Könyvajánló

Egész véletlenül vettem le otthon a polcról a Kék Öböl című John Steinbeck regényt, csak hogy este épp olvassak valamit. Annyira rákaptam, hogy zsinórban 5 regényt olvastam tőle.
A legnagyobb élmény a Lement a Hold volt. A Kék öböl is úgy kezdődik, hogy pár oldal után le akartam tenni. De írói utasítás, hogy hagyd magad meditálni a közegben, hadd csurogjon beléd. Több regénye játszódik ugyanott ugyanazokkal a szereplőkkel. Most küzdök, mert mást akarok szeretnék olvasni, de olyan nehézekes, úgy összebarátkoztam Steinbeckkel, nehezen áll rá az agyam más író szójárására. A Kék öböl eredeti címe Cannery Row (Konzervgyár utca - ahol játszódik). Ha esetleg valaki belefut eredetiben, vegye meg légyszi :) Idézet - kép már volt, aztán ha kedvetek szottyan keressetek rá, szuper kis világ! (készült belőle film is eredeti címén, szándékosan nem keresek rá.)

Csak egy tízéves bátor és csodaszép kisfiú, név szerint Andy, Salinasból, szállt egyszer szembe az öreg kínaival. Andy látogatóban volt Montereyben, meglátta az öreget, és rögtön tudta, hogy rá kell kiáltania, ha másért nem, hát önbecsülésből. De akármilyen bátor is volt Andy, őt is megszállta egy kis félelem. Estéről estére figyelte az öregembert, s a kötelességérzet és a félelem viaskodott a keblében. Aztán egy este Andy nekidurálta magát, nyomába szegődött az öregnek, és éles fejhangon énekelni kezdett:
Csingi-csongi vén kinézer kukucskál a rácson át, arra jön egy fehérember, s lenyisszantja a copfját.
Az öregember megállt, és megfordult. Andy is megállt. A mélyen ülő barna szempár Andyra nézett, és a vékony, barázdás ajkak megmozdultak. Hogy ezután mi történt, Andy sose tudta megmagyarázni s elfelejteni. Mert a szemek kitágultak, s addig-addig tágultak, míg egyszerre eltűnt a kínai. Csak egy szem maradt belőle, egy óriási barna szem, akkora, mint a templomkapu. Andy benézett e ragyogó, átlátszó, barna kapun, s egy elhagyatott tájat látott, egy roppant síkságot, amelyet fantasztikus alakú, tehén- és kutyafejhez, sátrakhoz és gombákhoz hasonló hegylánc szegélyezett. A síkságot alacsony, durva fű borította, csak itt-ott volt látható egy kis homokbucka. És mindegyik buckán egy apró állat ült, olyanforma, mint a mormota. A táj elhagyatottsága, a puszta és hideg magányosság nyöszörgést csalt Andy ajkára, mert a világon nem volt egy teremtett lélek se, egyedül maradt. Andy becsukta szemét, hogy ne is lássa többé a síkságot, s mire újból kinyitotta, ott állt a Konzervgyár utcában, és az öreg kínai már az Élettani Labor és a Hediondo konzervgyár közti átjáróban csittegett-csattogott. Andy volt az egyetlen a fiúk közül, aki ilyesmire vetemedett, de ő csak akkor egyszer, és soha többé.