

Elég ismert projekt az 50$-os robot. Ezek általában tárgyakat kerülnek ki. De van olyan is, ami füstérzékelős hamutartót visz a hátán. Vagy egyszerű játékokat csinálnak rá, ezekhez általában bontott régi nokia kijelzőket használnak. Vagy elég felkapottak most a 3D led-kockák, mint a 3D-s kijelzés egyik legbaltább formája, de aranyos szerintem.

Meg a körforgós kijelzők, biztos van szebb nevük, általában valami gyorsan forgó cuccra szerelnek pár sor ledet, amik mindig csak az azonos pozícióban villannak ki, így ha a forgás elég gyors, egy fix képet látunk.

2 megjegyzés:

Renato Csatich said...

Wow, ez mar nem kozepiskolas fok!:)
Megtiszteltes volt a chipben es a videoban lenni! :)) jo programozast!!

tomdd said...

gyönyörű hullámformák!
hasonló VJ-eszközre előleget adnék!!! :)