Thursday, October 18, 2012

TGM arhív

Szegényszag (2008)

"...A szegénység olyan volt, mint valami másodlagos gravitáció, szinte természetes túlsúllyal nehezedett az emberekre, akiket mindenképpen a föld felé görbít a nehézkedési erő. A hőségtől paprikavörös, az éhségtől szürkésfehér, a hidegtől sápadt arcok – náthás, szipogó, köhögő, harákoló, a törött foggyökértől dagadt ábrázatú, kinyúlt szvetteres, lyukas kesztyűs alakok támolyogtak a munkába hajnali fél ötkor, sötét árnyékok a vágányok fölötti röpülőhídon (ma is megvan, azt hiszem) az üzemek felé. Így kellett dolgozni, így kellett gondolkozni, így kellett szeretni..."

http://www.korunk.org/?q=node%2F8&ev=2008&honap=11&cikk=9360

6 megjegyzés:

Renato Csatich said...

ha mondjuk osszevetem ezt a szegyenyseget egy afrikai kis falu szegenysegevel (hallottam azoktol, akik jartak itt ott, hogy azert a szegyenyseg mellett osszejarnak az emberek, enekelnek stb. stb. de vegyuk akar Vietnamot is), egyertelmuen az jon ki, hogy szegyenyseg ide vagy oda, mi (magyarorszagon vagy az euban) nem csak kivul vagyunk elszegnyedve es ez meg szornyubb is. de tulajdonkeppen, mit jelent szegenynek lenni? "ami fent van, az ugyanaz, ami lent van".
mar eleve nem irnank ilyen cikket sem (nem lenne tema), ha lenne valami tobblet az emberekben, ami kepesse tenne oket arra, hogy felemeljek, "megtisztitsak" a kornyezetuket.
ezert a gazdasagrol mondottakat nem nagyon tudom elfogadni, hogy az valami irracionalis dolog, ami kenye kedve szerint emelkedik, vagy osszeomlik. a gazdasag az pusztan olyan mint barmi mas: az oktatas, az egeszsegugy stb. stb., mindez egybe es ennek az alapja, hogy hogyan gondolkodunk es cselekszunk a mindennapokban.
a baj most az, hogy kivilaglott megint, az, amit epitettunk, amiben reszt vettunk, ahogyan gondolkodtunk, az mind fals volt, mert osszeomlott. es termeszetszeruleg vilaglik ki valami uj alatta, amivel meg egyelore senki nem tud mit kezdeni, mert annyira uj. nincsen hozza kormanyzat, nincsen hozza forgatokonyv, nincsen hozza ideologia, nem kovetel tarsadalmi osszefogast es nem kovetel vezetoket sem.

Renato Csatich said...

jah, meg hat ez 2008-ban irodott, amikor bereklamoztak a vilagvalsagot.
most mar nem igy irna, az biztos.
a vilagvalsag kezdetenek arnyekaban mas tollat ragadni, mint utana 4 evvel. most nem a szegyenseg lenne a kozeppontban, ha valami sokkal fontosabb dolog. hogyan tudunk majd emberek maradni megint, ha mar szakad a cerna.

roomann said...

Ja ez a szöveg engem a nyelve miatt érdekelt, a válság eszembe sem jutott. Gyerekkorom képei keltek életre, szóval ez nekem itt inkább irodalom (esetleg történelem vagy szociológia) és ezért dobtam be, hogy nini, itt-ott milyen erős és szép szöveg ez. Önálló egész, ma sem kéne másképp megírni.

Amiről te írsz ennek a szövegnek a kapcsán kikerült a fókuszból, amúgy tulajdonképp egyetértek, ilyesmikről beszél tán a hankiss is az interjúban, amit korábban feltettem.
http://radiocost.blogspot.hu/2012/09/magyarorszag-sajat-konyoken-jon-ki.html

Renato Csatich said...

ja igen, irodalmi. talan nekem ez a bajom ezekkel, hogy irodalom de valahogy megsem egy irot latok mogotte, hanem valakit aki "aktivabb". hogy egy iro valahogy az irasnak el, de nekem TGM egy olyan gondolkodo (aki mint mondjuk Feldmar) eloben jobb.

roomann said...

...az élmény ismerős és zsigeri, magába szippantott, mintha egy regényt olvasnék...

panni said...

Renátó kommentjéről ez jutott eszembe:
Hamvas, Krízis és katarzis
"A krízis világfolyamat, ahol morál, állam, társadalom, ember, szellem, művészet, szokás krízise csak megnyilvánulása ugyanannak a kritikus világhelyzetnek. S a katarzist, amit az ember átél, nem pszichológiailag, társadalmilag, politikailag, hanem metafizikailag éli át, s a megújulás nem az egyes ember, hanem az egész emberiség, az egész világ megújulását jelenti.
Az emberiség ma még csak a krízis-folyamat legelején tart, és amennyiben katarzisról beszélni lehet, ez csak egyes emberi személyekben és csak részlegesen folyt le. Egyes személyekben és sohasem az egész embert átható mélységben. Az ember egyedül semmiféle életproblémáját megoldani nem tudja. Életét megvalósítani csak közösségben, társadalomban, államban, emberiségben képes, s minden önálló kísérletével egyedül marad. A katarzis egyelőre még csak élmény – az egyéni megoldás tükrében a világválság megoldási lehetősége, nem történeti esemény, nem az egész emberiség fejlődésére kiterjedő stádium, ami lefolyt, vagy ami éppen aktuális, hanem feltétlenül bekövetkező, nagy lépés, ami felé az egyes emberekben lefolyt katarzis mutat, és ami felé az emberiség tart."