The Woman in the Fifth. (nem működik ez a rohadt sortördelő). nagy plázákban nézek már csak filmeket, idáig jutottam. de aztán oda is kilyukadok, hogy nincsenek már művészmozik. persze névlegesen még léteznek, de tulajdonképpen csak mozik vannak, amikben jobb vagy rosszabb filmeket játszanak. hogy pontosítsak, egy londoni művészmozi ugyanúgy leadja az amerikai gagyit (meg a popcornt kínálja), mint ahogyan a lelketlen plázamozi is vetíti az art-ot, mintha már mindegy is lenne mi megy benne, csak jöjjenek és vegyék a popcornt hozzá (ami állítólag nem kevés jövedelmet jelent egy mozinak). mi a meleg (nem homo) európai filmköltészet? egyedül Kieslowskit találom a fejemben. Kaurismaki humortól dagad, Haneke ill. Bergman hideg (mint ahogyan József Attila költészete is az, mert pszichologizált), Antonioni és Bresson mintha nem is ezen a földön járna. Tarr a kilátástalanságból (más nagy magyar rendezőkkel egyetemben) csinál poétikát amit megint csak negatív előjelnek tudok be. Trier egyszerűen csak művészi volt (csak volt, mára már nagyon is realista), ahol a gondolat művészien áttört, de mégsem a szívig hatolt. Godard experimentális, Bunuel szürrealista mint ahogyan a franciák olykor (Jean Cocteau). még Jean-Pierre Jeunet sem költői, hanem mesés (olykor groteszken). na jó, a Dardenne tesók költőiek de magyar sárral tapasztva. Truffaut nagy klasszikus, azaz pusztán klasszikus elbeszélő. az angolok is jók mesében (meg a csehek, jóhogy) de még jobbak a szociális érzékenységben. maradnak a lengyelek. ez a fura összetételű (olykor csetlő-botló) alkotás egyszerre nagyon egyszerű, alázatos, keveset markol, sokat fog. valahogy többletjelentéssel bír, valahogy fennakad az ember valamin de mégsem intellektuális csavaroktól hemzseg minden, mint ahogyan sok más film általában. aztán leesik, hogy kérem, ez itt költészet. és hogy mi a költészet? tudja a faszom, hát itt ülök a plázában, honnan a faszomból tudjam, hogy mi a költészet? de érzem Kieslowski szellemét.
Saturday, February 18, 2012
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
8 megjegyzés:
érdekes, hogy pont a Dardenneket nevezed költőinek és különben is mi ez a cimkézés :)
a mozi most kezd élni igazán, elmosta a határokat a pláza és a nem pálza között, áttörte a falakat, mindenütt jelen van. végre a helyére, helyeire került és nem valami piedesztálra, onnan könnyű költőinek lenni.
na jó, belemegyek a játékba:
ha már érdekes, hogy a Darnennéket költőinek neveztem, akkor nem lehet olyan rossz a címkézésem:)
ha azt mondják nekem, hogy én is politizálok, pusztán azért mert élek (teszek-veszek, emberekkel vagyok kapcsolatban), akkor abban semmi gondolat sincsen a számomra. ezért írtam a hasonlataimat is korábban, amik ugyanolyan hülyeségek, sületlenségek.
ez a szempont azt sugalmazza, hogy te is vétkes vagy, ha kussolsz. de ki kussol itt, ez a kérdés. azért mert nem megyek el szavazni, mert nem olvasom a napi politikai híreket, mert fingom sincsen, hogy hány embert tuszkoltak börtönbe koholt vádak miatt, attól még nem kellene azt kinyilatkoztatni, hogy ez a világ, társadalom azért szar, mert nem vállalok nagyobb "politikai vagy társadalmi szerepet". (hogy ez a világ miért szar, ahhoz elég megnézni a Sátántangót, amire szintén el lehetne mondani, hogy az emberek benne nem felelősségteljesek pedig megszólaltak benne, felemelték a hangjukat, nem kussoltak. de ez így elég silányul is hangozna) ez felhívás arra, hogy menjek ki az utcára tüntetni, vagy blogoljak ilyen esetekről és hangoztassam mindehol stb. dehát nekem ehhez semmi kedvem. és ha nincsen kedvem, akkor bizony bűnbak vagyok. na ez az, amit nem nevezek ébresztő gondolatnak. mert a szabadságom abban áll, hogy ahhoz csatlakozom, amihez kedvem van. valószínűleg többet gondoltam a Geréb Ágira mostanság mint az anyámra. ez nem biztos, hogy jó.
viszont azzal címkézni, hogy mit nevezünk európai költői filmnek, ami nem pszichologizál, az már tényleg érdekesebb lehet. és itt nem arról van szó, hogy ezek a címkék igazak. persze, hogy nem igazak, ezek az enyéim. mellé lehet tenni a másikét (várom is). ebből már lehet valami gondolat talán, mert képlékennyé tesszük a dolgot.
a Dardennék költőiek, mert alázattal nyúlnak a témához és végig valami isteni végzetszerűség lengi körül a szereplőket. A Lorna csendje igazi költői magasságokba emelkedik a végén. szóval hiába a realista stílus, el tudnak vonatkoztatni tőle. a realista stílus csupán az anyag, amit formálhatnak.
Trier Antikrisztusa bármennyire is költőien hat, ha közelebbről megnézzük, nagyon egyoldalú realista gondolat bújik meg a színes képek mögött. a NŐ egy nagy geci, aki beteg is ráadásul. bűnös, mert többre tartotta az érzékiséget a szeretetnél (hagyta lezúgni a fiát az emeletről egy kúrásért). na most ezt hiába cicomázzuk fel képekkel, ebből nem lesz költészet.
a Dardennéket még hogy alátámasszam, itt egy rövidfilm tőlük, ami első pillantra nagyon furán hathat, hogy ez tényleg tőlük van? de hát mindig ugyanilyen atyaian pillantanak a szereplőikre.
http://www.youtube.com/watch?v=AdkRpPr7_II
egyébként a fenti lengyel film nem akkora szám ám, csak furán hat egy plázában. Cannesban pedig biztosan gyengének bizonyult. alapjában véve nem rossz, ennyi.
a Mozi szerepe most már csak a kikapcsolódás. nem azért ülünk be egy filmre, hogy gondolatokat kapjunk, hanem hogy kikapcsoljuk az agyunkat.
kinek van már kedve a gondolatokhoz filmben? amit el lehetett mondani, azt elmondták a nagyon, aki már kihalófélben vannak. az új generációnak már nem a mozi fogja megmondani ugyanazokat a gondolatokat. vagy senki, vagy a saját bőrükön fogják érezni, amihez még moziba sem kell majd menni.
szerintem is fontosak ezek a játékok
tényszerű kijelentéseken gondolatokat számonkérni felesleges, hisz messze van mint makó jeruzsálemtől.
lehet azt mondani, hogy ahol nincs gondolat, az nem is érdekes.
vannak filmek amik bekapcsolnak és vannak amik kikapcsolnak, vannak akik kikapcsolódni szeretnek és vannak akik bekapcsolódni és vannak akik mindkettőre fogékonyak, vannak akik kicsit, vannak akik nagyon.... stb.
a film, a mozi jelentősége többek között a szétszóródás okán is csökkent, alakulóban valami más helytte, valami virtuális valóság cucc, amikor az összes érzéked bekapcsolódik.
tényszerű kijelentéseken gondolatokat számonkérni felesleges, hisz messze van mint makó jeruzsálemtől.
lehet azt mondani, hogy ahol nincs gondolat, az nem is érdekes.
vannak filmek amik bekapcsolnak és vannak amik kikapcsolnak, vannak akik kikapcsolódni szeretnek és vannak akik bekapcsolódni és vannak akik mindkettőre fogékonyak, vannak akik kicsit, vannak akik nagyon.... stb.
a film, a mozi jelentősége többek között a szétszóródás okán is csökkent, alakulóban valami más helytte, valami virtuális valóság cucc, amikor az összes érzéked bekapcsolódik.
sokszor leírtad már itt is, hogy ha valaminek akkor annak látod értelmét, hogy az emberek leteszik a dolgaikat egymás mellé, ez a blog is eszerint strukturálódik, bedobunk ezt-azt. olyan ez mint egy inspirációs halmaz. egy jelentések nélküli háló, egy játsszótér. én egy kicsit hiányolom a közös játékokat, persze az több időt és odafigyelést igényel. s ha valamire hát egymásra van a legkevesebb időnk, annyi más fontosabb dolgunk van ehelyett.
valamit nagyon elrontottam, ha a mindenkori cost olvasó fejében posztjaim láttán az a kép alakul ki, hogy van itt egy ember, aki mindenkit rá szeretne venni arra, hogy politizáljon, mert úgy sem tehet mást.
úgy tűnik, hogy még mindig ott tartunk - s lehet, hogy ennél tovább nemis juthatunk - hogy ugyanaz alatt a szó alatt mást és mást értünk.
a Dardennek költőisége melletti érvek meggyőzőek, viszont kiderült az is, hogy a költőiség is mint bármely más szó, bármit jelenthet, s ez könnyen kizárhatja a kommunikáció, a párbeszéd lehetőségét. de tán a fogalmaink tisztázásával közelebb kerülhetünk egymás megértéséhez. különben minek ez az egész?
a jelentés nincs benne a szavakban, a jelentést a szavak kapcsolata, viszonya hálózata és mindaz ami a fejünkben róluk van adja, réges-régi, sokat szajkózott gondolatok ezek, de tán ideillenek.
"Az az ember keresi a szórakozást, aki ki akar kapcsolódni a mechanizált munkafolyamatból, hogy később újra képes legyen megfelelni neki. A mechanizálás ugyanakkor olyan hatalomra tett szert a szabadidő-ember és az ő boldogsága felett, oly tökéletesen meghatározza a szórakozást szolgáló áruk gyártását, hogy az ember már szabadidejében sem tapasztalhat mást, mint magának a munkafolyamatnak az utánzatait. Az állítólagos tartalom csak halvány ürügy; ami az ember agyába vésődik, az a szabványosított cselekvések automatikus sorozata. A gyár és az iroda munkamenetéből a szabadidőben is csak a hozzá való hasonulás révén szabadulhatunk. Ebben a gyógyíthatatlan betegségben szenved a szórakozás minden fajtája. Az élvezet unalommá dermed, mivel ahhoz, hogy szórakozás maradjon, nem szabad új erőfeszítésbe kerülnie, és ezért szigorúan a már kitaposott asszociációs pályákon kell mozognia. A nézőnek ne legyen szüksége saját gondolatokra: a termék ír elő minden reakciót, mégpedig nem tárgyi összefüggése révén – amely szétesik, mihelyt igénybeveszi a gondolkodást –, hanem jelzések útján. Kínosan kerülnek minden olyan logikai kapcsolatot, amely szellemi erőfeszítést tételez fel." (Adorno - Horkheimer: A kulturipar (1944))
Post a Comment