"Tarr Béla a Berlinare óta szinte keresztűzben érezheti magát elhíresült mondatával, miszerint
"Ez a kormány éppen most változtatja meg az alkotmányt, és húsz évnyi hivatali időre rendezkedik be. A kormánynak kell mennie, nem nekem."
cikk az esetről az ÉS-ben

"Talán jobb is, ha olyan művész emberek, mint Tarr Béla saját belátásából marad távól mindenféle közéleti megnyílvánulástól, beleértve filmjeinek promótálását is. Az a hang, ahogyan már a Sátántangóban is megszólalt, egyszerűen csak zűrzavart szül, az embert kétkedésre készteti, a szavakat kiforgatja és bizonytalanságban hagy afelől, hogy mire is hivatott ez az ország, avagy egy erőteljes politikai vezetés. Hát csodálkozunk kérem, hogy itt tartunk? Addig, amíg ilyen emberek dolgoznak a kultúra bármely területén, addig látható, tapasztalható, rohamos fejlődésre ne is számítsunk!" Népszabadság
Kulturális miniszter ugyanitt:
"Mivel, hogy a Torinói ló nemzetközi sikere után rendkivűl megnőtt az érdeklődés a Sátántagó iránt (New York, London, Paris kapva kap az újraforgalmazás lehetőségéért), nem engedhetjük meg, hogy egyes jelenetek benne legyenek a filmben. És a továbbiakban óvakodunk támogatni minden olyan filmet, amelyik etikátlanul, cinikusan, egyszerűen szólva közröhelyt csinál a mai magyar politikából."
Az allegória egy görög eredetű szó (αλλος = allosz, „más”, αγορευειν = agoreüein, „nyilvánosság számára beszélni”), képletes beszédet, hasonlításon alapuló gondolkodásmódot jelent. Azaz egy elvont fogalmat képszerűen, vagy egy önmagában láthatatlan elképzelést vagy elképzeléseket egy látható képben jelenít meg; egy elvont valóságot érzékelhetővé tesz. Legtöbbször az olyan művészi kifejezésmódot értjük alatta, amikor az elénk állított ábrázolás, jelenet vagy cselekvő és beszélő személyek mögött valami más jelentést is kell gondolnunk. Ez a másik jelentés az allegorikus vagy átvitt értelem. Az allegória nem azonos a jelképpel, de attól nem mindig választható el világosan. Gyakran időszerű kapcsolata van világnézeti, társadalmi vagy politikai folyamatokkal.

