http://enspire.hu/utcai/limitless-a-valaha-keszult-legjobb-graffiti-time-lapse-video
Wednesday, November 27, 2013
Tuesday, November 26, 2013
Feldmár Summerhillről
Mit gondol az iskolákban kötelezően bevezetett hittanról és erkölcstanról, hasznos-e a gyerekek fejlődése szempontjából? – Minden, ami kötelező, az lényegében zsarnokság. A gyerekek eredendően nem rosszak, csak oda kell figyelni rájuk és bátorítani őket, hogy azt csinálják, amit ők maguk szeretnének. Angliában így működik például a Summerhill iskola, ahol teljes szabadságot adnak mindenkinek azzal a kitétellel, hogy senki más szabadságát nem zavarhatják. Az én koncepcióm is ez a gyereknevelésről. Ha valakit érdekel a hittan vagy az erkölcstan, hát tanulja, de miért legyen kötelező? Emögött az áll, hogy nem bízunk a gyerekekben – azt hisszük, hogy ha mi nem mutatjuk meg nekik, mi a jó, maguktól sosem fogják felfedezni. Valahogy az a koncepció, hogy ők egyfajta vademberek, akiket civilizálni kell. Ez teljes tévedés, nyugodtan lehet bízni bennük.
Woodcost
De nem is a hangszer most amiért írok, hanem a végeiből leeső kis fadarabok, amikből nagyon szeretek akármit csinálni, pl. kisautót.
Ilyen kisautókra már kifejlesztettem egy technológiát, így egészen nagyüzembe tudom csinálni őket (eddig kb. 80 darab készült).
A sima fenyő az originál modell, ezeket játszóházakba vittem és a gyerekek maguk festik ki és csavarozzák (bevallom a pótkerék felcsavarozása is az ő ötletük volt - hiába, a társadalmi kérgesedés már engem is elért - itt mutatkozik - de sebaj, ugye :).
Annyira népszerű, hogy a tartalékokat is mindig fel kellett élni, a lányok is nagyon szeretik.
Szóval csináltam most pár "polcra való" darabot is, hogy legyen demó és hogy meg tudjam hirdetni, mert arra gondoltam bárkinek kellhet hangszermaradékból készül kisautó :)
Szívesen gyártok, akár nagyobb mennyiségben is (100 db max - de még gondolkodom, hogy lehet több is :-)). A világosabb fenyő ár 350, tíz db-os rendelés felett. A sötét fekete dió 450. Reklámozzátok, fejlesztő játéknak szoktam csúfolni, de tényleg, apukák is beszállnak festeni, csavarozni - a lányok is csinálják - szerintem a tanárok is imádnák. Közösségi házaknak, stb.
Festhető akrillal, temperával, akvarellel is akár.
Monday, November 25, 2013
Japán Cost
Ezek a japánok. Az összes hangszer saját gyártású - 1983-at írunk, a DX7-es szinti (az oltár tetején) hiperújdonság volt (az FM szintézise miatt, ami ekkoriban lett közismert és határozta meg az egész 80-as évek hangzását). A dobos pontossága csak Rendzsóéval mérhető :)
Címkék:
cost music,
japán cost
Saturday, November 23, 2013
Friday, November 22, 2013
Tuesday, November 19, 2013
Hős Cost
Aztán talán egy ötödik is eltelt, mikor is valami érdekes hangra lettem figyelmes - majd mérges. Mert joggal gondoltam, hogy patkány kapar a tápos helységben. De nem onnan jött ez a fantáziámat egyre izgató kozmikus hangjelenség. Akkor még nem is sejtettem, amit később egyenesen tudtam: A hang egy fazék alól jött, ami fejjel lefelé állt. Annó még a vizeskannát is rápakoltam és nem egyszer a kokas is felugrott rá. Óvatosan léptem oda és félve, de határozott mozdulattal felrúgtam a lábost. Mint az iciri-piciri kismacska két tehene, hát az eltűnt szárnyas ütött-kopottan, szürkén, meggémberedve sántikált ki alóla. Öt hét étel és ital nélkül, az oly biztonságot jelentő társadalmi integráció védelme nélkül, a reggeli friss búzakása, a zöld udvarba való kirohanás felszabadító érzése és nem utolsó sorban napfény és hely nélkül. Öt hét, amit ez a jószág úgy állt ki, hogy sosem felejtette el, ő tyúk és nem változott át sem gyíkká, sem más a lábos alatt kiszökni képes gerincessé. Lefogyva, megtörve és a kirekesztettség saját bőrén való megtapasztalással indítottuk rehabilitációs programot neki, mely egy külön etető és annak napról-napra való közelebb helyezése a közös-höz. Plusz eseti gyorssegély (két marék mángold-levél) - amely indokoltságát a család egyhangúlag fogadta el. Ünnepeljük hát az azóta mérföldekkel bölcsebb, ellenállóbb és társadalmilag is elismerést érdemelt már nem is közönséges házityúkunkat, aki e naptól fogva a "Hős" nevet viseli.
(Két hete édesanyámat óvatlanságból elkövetett közvetlen veszélyeztetés vádjával állíttatam fel a konyhaasztaltól - melynek előzménye, hogy Vadász kutya a hátsó udvarba szaladt és elcsípte Lady Gagát. Aki eztán egy hétig szinkópásan sántikált. Múlt héten kicsit még swinges lüktetéssel élte mindennapjait, már azonban kiegyensúlyozott házityúk ő is. 'Sanyámmal peren kívül egyeztünk meg (odaadta a két és háromnegyed virslijét) 'pám meg tisztességesen el'csázta :).
Kép Cost
Wednesday, November 13, 2013
Tuesday, November 12, 2013
Friday, November 8, 2013
Cost Music - Take me with you
nem lehet beágyazni, sajnos,de Take Me with You és tudom, hogy ez már volt, de bepasszol:A Time for us
Címkék:
chamichaze,
love,
music,
péntek
Thursday, November 7, 2013
Wednesday, November 6, 2013
Tuesday, November 5, 2013
TV Cost
Nem Csehszlovák, de Jugoszláv ez a film. Szerintem parasztosabb is, de azért kedves kis mozi. Sosem hallottam róla.
Monday, November 4, 2013
NÁDAS INTERJÚ A 168 ÓRÁBAN
Éppen száz évvel ezelőtt történt, hogy a világhírű magyar lélekelemző, Ferenczi Sándor megalapította itthon a Magyar Pszichoanalitikusok Egyesületét, s fejlődésnek indult nálunk is az a tudomány, amely a hazai művészetekre, így az irodalomra is mélyen hatott. A pszichoanalitikusok nemrég jubileumi konferenciával ünnepelték az évfordulót. Az eseményre meghívták azt az írónkat is, akinek a műveiről már számos mélylélektani elemzés készült. Nádas Péter Világló részletek című készülő új könyvéből olvasott fel. Ott készített vele interjút SÁNDOR ZSUZSANNA. - A magyar pszichoanalitikusok konferenciája előtt pár nappal döntöttek a Nobel-díjról, amelyre önt is felterjesztették. Föl lehet lelkileg készülni arra: mi van, ha nyer, és mi van, ha nem? – Arra kell fölkészülni, hogy bukmékerirodákban fogadnak rám, azaz lónak tekintenek. Az újságírók pedig rendes évi találós kérdésük eszközének. Olyasmiről kérdez, amivel nem foglalkozom. Ritkán vállal nyilvános szereplést, de mintha a pszichoanalitikusokkal kivételt tenne. Korábban, Berlinben már tartott előadást lélekelemzőknek, most a magyar kollégáiknak olvasott fel készülő könyvéből. Ennyire fontos önnek ez a tudomány? – Talán arról van szó, hogy az analitikusok éreznek magukhoz közel engem, ezért hívnak, ami természetes, hiszen íróként nagyon sokat köszönhetek az analitikus iskolának. Főleg a reflexiós készség elmélyítésében segített, egy olyan korszakban, amikor a reflexió sem a közéletben, sem az irodalomban nem tartozott a preferált lelki gesztusok vagy műveletek közé. Életemnek egy nagyon mély és sötét korszakában elvégeztem egy önanalízist, amit Freud inkább tilt, mint támogat. Nem teljesen egyedül végeztem, egy neves pszichológus állt mellettem, figyelte, hogy mit művelek, s ő is megbeszélte a saját szupervizorjával, egy neves analitikussal. – Új művét is emlékiratoknak szánja. Mennyiben folytatása ez a 1998-ben megjelent Emlékiratok könyvének? – Semennyiben. Az fikció volt, egy regény, most viszont a saját életem az elbeszélés tárgya, s éppen azon vagyok, hogy ebből a szövegből száműzzek minden fikciót; még a különböző családi hiedelmeket és legendákat is. Amikor az ember regényt ír, akkor állandó ingamozgást végez a fantázia és a realitás között. Mindenki többnyire a maga módján igyekszik a műfajnál maradni. Én például a saját életemből csak bizonyos elemeket emeltem át a regényekbe, igen korlátozottan. Inkább a fantáziára és az általános emberi tapasztalataimra építettem. Zárlatként megírom a saját történetemet, s ezzel mintegy lemondok a fantáziáról, de nem mondok le az elbeszélésről. – A konferencián a Túlélő elméje című fejezetet olvasta fel, amely kisgyermekkori háborús emlékeiről szól. Budapesti házakról, ahol családjával bujkált, bombatámadásokról, a fagyos utcákon heverő halottakról. Magyarországon szinte minden család őrzi a 20. századi traumák emlékeit. Tízmillió túlélő országa vagyunk? – Nemcsak mi vagyunk túlélők. Európában nincs ember, aki ne lenne a háborúk és az önkényuralmak sérültje. Még akkor is így van, ha ezzel kevesen képesek számot vetni. Még akkor is így van, ha két generációval később születtek. Örökségként megkapták a szüleiktől a sérülések következményeit, ők pedig egyenesen a saját szüleiktől. Kertész Imre például a kevesek közé tartozik, akik számot tudtak adni a nehezen viselhető örökség magyar verziójáról. Nincs nemzet Európában, amely a hitlerizmus és a sztálinizmus örökségét ne együtt kapta volna meg. – Mégis, mintha nálunk még nehezebb lenne a múlttal szembenézi. – A szembenézés egyéni aktus. Társadalmi szinten nem valósulhat meg, nem is elvárható. Európában egyedül a németek végezték el sikeresen a maguk nemzeti analízisét, ennek azonban nagyon sok ember egyéni munkájából kellett így összeállnia. A múlttal mindenkinek egyedül kell elszámolnia, magának kell támaszkodási pontokat keresnie. Mindenkinek a saját családjával kell szembenéznie. Közös szembenézés legfeljebb a templomban elképzelhető, úrfelmutatáskor, úrvacsoránál, amikor egy jó ideig csend van, és mindenki magába mélyed. A kollektivizált analízis kizárólag tömeghisztériához vezethet. – De épp az a baj nálunk, hogy szinte mindenki csak a saját történelmi sebeit fájlalja, s azt hiszi, ő szenvedett a legtöbbet. Ebből nem alakulhat ki társadalmi párbeszéd, megbékélés. – Hogyne alakulhatna ki. Például a németek és a franciák között a második világháború után megszületett a békekötés. Attól persze megesik, hogy a francia bisztrókban utálkozva beszélnek a németekről, és fordítva. Megbékülni diplomáciai és politikai szinten kell. A megbékélés minden nemzet életében egy nagy ajánlat. Másfelől azonban naivitás azt remélni, hogy a fajgyűlölet ettől megszűnik. Elfogadás és tolerancia ugyanis nemcsak nevelési kérdés. Csupán az egyén tudja elvégezni. Pszichológiai és erkölcsi értelemben a személyes fejlődés eredménye, a személyes erőfeszítésé, hogy az ember ne zuhanjon bele ugyanazokba a rettenetes csapdákba, amelyekbe az elődei. A múlttal való szembenézés, a társadalmi párbeszéd voltaképp üres jelszavak. Kizárólag egyéni adottságok vannak. Kizárólag két ember tud egymással dialogizálni. Amit most maga is gyakorol velem. – Én csupán kérdezem önt. – Meg nagyon szép nagy szemekkel néz, hogy lehetőleg ne sokat hazudjak. A másik elfogadása éppen azzal kezdődik, hogy kérdéseim vannak, kíváncsi vagyok rá. Előbb meg kell értenem, csak így ítélhetem meg a véleményét. Az empátia az ember egyik legcsodálatosabb tulajdonsága. Azért tudjuk, hogy mi a másik szándéka, mert az önmagunkét ismerjük, s így bele tudunk helyezkedni a másik helyzetébe. Kizárólag ebből jöhet létre megegyezés. De a megértéshez is csak egyéni utak vezetnek, ahogyan a pszichoanalízis is csak az egyéni sorsra adhat választ. Például arra, miként lehetséges, hogy egy adott személy a gyűlölet egész rendszerét építi fel, miközben ugyanez a személy megértő férj és toleráns apa. Társadalmi szinten az idegenek vagy a kisebbségek gyűlöletét a pszichoanalízis nem tudja meggyógyítani. Ugyanúgy, mint az irodalom, konkrét személyekkel foglalkozik, ennek az egyetlen a személynek a kapcsolatrendszerét tekinti át. Amiben az a bölcsesség, hogy valamennyien egyetlenek vagyunk. – Műveiben ön sokat ír arról, miféle testi-lelki sebeket ejtett rajtunk a 20. századi történelem. A hatvanas-hetvenes évek diktatúrája másként pusztított bennünket, mint a jelenlegi rendszer? – A pártállami diktatúra rombolásairól tényleg alaposan beszámoltam. Volt miről írnom. Épp ezért nem szeretnék többé sem diktatúrában, sem pártállamban élni. Ezért is beszélek a lehető legrigorózusabban a személyiség szabadságáról. A diktatúra minden személyt be akar kebelezni, és a művészeteket is szeretné bekebelezni. A politikai szabadságot viszont kizárólag szabad emberek tudják biztosítani. És a szabad ember értelmesebb, találékonyabb, a minőségre, a szépségre érzékenyebb. Ennél többet erről nem nagyon lehet mondani.
Saturday, November 2, 2013
Friday, November 1, 2013
Subscribe to:
Posts
(Atom)
