Rendzsaw blogol, fotóblogol

a fekák és az aranyhajúak nagyon jól megférnek egymás mellett. nincsen kicsinyes féltékenykedés köztük, még akkor sem, amikor lila harisnyába bújtatom Izabelt.




a dobszerkóm története a következő (így a 35. évem derekán ez a harmadik szeróm, misztikus szám!):
nekem sosem azért kellett dob, vagy sosem azért doboltam, mert hogy én dobos volnék, de ezt már említettem valahol. hanem mert olyan konstalliáció állt össze, ami megkívánta a dobot. ez igen jó érzéssel tölt el, hiszen nem kell szenvedjek attól, hogy nem tudok ebből megélni vagy uram bocsáss', eleve jó akarok lenni dobolásban. ez nem arról szól, hogy jó lenni valamiben, hanem hogy jól érzeni magam valamiben. ez utóbbi állapotot legalább olyan nehéz elérni, mint az előbbit, viszont utóbbinak sokkal több haszna van. pl. nem lehet kiégni a zenéléstől, hiszen ez olyan, hogy pl. akkor szerelmeskedik az ember, amikor megkívánja, nem akkor, amikor gyakorolnia kell azt. tehát sose merevedjünk meg (!), s ez sokkal nagyobb kihívás, mint napi öt-nyolc órás gyakorlás, hiszen ezt napi 24 órában kell elviseljük.



de nem is ilyen bölcseket akartam én írni, hanem azt, hogy örülök, hogy felállítottam ezt a szettet a szobámban. és ettől nem fogok jobban dobolni, sőt, lehet csak rombolni fog valamilyen szinten.
a sors állandóan ironizál velem: amint megvettem a tamokat és elhelyeztem a szobában őket, - és élveztem az akusztikai eltolódást az éjjeli lámpa lekapcsolásakor és a kora reggeli pillantásokat a kis fekete ördög szempillái felé -, szóval ahogy mindez megvolt, jött a hír, hogy ki kell költözzünk a házból. hideg zuhany volt ez, rövid de velős. most össze kell tenni a kezemet, hogy találjunk a lakótársakkal valami házat, ahol ugyanúgy meg lenne a lehetőség a gyakorlásra.



apropó, gyakorlás: én úgy gyakorlok, mint ahogyan a kisiskolás a betűket tanulja. eddig a szenvedély fűtött, de az most valahogy elmúlt. most úgy dobolgatok megint, mintha sosem doboltam volna. jó érzés elkezdeni valamit újra. tipegni, elesni.

na de a dobszerkó története:
Jack, az egyik gitáros küldött pár linket eladó szerkókról, miután megemlítettem nekik, hogy lehet, hogy vennék egyet, ha már így együtt zenélünk egy ideje és hát most már beszélhetünk is együttesről, amihez kellett 7 hónap közösen eltöltött idő. most már úgy szaggatom a britt rockot a próbaterembe, mint nagymamám a galuskát a csirkeraguba.



160 font volt az alapszett, csak a tamok, 4 db. és jó fajták, van bennük anyag. Remo márka, ami azért furcsa nekem, mert a Remo csak bőröket gyárt, ha jól tudom. van a két felső tamhoz az a fémtartó, amit olyan könnyedén lehet állítani mert gömbcsuklós (!), arra Pearl van írva. de a tamokba bele, a belsejükbe meg Remo. mindegy is.

aztán elkezdtem cinek után nézni. azzal is szerencsém volt, 200 fontért a következőt kaptam: Zildjian cineket (2 crash, egy kísérő, lábcinek. alig használtak, csak egy van köztük elkopva, egy crash.), hozzá állványokat, mindenhez, pedálokat, széket is, egy alap pergőt is. a vicc az, hogy ott kellett hagyjam a csajnál, akitől mindezeket vettem, a tamokat, lábdobbal együtt, mert nem tudom hová tenni és nincsen kocsim és nincsen kedvem ezzel is vesződni, hogy tovább eladni. szóval, hogy egyszerre két szerkóm is lett, - de úgy hogy a második már nem is kellett, otthagytam, holott az is benne volt az árban - ez újabb ironizálás a sorstól.

a fentebb felsoroltakat kézben vittem kelet londonból délre. nem kis kihívás volt. úgy értem a házhoz, hogy remegtek már a kezeim, a szigszalag is pont ott pattant el a küszöbnél, ami az állványokat tartotta össze. durva menet vol. emlékszem, a hangfalaimat is így cipeltem még haza Baján. szerintem ezek nem véletlenek, meg kell értük szenvedni.
na itt meg is állhattam volna, csak a pergőt kellett tíz fontért megcsináltatni, hogy szóljon. de vérszemet kaptam és vettem egy másik pergőt 140 fontért, ami a lelke ugye a dolognak, a korona az egészen.
félreértés ne essék, nem dobálózom a fontokkal, ami nem jelenti azt, hogy ne vehettem volna akár 3 dobszerkót is eddig, ha akartam volna. ez két havi meghúzásomat jelenti itt kint. és azért voltam ilyen bátor, mert el tudok majd adni pár dolgot remélhetőleg:a régi pergőt, a gyakorló szettet stb. szóval eddig 500 fontnál vagyok, de leviszem 400-ra majd. és ez azért nem rossz. ez így most minimum 700-ot érhet jobb helyeken.

a fizum 800-900 font átlagban. a szoba, ahová költözöm havi 450 lesz jó esetben. az utazás 130 font egy hónapban londonban.
welcome to London!