Óperencián túl

Jól sikerült az első. Vicces, hogy az Óperencia ötlete azután fogalmazódott meg Viki fejében miután megbeszéltük, hogy idén nyáron nem csinálom a Képköznapokat, mert nem fér bele az életünkbe. Erre ő előrukkolt egy gyerekprogram víziójával. Persze nem sokat morgolódtam emiatt, mivel tetszett az elképzelés és s ahogy elkezdtünk dolgozni a lelkesedésünk csak fokozódott.



Nem akarom hosszasan részletezni a program előzményeit, sikeres és sikertelen pályázatokat, éjszakázásokat, bosszankodást és örömet, kifulladást és elkeseredést, a majdnem feladás pillanatait. De az utolsó pár hét eseményeiről ami készült fotó, videó, hangfelvétel azt itt összegyűjtöttem.



Edus is bőven kapott feladatot. Ezúton is köszönet a sok segítségért. A két szalmabála felöltöztetéséért...



... a fesztiválkapu elkészítéséért. És a Balázzsal közösen kialakított bábkészítő foglakozásért...



Végül egy csomó szerencsés dolognak köszönhetően, sikerült az ország legjobb bábosait elhívni (amiben Tomi tippjei és kontaktjai sokat segítettek). Itt volt a Tintaló Társulás egy minicirkusszal ahova 24 gyerek fér be egyszerre, Pályi János egy klasszikus darabbal, az ördögöket palacsinta sütővel kiosztó Vitéz Lászlóval, a Márkus Színház Benedek Elek Égig érő fájával. Mindhárom előadásra jellemző volt hogy nagy sikerrel vonták be a gyerekeket ill. a közönséget az előadásba. Az előadások és vetítések mellett, egy csomó mást is "kipróbálnivaló" is volt. Legnépszerűbbek tán a Tekergőtér játékai voltak, amik tényleg lenyűgözőek voltak. Grosschmid Erik egyedi munkái régi idők játékait idézték, mind stílusukban, színeikben, működésükben és mégis valami új sosem látott csodákkal találkozhattunk.



no és persze voltak animációs filmek is, itt az egyik emlékezetes munka részlete.