Cost szemüveg

Nap mint nap történnek olyan dolgok, amiket szívesen megosztanék a coston, mégis ebből alig jut el valami idáig, pedig már régóta cost fejjel gondolkodom, cost szemüvegen át látom a világot. Ha posztolok kell egy nyugodt és szabad óra legalább, ilyen nagyon ritkán adódik. Lassan formálódnak a fejemben a dolgok. Én egy sms-t is kábé fél óra alatt írok meg. De sajnálom ezeket a csírákat, hogy nem nyernek formát. Gondolkodom mi legyen. Lehet, hogy ezentúl megosztom a csírákat is. Ami többnyire egy mondat lesz csupán. Ez már facebook, de mégsem egészen.

Annyira felgyorsult minden, hogy semmi sem jelent semmit, semmi sem hagy nyomot. Nincs időnk a dekódolásra, nincs időnk feldolgozni, átélni a bejövő infókat, eseményeket, csak kiüresedett képeket látunk. Még el sem értek a tudatunkig és már el is felejtettük őket. Minden egy pillanatban, minden azonnal, megszűnt az idő és a tér. Nemtom hogy ez jó vagy rossz, csak azt tudom, hogy én lassú vagyok ehhez, nekem még az sem nagyon megy hogy csak úgy bedobjak egy videót...