ma jottem meg a 10 napos Vipassana kurzusrol. gondoltam, most irok gyorsan valamit, kesobb mar ugysem lesz ra erom szerintem. amikor elveszek a mindennapokban ujra. mar most, ahogy jottem vissza a forgatagba.... szinte eszrevetlenul telepszik meg az emberen vmi vedoreteg, mert sok az info az agynak, sok az ember, forgalom stb. szoval mire leultem a gephez a vacsora utan, ugy ereztem magam, mint aki egesz nap csak szexelt es herdalta a spermat ket kezzel. karikas szemek. nagyon faradtnak erzem magam, mint mondjuk egy Kepkoznapok filmes tabor utan. biztos most szakadt ram igazabol minden. Persze mar iszom is az angol teamat, tejjel. kezdek felebredni.
Vipassana infok magyarul itt.
Itt voltam helyileg: Dhamma Dipa. Ez lenyegeben Anglia es Wales hataraban van. Dombos volgyes, nagyon szep zoldovezet, tavol a varos zajatol. szep kuria, szep epuletek, otthonos a legkor egybol, ahogy belepsz. sok epuletegyuttes van, kisebb nagyobb meretekben, elszorva. kulon a ferfiak es kulon a nok. elmeletileg mindenkinek kulon szobat igertek meg a honlapon, aztan itt kiderult szamomra, hogy en szerencses voltam a kulon szobammal, mert sokan egy lakotarssal voltak egy helyen. nem veszes persze, de ez engem azt hiszem elegge visszalokott volna mert eleve ugy keszultem, hogy kulon szobam is lesz. sok felujitasi munkalatok lesznek meg, meg uj epuletek felhuzasa stb. szoval kesobb ez maskeppen lesz itt, gondolom. regen, ahol a lovakat tartottak, most ott kis parcellakban ketszobas ferohelyek vannak. az egesz kurzus, a meghirdetestol a kivitelezesig nagyon profi szervezes, nem lehet egy rossz szavam. igenyes hely, minden nagyon kitalalva elore, latszik, hogy semmit nem biztak a veletlenre es hogy kihasznaltak a hely adottsagait is szepen. van pl egy legelabb 10 perces setaovezet is, kulon a noknek es fefiaknak a fak kozott. kint vagy a termeszetben. szuper volt a kaja (vega) is, a szobak, az informacio osztas (kommunikacio), a szervezes, szoval minden.
igy nez ki a napirend:
04:00 Reggeli ébresztő gong
04:30 - 06:30 Meditáljon a szobájában vagy a meditációs teremben
06:30 - 08:00 Reggeli és pihenő
08:00 - 09:00 CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
09:00 - 11:00 Meditáljon a teremben vagy a szobájában, a segédtanár instrukciói szerint
11:00 - 12:00 Ebéd
12:00 - 13:00 Pihenő
13:00 - 14:30 Meditáljon a szobájában vagy a meditációs teremben
14:30 - 15:30 CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
15:30 - 17:00 Meditáljon a teremben vagy a szobájában, a segédtanító instrukciói szerint
17:00 - 18:00 Teaszünet
18:00 - 19:00 CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
19:00 - 20:15 ELőADÁS A MEDITÁCIÓS TEREMBEN
előadás után 21:00-ig CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
21:00 Térjen nyugovóra
21:00 - 21:30 A meditációs teremben kérdéseket lehet feltenni a segédtanárnak
22:00 Villanyoltás
a reggeli mindig ugyanaz volt, de nagyon valasztekos (zabpelyhek, fott zab, kulonfele - szezam, mogyoro - vajak, mez, gyumolcsok, teak, stb. stb.) ebedre mindig kitettek magukert, hogy ne legyen unalmas. amit eszrevettem egybol, hogy hagyma az nincs a teriteken. a Krishnasoknal is ez van, ott sem esznek, az vmi bunos dolog ott (a hushoz kozeli), itt nem tudom, mi lehet, de nem volt, az tuti. talan ez volt az elso 10 nap hagyma nelkul az eletemben. nem hianyzott egyebkent, semmi nem hianyzott, nem is jarattam az agyam soha semmin, hogy valaminek maskeppen kene lennie. orultem, hogy ott lehetek es hat ingyen vegeredmenyben. de mondom, regen ettem ilyen jokat es sosem voltam faradt a kajalas miatt. nem huzott le.
na most megprobalok rovid lenni, mert igy sosem erek a vegere, ha ilyen tortenetmeselosre veszem.
nehez volt. fel kell ra keszulni. az ember egy ido utan el akar menekulni. de pont ez benne a jo. termeszetesen mindenkire maskeppen hat ez a technika, nincs ket egyforma elmeny. ezert is van beszedtilalom. 10 napig nem beszelhetsz senkihez csak a tanarhoz ha van vmi kerdesed a technikaval kapcsolatban.
soha ne keverj ket kulonfele meditacios techikat (amit mashonnan hoztal), az nem jo es rosszul is elsulhet. kovesd mindig a megfelelo utmutast es tarts ki amellett es legyel nagyon turelmes. nekem nehez volt elszakadnom a mar tobb mint negy es fel eve naponta gyakorolt Transzcendentalis Meditaciotol. a tudat onkentelenul elkezdi hasonlitgatni egymashoz a dolgokat, ami ebben az esetben nem jo. mert ez egesz csak egy intelektualis jatek lesz es nem maradunk meg a az adott gyakorlatnal. szerencsere mar az elso nap ez kibukott szoval le tudtam allitani.
az eloadasok videorol mentek. ez volt az egyetlen kiabrandito dolog vegeredmenyben, meg az, hogy eleg sok penzeket kernek a kulonfele hanganyagokert, videokert stb. a kurzus vegen, ha eppen valamit megkivannal otthonra is. de abszolut nem penzkozpontuak amugy, latszik, hogy a penzt jol kezelik, es az onkentesseg a lenyeg es az uzenet az az, hogy ezt ingyen adni az embereknek. ez eleg nagy hivoszo manapsag, bar azert gondoljuk meg ketzer, hova megyunk, szoval ne kezeljuk annyira egyszeruen a dolgot, mert tenyleg elegge probaratevo 10 nap ez.
Goenka a tanitomester, aki tavaly szeptemberben halt meg. nagyon elvezetes volt nezni es hallgatni ot. kb 80%-ban ugyan tisztaban voltam ezekkel a dolgokkal (Hamvas es Osho nelkul ugyan hol lennenk mi itt nyugaton? Hamvas elsokent kototte ossze keletet a nyugattal es csinalt egy csodalatos oszhangot, megmutatva, hogy az igazsag az egy es hogy kulonbozo hagyomanyok kulonbozo modszerekkel adtak hangot a kinyilatkoztatasnak. Osho-t pedig hiaba fujjak, mondjatok meg egy keleti figurat, aki ennyire a melyere latott volna a nyugati gondolkozasunknak. nyugatrol keletre menni nagyon konnyu (mindig is voltak, akik ezt tettek), na de visszafele...az szamomra egy nagyobb lepes valahogy.)
a lenyeg a tapasztalat. oh, hat lehet e Hamvast kihagyni megint? "Minél több a tanulás, annál nagyobb a tudatlanság. Minél több a tapasztalat, annál nagyobb az ártatlanság." talan ezzel foglalnam ossze az egesz kurzust roviden.
10 napra ott vagy, hogy megtapasztald a testedet, a legzesedet es a test kolonfele reakcioit, ahogy csak ulsz es nem csinalsz semmit. az erzekek kb 3-4 nap alatt nagyon kielesednek. sokan kepesek voltak a szunetekben hosszasan szemlelni valami viragot vagy kavicsot vagy akarmit. az illatokkal, izekkel es hangokkal ugyanez, csupa elet minden korulotted mert erzekenyebb leszel mindenre egy ido utan. tulajdonkeppen Eckhart Tolle elmenyei koszonnek vissza, amikor az ongyotro fajdalom valahogy kiviragzik, ha nem szaladsz el magad elol. es hat nem szaladsz el mert ugyan hova szaladnal. nem erdemes.
szerintem minden ep eszu embernek megfordul a fejeben az, hogy hova kerultem, mire jottem en el?
Goenka minden ilyen jellegu kerdesre is megfelel. minden nap bo egy ora videovetites tole nagyon nagy kincs volt abban a csondovezetben. abban a csondben sokkal jobban is beledhatolnak a szavak. nem tudom, hogy Magyarorszagon ezt hogyan oldjak meg. remelem, felirattal. hangalamondassal szerintem elveszik a lenyeg. akkor nem tudod ugy kovetni a szemelyes megnyilvanulasait mert rajta lesz egy folos reteg.
egyebkent az utolso ket napon mar nekem is sok volt belole, mint ahogy egy ujzelandi srac mondta, hogy neki vegig sok volt. ot nem erdekelte az a sok budhista extrainfo ami kerlelhetetlenul hozzacsapodik ehhez az amugy minden vallastol fuggetlen technikahoz. en kivancsi voltam mert idokozben rajottem, hogy szeretem en az ilyen intellektualis jatekokat olykor, ha tanitokrol van szo, hiszen vilag eletemben mast sem olvastam csak ilyeneket, mert ezek erdekeltek. Meg a Lynchtol is az erdekelt, meg az osszes rendezotol, hogy milyen tapasztalatokat szereztek forgatas soran, mert nagyon kivancsi voltam, hogyan csinaljak a filmjeiket. szoval engem valahogy mindig is a tapasztalati aspektus erdekelt a kulonbozo dolgokban (filmkeszites, zene, moral, eletvezetes). a tanitok meg ugye attol tanitok, hogy a sajat tapasztalatukbol beszelnek (a Feldmar is pl. ) es ehhez csak egy tokeletes kiegeszules az, hogy intellektualisan is a helyukon vannak. de nem kell ahhoz intellektualisan a helyunkon lenni, hogy megpatasztaljuk Istent vagy az Igazsagot vagy a SZeretetet vagy az Egyseg-tudatot, Nirvanat stb., nevezzuk barminek, amit egy vegso esszencianak gondolunk). a tapsztalat mindig a belso megfigyelesen alapul. amikor a tudatunkat egyszeruen csak magunkra iranyitjuk es csak szemleljuk magunkat anelkul, hogy valamihez ragaszkodnank vagy vmivel azonosulnank.
Hamvas: "A kísértés: kifelé fordulni." a gyonyornek nem szabad felulirnia a fajdalmat. semlegesnek kell maradni. de inkabb azt mondom amit Hamvas, hogy hunek kell maradni. nekem ez a huseg. hogy barmilyen nehezseg is jon az eletben, azt el kell fogadni (ezt emeli ki Tolle is mostansag, a jelen pillanatnak az elfogadasat) es nem reagalni ra, mert akkor maris osszekeveredsz vele es lehuz magaval (azonosulas). ez az elfogadas rettenetesen nehez, mert ki kell birni a fadalmat ugy hogy kozben nem mozdulunk. es hat lenyegeben ez tortenik akkor is ha csak ulsz, napi 10 orat.
a fajdalom mindig megtalal valahogy.
eleinte 10 percenkent muszaj volt pozt valtanom, mert nem birtam tovabb. a vege fele mar birtam 45 perceket, egyszer-ketszer egy-egy orat is, de akkor mar nyuszitettem belul es leizzadtam. a hatammal mar nem volt baj egy ido utan, 3 kis szivaccsal a seggem alatt azt ki tudtam cselezni, de a labamba annal inkabb beleszallt. vicces volt latni, hogy mindenki latvanyosan szenved, keves kivetel volt. amikor jott a szunet, megindultunk kifele, az elso napokban mint valami oregek otthonabol valo kibicegeskent, kesobb aztan fejlodtunk. mu-setak, a legkulonfelebb test gyakorlatok kovetkeztek, ulve allva, ugralva stb., csak hogy 5-10 perc szunet utan legyen eronk ujra egy 2 orat megulni a seggunkon es persze rendesen csinalni a gyakorlatokat, fokuszalva.
katonai kikepzes. eroszakos testneveles ora. intenziv edzes sportoloknak. ilyenek jutottak eszembe, meg az ahogyan alt iskolaskent anyam nyomasara vmi sportot kellett uznom. de utaltam, rettesetesen utaltam. nem vagyok sportos, nem szeretem a testemet kitenni ilyen kepzeseknek lenyegeben. nem motival. valakit igen. ezert mondja Osho, hogy probalj ki minel tobb technikat es csinald azt legalabb 3 napig. ha mukodik es rad van szabva, akkor azt vegulis erezni fogod egybol, es maradj meg annal. ha vmi mukodik akkor attol a pillanattol mas ember lettel es mar sosem leszel a regi. nalam ez tortent a TM alatt.
ketszer nem tudom elvesziteni a szuzessegemet, ugy latszik.
Goenka szerint van 3 fajta meditacio: verbalis (mantra, lasd pl: TM), vizualis (amikor elkepzelsz vmit) meg ez a Vipassana. az elso ketto az jo meg fasza de nem visz le a tudat gyokereig. csak a Vipassana csinalja ezt az elmenyt mert puszta tapasztalason alapszik az egesz (persze ezt azert megsem lehet elmondani, teszem hozza, mert akkor nem kene annyit beszelni a Sankararol meg a karmarol meg sok-sok egyeb dologrol, hanem akkor csak figyeljunk a gyakorlatra, azt meglatjuk mi lesz).
aztan megis ha nem lettek volna ezek a videok minden egyes nap vegen, akkor azt hiszem en lennek az, aki azt mondana, hogy ez maga a tiszta pokol. Goenka gondolati vezetese es humora es stilusanak hianya miatt elviselhetetlen teher lettem volna magamnak, mondjuk ki. azt mondja, hogy altalaban a 2-ik ill a 6-ik nap a legnehezebb. a masodik azert mert ott kapcsolsz, hogy baszki ez nem jatek. a hatodik meg gondolom azert mert (errol nem beszelt ha jol emlekszem) akkor mar 3 napja gyakorlod a Vipassanat es hat attol is be lehet sokalni, nah. es akkor bejon a tudat, hogy "meg 4 nap azon kivul! nem, azt nem birom!"
az elso harom napon csakis a legzesedre figyelsz, az orrod koruli teruletre csak (ez idovel szukul, ahogy egyre kisebb teruletre figyelsz, az orrcimpad es a felso ajak kozti teruletre). a 4-ik napon jon a Vipassana technika, amikor is a mar igy elore kielezett (kihegyezett) tudattal elkezded a testedet korbepasztazni, megfigyelni.
ennyi.
es most nem erzem, hogy lelottem a poent, mert mindez amit itt irkalok az csak egy ilyen intellektualis jatek, ezt meg kell tapasztalni. ulj le es figyelj a legzesdre 3 napig. ezt kar tovabb ragozni. ne cigizz, ne igyal kavet, teat, ne egyel hust, ebed utan mar ne egyel semmit (csak ket gyumolcsot) stb stb. szoval ezekbol all ossze az egesz.
amikor jott a Vipassana resz, az nekem olyan volt mint valami hithu poganynak a nem kivant megkeresztelkedes. rendesen leizzadtam, a fajdalomtol mar ulni sem birtam nyugodtan, egy percig sem talan.
a segito tanar szerint ez olyan, hogy mindenki maskent reagal ra. valaki siman vegig uli, valaki vegig szenved es izeg-mozog az egesz 10 nap alatt.
ez utan a pont utan tulajdonkeppen en nem tudok beszamolni jelentosegteljes elmenyekrol. az igazan intenziv elmeny nekem vhogy ez az elso 3 nap alatt jott, amikor egyszer csak azt vettem eszre, hogy elkapott vmi "flow", ahogy figyeltem a legzesemet (azt hiszem a 3-ik napon volt ez, de lehet, a masodikon). egy feloran keresztul mintha feluleemelkedtem volna magamon es folyamatosan tudtam a legzesemre figyelni, azaz inkabb en voltam a legzes. es nem volt semmi fajdalmam az alatt a fel ora alatt, ami nagy dolog szamomra vhogy. az idosebb (visszajaro) diakoktol azt kerdeztek a 2-ik, 3-ik napon, hogy ha mar egy percig tudod figyelni a legzesedet akkor stb. stb. szoval ez vmi nagy kiugrasom volt ott akkor (de persze ennek aztan tenyleg semmi jelentosege a Vipassana szempontjabol). nem is mondtam senkinek. jah igen, mindig oda kell menni a tanarhoz a nap egy bizonyos szakaban, minden masnap talan. en volt, hogy nem is akartam, mert nem akartam beszelni (ilyenkor egy par szo mindig elhagyta az ajkadat, ahogy ott suttogtunk a teremben elol, kozel ulve a tanarhoz). nem volt nekem kedvem beszamolni de neha jol jott azert mert voltak egy ket rovid kerdesem. szoval ezek ilyen kotelezo dolgok, ugy latszik. nagyon odafigyelnek, hogy jol gyakorold, hogy ne menj felre.
a 10-ik nap az maga a felszabadulas mivelhogy a 9-ik napig szol a komoly munka lenyegeben. a 10-ik napon is zajlik a meditacio csak nagyobb szunetekkel es ami a lenyeg: feloldjak a beszed tilalmat (angolul azert ez jobban hangzik: noble silence - nemes csond). na most ez a feloldas ez olyan mint ahogy a cunami megindul, vagy mint a kis holabda a hegy tetejerol. valakinel egybol betor a gat es elsirja magat. egy bacsi hangosan zokogott amikor meghajolt a feloldas elotti utolso meditacio vegeztevel. akkor meg nem is ertettem, miert. nem is akartam en megszolalni meg csevegni, egyaltalan nem ereztem szugseget. aztan muszaj volt szoba elegyednem az ebednel az asztalnal, mert ezek az angolok azert tarsalgasban nagyon ott vannak, azt meg kell hagyni. eloszor nagyon sokat dadogtam, ugy mint regen. ugy latszik nekem ez az alap nyelvem, a dadogas es nyuszoges, mint ahogyan azt Jeles Andras mondta egyszer magarol. alt iskolas koromban sokat dadogtam de egyszer ramformedt a tanar es megszegyenitett mindenki elott es onnantol kezdve muszaj volt eltitkoljam, hogy en pedig dadogok. onnantol ez nekem egy egeto kin lett, egy szegyenvolt es nem akartam megegyszer megszegyenulni. a megszegyenules az magunk elott tortenik mindig csak ezt egy gyerek meg nem tudhatja.
de lassan- lassan kezdtem eledezni. de meg mielott ez megindult volna, hogy szoltam volna a masikhoz, elotte csak bujtam az emberek elol, nem tudtam mar hova menekulni. aztan kimentem egy kis tisztasra, es akkorra mar mindenki boldogan es hangosan kacagott es meselt es meselt, es en akkor leultem egy padra es elkezdtem sirni. es ott voltam O elotte, es ereztem, hogy gyarlo vagyok es ereztem, hogy kegyelmet kapok es akkor szerettem ezt az eletet, ugy ahogyan volt. mintha a Joisten probara tett volna, mintha vmi bortonbol kijottem volna a szabadra. a sajat magam bortonebol.
(hunek maradni....) a siras mintha a megbocsajtas jele lenne. megbocsajtasz magadnak....mert erzed, hogy valaki mas mar megbocsajott neked, valami nagyobb ero.
aztan mentem az ebedlobe es egybol repultek felem a sztorik es hangosan nevettunk es az a kb. 140 ember, ferfiak es nok csak csiviteltek es orultek egymasnak es annak, hogy elnek. az egyik srac a 4-ik napon haza akart rohanni innen, a masiknak a fasza kezdett ell nagyon fajni, egni. a harmadik azt meselte, hogy hallott valakit a wc-ben a sajat urulekehez beszelni ("i told you...") stb. stb. ilyen es ehhez hasonlo vicces tortenetek. aztan ezek utan szepen lassan mar tudtunk komolyan is beszelni arrol hogy ki mit elt at es sok mindenre ra is jottem egy-egy ilyen beszelgetes reven. talalkoztam egy nagyon jo fej uj zelandi sraccal, vele egy hullamhosszra tudtam hangolodni.
a 10-ik napi feloldast azert csinaljak, hogy ne legyen nagyon nagy sokk visszamenni a hetkoznapi eletbe hirtelen (a csondbol). igy is azert kapkodtam a fejem, amikor a busz lassan kezdett bekuszni a varosba, ahogy utaztunk visszafele. aztan mar egyre inkabb egyedul akartam lenni. sok volt ez a cseveges es beszelgetes, hianyzott a szemelyes terem megint.
a Vipassana technika arra tanit meg, hogy a sajat testunk kereten belul ott van a vilagmindenseg es hogy a szenvtelen megfigyeles altal (hogy milyen testi erzetunk tamad, benyomasunk a borfeluleten vagy annal melyebben) nem ragaszkodunk a gyonyor erzetekhez, hanem ravesszuk (igen, itt erzem a lenyegi elemet: meg kell eroszakold magadat tulajdonkeppen) a tudatunkat a megtapasztalas elmenyere, arra a megtapasztalasra, ami azt mutatja meg, hogy minden mulando, hogy minden elmulik. hogy ha orulsz es boldog vagy, akkor ne ragaszkodj hozza (pl: a szerelembol ne csinalj hazassagot csak azert, hogy megtartsd a masikat, hogy bezard azt a friss szellot egy dobozba es megold) es ha szenvedsz, akkor nezz szembe a szenvedeseddel (fajdalom), nezz a kozepebe es bontsd ki azt.
eberseg (Hamvas), kitartas (huseg), szenvtelenseg (hogy elkeruljuk az azonosulast, a folosleges reakciot). ez nem azt jelenti, hogy ulunk mint a zoldseg es hogy barki felaprithat bennunket (Goenka), hanem ellenkezoleg: szeretettel es odaadassal tudjam a dolgokat kezelni.
de hogy valami prozaival zarjam, boruljunk le Kundera nagysaga elott (A nevetes es felejtes konyve). talan a 7-ik naptol kezdve bejon egy uj dolog: haromszor egy nap 1 orat ugy kell ulnod, hogy nem mozdulsz meg (se kez, se lab, nem nyitod ki a szemed). szoval ez egy ilyen komoly ulesi fazis, ami direkt ezt a celt szolgalja, hogy akkor abban az oraban vedd komolyabban a meditaciot. nem nekem valo feladat volt, mondanom sem kell.
de nem is ez a lenyeg. ahogy belekezdunk ebbe a feladatba a nap kozepen, nagy nekikeszulodessel, mar mindenki kezd lenyugodni a kezdeti feszkelodes utan, amikor eppenhogy beall a csond....akkor egyszer csak valakinek a gyomra az elso sorokbol (egy ferfinak) jo hosszan megszolal es kelloen hangosan. semmi meglepo. gyomorcsikaras, hallottunk mar sok ilyet elotte. de valaki hirtelen felkuncog jobbrol, csak egy rovid nyikkanas erejeig. kis szunet, majd balrol jon a visszhang, aki a jol ismert hangot adja ki magabol megint, az a bizonyos torokhang, amikor a visszaszoritott levego egyszercsak muszaj, hogy kipreselodjon valahogy, amikor az egesz gyomor megrandul folfele. aztan hirtelen mogulem is megszolal, majd egyre tobben probaljak visszatartani a gyermeki nevetest, azt a jol ismert nevetest, amit meg altalanos iskolas korunkbol konnyen eloidezhetunk. amikor nem szabad nevetni, mert csondbe kell maradni, de hat azt nem lehet kibirni...sehogyse lehet. es ahogy igy terjed ez a kuncogas korulottem, mint egy virus, jott es elragadott engem is es ugyanugy becsukott szemmel elkezdtem kuncogni es vissztartani a kirobbano oruletet. es hallottam, ahogyan a noi reszlegbol csak a csond aramlik, erezni lehetett, hogy a nok azok hallgatnak, es figyelnek, nagyon figyelnek, hogy ebbol mi lesz, hogy ki es mi allitja meg ezt a jarvanyt. mar erezeni kezdtem, hogy ebbol egy gigagntikus oriasi egyutt-rohoges lesz, ami hiszterikus is tud lenni.
nagyon sajnalom, hogy ez nem igy tortent, meg kell mondjam. a tanito kb egy fel perc utan erelyesen megszolalt: "ha nem birod abbahagyni, akkor hagyd el a termet!" nah, hat az igazi pokol ekkor jott elo, mert ilyen erot en mar regen kellett, hogy megregulazzak (kesobbi beszamolok szerint a tarsaimnak pl erosen bele kellett harapniuk az ajkukba, hogy abba tudjak hagyni). ez a tanari raszolas a gyerekekre, ez sok mindent elohozott belolem. hogy mekkora pofont kaptam a Tari Laciotol, a technika tanartol alt suliban, amikor nem birtam abbahagyni a kuncogast, es hogy a foldre terultem tole, majd bogni kezdtem. elohozta azt, hogy hat nem fura, hogy a kisordog a fiukban van meg inkabb mint a lanyokban? hogy ott a ferfi tudatban az a bizonyos "enke" (Karinthy) hogyan piszkalja a nyugodtsagra torekvest. hogy a nok inkabb elnek a testukben mint a ferfiak (de most itt az ido, hogy a ferfi is a testeben eljen inkabb, ne a tudataban es hogy a noknek is fel kell tudniuk kacagni hamarosan). es hat elohozta Kunderat, aki a szent es profan mesteri abrazoloja. pontosan az ilyen szituaciok szeretetteli meseloje.
de szerettem Kunderat abban a pillanatban, edes Istenem de szerettem ot.
PS:
Vipassana kurzust egyszer egy evben meg kell csinalni, ha komolyan akarod venni.
reggel egy orat es este egy orat kell gyakorolnod, ha komolyan akarod venni.
egyaltalan nem vagyok meg benne biztos, hogy komolyan akarom venni. ma mar nem csinalok semmit, faradt vagyok es iras kozben kulonben is figyeltem a seggemben levo fajdalomra, szoval mara letudtam. es meg akarom nezni a Game Of Thrones kihagyott reszeit. szoval engedek az ordognek.
egyebkent tortent egy furcsa dolog a kurzus alatt. egyszer remalmom volt: egy feka kisracot oltem meg aki seggberugott az utcan es ezt annyira megalazonak ereztem, hogy nekimentem. o olyan kismereture zsugorodott mint a cigarettam es rendesen be is volt tekerve a cigimbe mar es jol ra is gyujtottam es tudtam, hogy ott eg benne elevenen. ekkor felriadtam, a felso testem felig mintha le lett volna zsibbadva de ami a legfurcsabb, hogy abban a pillanatban, ahogy felebredtem, a tudatom maris ugrott a fajdalmas pontokhoz a testemen egybol elkezdte szenvtelenul szemlelni, mint valami orvos: "na nezzuk csak, hol faj. itt vagy itt? ha itt megnyomom?"
majd az ido megmutatja, mi is volt ez. ajanlom mindenkinek, mert ez egy tisztito eljaras es sokat lehet belole tanulni. oke, nem tanulni hanem: tapasztalni.
Sunday, June 22, 2014
Meditacio - Vipassana
Thursday, February 9, 2012
Meditáció IX.
(nem lehet sort tördelni a Radio Coston, bocs ezért.) ma két éve, hogy gyakorlom a transzcendentális meditációt. nézzük, mit fejlődtem ebben az utóbbi két évben: egyszer sem pofoztam fel nőt, csak ordítoztam velük vagy megrángattam egyszer az egyiket. egyszer üvöltöztem a szupervizorral, de nem ütöttem meg, mint az elején. kapott egy gyomrost amikor hozzánk jött. egyszer sem betegedtem le két év alatt, holott korábban itt Londonban 3-szor legalább elvitt valamilyen influenza. kétszer volt sima megfázásom, de 3 napig tartott, semmi komoly. egyszer sem rugattam ki magam a munkahelyről. ha felbaszom magam, gyorsan elillan a dühöm. a szakításaimat is pillanatok alatt kiheverem és megyek tovább. ha valami nem jó, leszarom, nem veszem fel. bemásolok egy-két emailt, amit még a tanároktól kaptam, hátha segít valakit. a blogot nem olvastam, lehet, van benne faszság, de gondolom, hasznos dolgok is. a new age style-on meg már régen nem akadok fenn, szívd ki belőle, ami neked jó. meditálj te is, meglátod, jó lesz. "We've had a few emails from students wondering if they are meditating correctly. Here is a selection of some of the comments we've received recently: "The sense of being asleep is very constant." "A tad worried about not going into a deep meditation for a while, as in the sleep like state, is this ok?" "My mantra doesn't seem to be there at all during meditation." "I am finding it hard to switch off and I keep looking at my watch." "It just doesn't feel the same as it did in the beginning." Perhaps you can relate to some or all of these at some stage in your meditating career? The good news is that all of these reports are examples of correct and legitimate meditation. Here are the key qualities of correct meditation: - it was easy and effortless - there was no strain or forcing - you take it as it comes - you do not have a particular agenda or expectation in meditation - whatever happens is just fine - every meditation is different - take a few minutes at the end of meditation with the eyes closed to let go of the mantra and the come out slowly The reason we can be so relaxed about our meditation practice is because Vedic Meditation is a natural process. In Vedic Meditation we work with the nature of the mind and the nature of the body. I. Nature of the mind: The nature of the mind is to move in the direction of increased charm. The mantra is our orienting device to lead the mind effortlessly in the direction of bliss. As the mantra automatically becomes more refined, the mind becomes increasingly saturated with bliss. Therefore the mind is able to settle down without introducing any concentration or effort. We let the mantra do the work and in the process it may change, become very faint or disappear altogether for many minutes. In these moments we may not be so aware of our environment, our thoughts or our body. It is often described by meditators as feeling like they are falling asleep and yet they are not blacked out. There is an experience of stepping beyond activity to arrive at a state of consciousness that is transcendental. II. Nature of the body: For every mental state there is a corresponding physical state. As the mind becomes settled within a few minutes of meditation, the body also reaches a point of profound rest. And the nature of the body when it rests deeply is to rebalance, restructure, normalise and purify. Deep rest allows for deep healing to occur. This repair work creates activity in the physiology and it is this physical activity that pulls the mind into a more active state. In meditation this often manifests as thoughts, emotions bubbling up and a surface level awareness of the body and environment. When the repair work is very intense it can seem as if we are not even meditating. We don't feel 'deep' however it is a very necessary and vital outcome of meditation. It indicates that we are meditating correctly. When we remember these two agendas of meditation then we can verify for ourselves that 'something good is happening'. Always." "Sometimes the holiday season can be a challenging time to stay on a regular meditation programme. Unusual schedules, family demands, office parties, travel and over-indulgence can all add up to us missing a few sessions here and there. Here are some tips to help you stay on track: Plan ahead. Don't find yourself at the end of a long day realising that you simply forgot to make the time. After your morning meditation, have a quick think about your day and decide on a time that will be best for your 2nd session. Then do it! Get support... or don't. Enlist help from your close friends and family so that you can carve out the time. "Hey, can you entertain Aunt Janey for a bit? I'm going to slip into the back bedroom and meditate..." And if there's not someone around to help, just excuse yourself to make a call, check emails or catch up on some important reading. (You'll actually be sneaking off to meditate.) Do it early. Many evenings at this time of year are filled with events. As soon as you feel your lunch has digested, you're ready to meditate - there only needs to be about four hours between meditations. Find a spot to sit and close your eyes in the early afternoon and you'll be more energetic and happier when socialising later. (You could even meditate before breakfast and before lunch.) Meditate anywhere. Even long-term meditators can forget how easy it is to practise this technique in unusual circumstances. If you can sit and close your eyes, you can meditate. On the plane or train, in the back of a cab, in a cafe on the high street - grab the moment and give yourself a break. Alcohol after. You'll find it more pleasant to meditate with a clear head, so if you know that a weekend lunch with friends will include wine, meditate before you go. (Maybe you'll make better decisions about how much you consume!) Most of all, enjoy yourself. Meditation is not meant to remove us from the world. It makes us more available and increasingly able to interact with people at our best. Give yourself the time to rest and renew and this will be a happier and more enjoyable season for you and the people around you." "We hope 2012 has started well for you and that you continue to find meditation an important part of your daily routine. If you haven't already, please take a look at Jillian's blog, Conscious Living. The aim of the blog is to provide answers and insights to some of the questions and enquiries posed by many people we meet who are interested in learning more about meditation, consciousness and how to live a full and happy life. The blog has now been live for about nine months - in that time we have received feedback from many readers saying that the articles have been helpful to them. We hope that you will also find inspiration and guidance as you continue to develop and evolve. Here are a few recent articles that you might be interested in: An interview with a London meditator, Berent How wisdom works Relationships, Part 1 & Part 2"
Wednesday, February 16, 2011
Meditáció VIII.
úgy tűnik, hogy nyolclépcsősre sikerült a meditációs posztsorozatom, ami a transzcendentális meditációról személyes élmények alapján íródott. egyszer már azt hittem, hogy lezártam a sorozatot, most is azt hiszem, hogy ezzel fogom zárni. talán most igazam is lesz, hiszen csak egy kis összefoglalót akarok írni erről az egész technikáról, amit most már egy éve gyakorlok. igen, ez amolyan évzáró bulinak is jó lesz, hogy sikerült.
a összefoglaláshoz nem olvasom újra az eddigieket, elég unalmas lenne, hanem inkább ismétlem magam többször, vagy ha szerencsétek van, akkor talán újat is mondok.
akkor sorolom. olykor rövid leszek és tömör:
ha ez az első poszt, amit olvasol erről a meditációs gyakorlatról, akkor kérlek olvasd el az előzményeket is hozzá (lásd ameditáció rovatot bal oldalt a blogon, amely tag-en belül nem csak a transzcendentális meditációról olvashatsz).
naponta kétszeri gyakorlatot kíván a dolog, reggel és délután. a tapasztalatom az ezzel kapcsolatban, hogy az emberek ettől megijednek. azt hiszik, hogy ez valami óriási áldozatot kíván a részükről meg figyelmet, koncentrációt, ami már nem jutna erre a gyakorlatra, holott érdekli őket. meg persze idő sincsen, most amúgy is rengeteg a tennivaló, most pörgésben vagyok, majd ha nyugodt leszek, akkor megcsinálom stb. és kicsit fáj a szívem, mert látom, hogy szenved az illető, főleg az időhiánytól, és nem érti, ha azt mondom, de hát hogy ha ezt megcsinálod napi kétszer húsz percben, akkor lesz időd mindenre és nem leszel fáradt. de ez sajnos ellentmondásnak tűnik a szemükben, így komolytalannak is gondolják valahol az egészet. ha nem feszülök meg, ha nem úgy dolgozom mint egy gép, akkor hogyan is lenne eredménye valaminek? azt hiszem, nagyon teljesítmény centrikusak vagyunk itt európában, hogy akkor tudunk csak pihenni egy rövidke időre, ha már valami nagy dolgot letettünk az asztalra, ha sokat dolgoztunk stb. és persze dolgozik a félelem, hogy meg is kell élni és a családra is kell gondolni stb.
persze, hogy ezek a dolgok fontosak, csak üressé és nyűggé változnak egy idő után, mert nem nyújtanak megfelelő energiát a továbblépéshez (fejlődésünkhöz), nem frissítenek fel, csak felszínesen, tehát csak a munka van vele, de a vele járó élvezet, a gyönyör már régen elveszett menet közben.
a tudatunknak van egy olyan szokása, hogy ugrál ide-oda, keresi a gyönyörforrásokat. ebben az ugrabugrálásban igen el is fáradunk, tapasztalhatjuk ezt nap mint nap. ez a fáradtság idegességet, feszültséget okoz, mert tulajdonképpen az történik, hogy van valami, amin nem tudunk uralkodni, és ez a valami stresszel bennünket, pont azért, mert amaz uralkodik mirajtunk. ha képesek vagyunk a tudatunk ugrálását lecsillapítani, akkor ezek a stresszes gócpontok kipárolognak belőlünk, mert a tudat megnyugszik ebben a helyzetben, pihenni képes, feltöltődni, uralni a helyzetet, átlátni mindent horizontálisan ill. vertikálisan. attől lesz nyugodt, hogy nem kell neki ide-oda ugrálnia, hogy kielégüljön, hanem megkapja a neki járó igazi gyönyört, amitől nem lesz kedve elmenni máshová, így feltöltődik. a meditáláskor ez történik, hogy nyugodtak leszünk, viszont nem passzívak. a tudat sosem lehet passzív, az élet sosem áll le, ugye. a meditáció egy aktív pihenést nyújt, egy teljesen éber állapotot. ebben az éberségben van az aktivitás, a passzivitás pedig a békesség érzetében.
azért reklámozom a transzcendentális meditációs technikát, mert ehhez nem kell feszülten ülni, mint egy cövek, nem kell erősen koncentrálni, sőt koncentrálni sem kell. ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy kényelmes ülőhelyzetet veszünk fel, hátradőlve (tanácsos a kezünket összefogni az ölünkben, de ezt is kényelmesen, ahogy nekünk jó. ha nem kényelmes, hagyd el) és becsukott szemmel mantrát ismétlünk magunkban. ezt a mantrát egy megfelelően képzett tanár adja át a TM központokban, tehát elsődlegesen mindenképpen ezt javaslom, hogy menjünk el egy ilyen kurzusra, mert ott sok minden mást is lehet tanulni, gondolom én, bár gőzöm sincs, milyen egy TM központ Magyarországon, én is egy nem hivatalos központban csináltam Londonban, amit a hivatalos TM-esek biztosan elítélnek, nem vesznek komolyan stb. mindegy is, ami a lényeg, hogy mantrázni kell. keress egy mantrát magadnak, de maradj meg annál az egy mantránál. talán tízévente cserélnek mantrát azok, akik ezt gyakorolják, tehát ne váltogassuk, mert az nem jó. a mantra olyan mint egy mag, ami kicsírázik bennünk idővel, hozzánk nő. ne ejtsük ki hangosan, tarstuk meg magunknak, ne osszuk meg mással. legyen ez valami személyes dolog, amit azért nem jó hangosan kimondani, mert az ember esetleg kiteszi magát valami személyes élcelődésnek, hogy jóvan, menjél, aztán ismételgesd csak, hogy "mamusz, mamusz, mamusz", amely helyzet tulajdonképpen nem tesz jót az elmélyülésnek. tehát nem szégyeljük magunkat, ha nem vetkőzünk le meztelenre, nah.
a mantra ismétlése közben a tudatunk fickándozik, mint valami halacska, és a gondolataink is szinte vulkánszerűen törnek fel, támadnak meg bennünket, főleg ha az ember a gyakorlat kezdeti szakaszában van. mellékhatás lehet az iszonyatos fáradtság, ez akár hetekig is eltarthat. van, akinél a meditáció pozitív hatása csak 3 hónap múlva jelentkezik, addig csak azt kérdezgeti magától és a meditációs tanárjától, hogy mi lesz már, miért nem történik semmi!? de aztán 3 hónap után mintha kicserélték volna, jöhet a vidám vasárnap, na jó nem, de tényleg, nincsen stressz, idegeskedés, nincsen fáradtság, szívesen vetjük bele magunkat a munkába, vagy különböző tevékenységekbe, nyitottabbakká, aktívvá válunk, anélkül, hogy lefárasztanánk magunkat, a személyes fejlődésünket nézve pedig óriási haszna van, hiszen mozgásban vagyunk, és ami nekünk jó, az a környezetünknek is a hasznára válik.
ez a fajta meditáció tehát csak azt igényli, hogy behunyt szemmel üljünk. az első kb. fél perc után kezdjük csak ismételgetni a mantrát. nem kell ehhez megfeszülnünk, vagy semmi ilyen. fontos, hogy engedjük el magunkat, mintha csak aludni szeretnék. az mantra ismétlése közben, mint azt már mondtam, elkalandozunk, az agyunk jár ide-oda, ez egyáltalán nem baj. ez olyan mintha azt mondanánk egy egész napos gyaloglás után, miután végre ágyba kerülünk, hogy az nem jó, hogy ennyire zsibog a lábam. ez természetes, ahogy természetes az is, hogy az agyunk dobálja a képeket, gondolatokat. de ami a fontos ennél a meditációnál, hogy mindig térjünk vissza a mantrához. (a mantrát bárhogy mondhatjuk magunkban, gyorsan, "hangosan", vagy ahogy éppen jól esik). az is már jó meditálásnak minősül, ha elkezdem a mantrát ismételgetni, de az első percben elkalandozok és csak a tizenkilencedik percben ocsúdok fel, hogy hoppá, gyerünk vissza a mantrához. ez ugyanolyan hasznos meditációnak bizonyul, tehát nincsen haszontalan meditáció, ha vissza tudunk térni a mantrához. ebben a folyamatos visszatérésben van a dolgok nyitja. ebben a folyamatos visszatérésben egyre inkább elcsendesedik a tudat, és vele együtt az egész testünk. a test és a tudat mindig együtt mozog. ha a testem pihen, akkor a tudatom is pihen, ill. ha a tudatom pihen, akkor az a testemre is hatással van, ellazulok tőle (már itt eleve történik egy feszültségoldás). ahogyan egyre mélyebbre jutok ebben az ellazulásban, a tudatom is egyre mélyebbre jut, a légzésem lelassul és mintha tisztább lenne a levegő körülöttem, amit beszívok, valahogy frissebb. érzékelem a külvilág történéseit, hallom a zajokat, zörejeket stb., viszont nincsen rám hatással, nem vonja el a figyelmemet, sőt, minden, ami körülvesz, megnyugtat, legyen az egy IFA teherautó hangja, ami be akar tolatni az udvarba. tehát mindezek a dolgok nem fognak zavarni, mert ebben az ellazulásban minden kellemessé válik, jól érzem magam, nem akarok mozdulni sem. és csak ismétlem a mantrát. a folyamat lényege, hogy a durva anyagi világtól szépen lassan megyek egy finomabb anyagiság felé (a gondolatok is ugyanabban anyagi világban vannak, csak finom szerkezűek), és lépésről lépésre egyre finomabb gondolatokkal találkozom. eleinte ugye erősen jelentkeznek a gondolatok, de kb. tíz perc után már nem vonódik el a figyelmem annyira és így megy ez, amig egészen finom gondolatok nem jelentkeznek. ezzel a technikával oda jutunk, ahol a gondolataink kiindulnak. ez olyan mint lemenni a tenger fenekére, ahonnan ha megindul egy gondolati hullám, az a felszínen is éreztetni fogja a hatását, másként fog fodrozódni a víz. de mi most ott vagyunk, ahol a gondolataink apró buborékokként megjelennek és megindulnak a felszín felé. itt említeném meg a Feldmár András idézetet is újfent:
"Szerintem a meditáció és a terápia között csak az a különbség - és ezt jól lehet látni a meditálók között -, hogy amikor meditálok, akkor tulajdonképpen megtanulom, hogyan ne takargassam önmagam elől azokat a dolgokat, amiket csinálok, gondolok, érzek, ami bennem történik. Tehát láthatóvá válok önmagam számára. Szerintem a terápia kicsit nehezebb, mint a meditáció, mert a terápiában átláthatóvá válok egy másik ember társaságában." (Szégyen és szeretet c. könyve)
(ajánlom mindenkinek, újabb alapkönyvről van szó.)
tehát ez a folyamat nem más, mint akár egy terápia önmagunkkal. hiszen ezek a gondolatok, érzések, a felszíni, hétköznapi tudatállapotok folytán nem fognak tudatosságra szert tenni, pont ezért fognak bennünket tudatalatt frusztrálni, pont ezért hatalmasodnak el rajtunk, ezért okoznak streszt stb.
felszínre hozunk dolgokat magunból, így akár nagyon komoly gyerekkori lelki sérüléseket is fel lehet dolgzoni ezzel a technikával. viszont ehhez hosszú évekre is van szükség.
a mantrázás közben, ahogy merülünk egyre mélyebbre, elfelejtük a külvilág eseményeit, elhagyjuk a napi rutinos cselekedeinket, elfelejtjük húsz percre a családot, a munkát, a fontos dolgainkat, amit meg kell csinálnunk, elfelejtjük, hogy hol is vagyunk, elfelejtjük a sérelmeket, amiket összeszedtünk, az összes csalódásunkat, egyszóval elfelejtünk mindent, végül elfelejtjük a mantrát is mondani...és ebben a nagy felejtésben ott állunk pőrén, minden nélkül, tapasztalat nélkül...és ez a lényeg. hogy megtapasztaljuk azt, hogy a tudat már nem tapasztal, amikor a tudat önmaga felé fordul, ahol nincs már tárgy, ami felé projektálhatna. itt van a tudat eredeti otthona, innen nyeri az erőt és az energiát. ez az életfa az Avatarból, triviálisan mondva (mert egy híg mainstream filmről van szó), viszont annál képletesebben.
ha képesek vagyunk lemenni a tenger aljára, ahol ezek a hullámmozgások keletkeznek, megnyerjük velük együtt azt az erőt, amit ez a mély hullámzás a felszínen is okozni tud. csakis a tapasztalat erősít.
erre mondja Hamvas Béla, hogy a könyvek önmagukban nem segítenek (mondta ezt, miután kiolvasott egy egész könyvtárat), és erre mondja Tarkovszkij, hogy a tapasztalatainkat nem tudjuk átadni (csak nagyon személyes formában). hogyan hiszed el nekem, hogy amit beszélek, az jó, vagy igaz, vagy hiteles? erről utal mindig Feldmár is, hogy "ne higyjetek nekem!". ezért van az, hogy az indiaiak ezt erősítik, hogy a "puding próbája az evés." itt ugyan ellen lehetne vetni, hogy dehát egy náci tiszt is elmondhatja, hogy "lépj át a mi oldalunkra, meglátod, milyen jó lesz!". hogy ez ugyanez. viszont van egy nagy különbség: a náci tiszt, a saját tudatállpotát akarja kiterjeszteni egy másikra, erőszakosan. a meditáció viszont egy természetes megújulást ad, a természeti törvények által. ennél természetesebb dolgot nem is nagyon tudok elképzelni. így az erkölcsi jó és a rossz kérdése is természetesen adja magát, az ember természetesen azt fogja tenni, ami a természeti törvényeknek ill. a az erkölcsi világrendnek megfelel. nem a zavaros tudatállapotot fogja megtenni alapnak, ami végül is mindig valami őrjöngéssé fajul. akkor őrjöngünk, ha a tudatunk nem a neki természetes bázisán nyugszik. ez a bázi a létezés. erre mondja Hamvas, hogy az élet alapja a lét. és ezért mondja, hogy legyünk éberek. ezt az éberséget nyerhetjük el a meditáció segítségével.
ha valaki elkezdi gyakorolni ezt a meditációt, akkor az első napokban ne éljünk pörgős társasági életet, ha lehet. érdemes magunkra figyelni jobban ebben a kezdeti szakaszban egy csöndesebb környezetben.
a rendszeres gyakorlás a nyitja mindennek. ha ez sikerül, akkor figyeljük meg magunkat a hétköznapok során, hogy milyen változásokon megyünk keresztül. és gondolkodjunk el azon, hogy lehet, hogy ez a meditáció hatása. (pl. kevesebb kávét iszok, kevesebb alkoholt, kevesebb cigit kívánok, nem idegesít valami, ami korábban idegesített stb.)
a rendszeres meditáció megkíván egy rendezettebb életvitelt is. ez azt jelenti, hogy pl. nem baszok be minden hétvégén mint egy ló, mert akkor az biztosan a meditáció hatása ellen van. tehát ez amolyan oda-vissza játék: a meditáció kiegyensúlyozottabbá tesz, viszont ha meg akarom tartani a jótékony hatását, akkor rendszeresen gyakorolnom kell azt, tehát nem az lesz az első, hogy pl. alkoholt igyak, és attól várjam a feszültség oldódását elsődlegesen. és nem rendszeresen hajnalban fekszem le, mert attól nem fog működni a dolog.
a meditáció előtt két órával ne együnk semmit, ill. ne igyunk kávét, teát stb.
lefekvés előtt ne meditáljunk mert nem fogunk tudni aludni.
én mindig a mobilom óráját csekkolom, hogy lássam mennyi ideje csinálom már. tehát nyugodtan nyissuk ki a szemünket és pislantsunk az órára, ez nem probléma.
a meditáció jó alvás zavarokra is, ill. segít leszoktatni káros szokásokról. itt nem arra gondolok, hogy káros a cigi meg az alkohol, és hogy erről le kell szokni, ez hülyeség. mindenki tudja, hogy mi számára a káros.
itt az önmagunkkal való szembenézés a kulcsa a dolognak és a mérték az mindenkiben más. mint ahogy mindenkinek más mennyiségű kajára van szüksége stb.
a meditáció alatt az agyunk töbszörösen nagyobb pihenésnek örvend mint alvás közben.
aki rendszeresen meditál, kevesebb alvásra van szüksége. nekem pl. hét óra alvás a normál, ha nyolcat alszom, az már sok. de mostanában felkeltem már öt órai alvás után is töbször és tökre éber voltam. még mindig nem tudom, hogy mi az optimális. lengedezek.
a vasárnapi próbákon rossz látni, hogy sokszor fáradtak az emberek. de most mit csináljak, nem kezdhetek el prédikálni minden utcasarkon, hogy a meditáció hasznos és jó, csinálja mindenki, mert boldogabb lesz tőle.
a meditáció gyakorlásától nem válunk szentté, hála a jó égnek. tehát nem arról van szó, hogy amióta meditálok, jó vagyok. ez megint egy évezredes faszság, bocsánat. ugyanúgy kikeltem már magamból, mint korábban, amikor ideges voltam stb., viszont sokkal kevesebbszer fordult ez elő, lényegesen kevesebbszer és ami a legfőbb, el is felejtem gyorsan az eseményeket, nem rágódom rajtuk, mint korábban. tehát a tudat nem ragad le fölösleges helyeken, ahol korábban megakadt.
és talán ez a lényeg. segít továbbmenni, bárhol is járunk éppen.
ha valakinek esetleg van kérdése, amire nem biztos, hogy tudok válaszolni, akkor itt tegyük meg a kommentben, mert az hasznos lehet másnak is. köszönöm!
Sunday, August 15, 2010
Meditáció VII.
pár hete elmentem egy csoportos meditációra, ahol kb. nyolcvanan voltunk. ez egy ilyen éves nagy banzáj volt, ami kimelt fontossággal bírt a véda kalendáriumban (amit azóta sem tudom, hogy mit takar, de majd kérek könyveket tőlük).éppen teliholdra is esett a dolog, nagyon be volt zsongva mindenki. valami korszakváltásról volt szó, hogy most jön az új. jött is, az azt megelőző nap jöttem össze egy feka lánnyal, akit szeretek ugyan, de nincsen szerelem és már nincs is meg mint szerető, hanem tartom a baráti köteléket (ez a terv). az öcsém aznap költözött egy másik helyre, meg még hallottam híreket, hogy kivel mi van, szóval volt a dologban valami a változások idejével kapcsolatban.
a meditációs élményem tényleg eddig a legintenzívebb volt itt, persze ez érthető is ilyen csoportlétszámnál. (egyébként sajnos nem járok ilyen összejövetelekre a melóm miatt.)
lassan már fél éve, hogy gyakorlom a transzcendetális meditációt (napi kétszer) és csak pozitívan nyilatkozhatok róla. a legszembetűnőbb, hogy alapjában véve jól érzem magam, hogy nincsenek olyan mélypontjaim, amiknek az esetek többségében úgy szenvedtem, mint egy sebesült állat egy erdő közepén és csak valamifajta önsorsrontásba kevertem magam, ami ciklikusan visszatért. ha vannak is sötét pillanataim, nem döngölnek földbe, hanem gyorsan elillannak. és valami lassan terjedő kellemes megelégedettséget is érzek már, ami kihat a mindennapokra. jól érzem magam a munkahelyen, jól érzem magam otthon egyedül, jól érzem magam a feka szeretővel, ha van, ha meg nincsen, az sem baj, ugyanúgy jól vagyok. heti egyszer zenélek, kedvem van másoknak besegíteni filmezés terén, mindezt ingyen, nem is érdekel a pénz. és hát ha van valaminek haszna, akkor ez az, a hasznos cselekedet, mert máris érzem, hogy azt kapom, amit adok, szóval minden rendben. sokat böngészek a neten fölöslegesen, facebook meg ilyen ökörségek, már csak ezt akarom leszűkíteni, mert az agyam csapong tőle ide-oda, és lefáraszt. ezzel kapcsolatban gondoltam, hogy felveszek egy vlogot még így utoljára a sorozatban, mert minek ezt folytatni. aki akarja, úgyis rátalál a dolgokra.
A Maharishi könyvet megrendelhetd itt 4900 ft-ért.
Nagy Csoport Magyarországért Alapítvány
Cím: 1011 Budapest, Bem rakpart 15. 4. em. 20.
Tel: 06-1-225-0393
Fax: 06-1-225-0394
Tuesday, April 27, 2010
Thursday, April 22, 2010
Meditáció V.
előzetes tudás nélkül ne lépj be, mert maradandó károsodás érhet.
előlegben annyit, hogy aki kitartóan meditál, ezt az állapotot is elérheti.
két és fél hónap meditációs gyakorlat utáni helyzetjelentés.
az idegeim teljesen lenyugodtak, már nem akarok megölni senkit. a minap az egyik kisfőnöknek kellett csak beszóljak, mert túl közel merészkedett a kis pimasz. vagy egy fél órán keresztül hangosan mesélte az egyik szlovák srácnak, hogy hogyan kúrt egy nőt ill. az miket csinált vele. hogyan szorította meg neki, mármint a nő a főnököm mellbimbóit. ez eddig rendben is volt, nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet, takarítottam éppen. a szlovák srác hangosan és röhögve elordította magát a sztori végén, hogy " I like you man!', tehát, hogy bírom a dumádat stb. ekkor a kisfőnök hozzám fordult, nem kis büszkeséggel: "Do you like it, Renato?". be akart vonni a játékba, a játékába. hogy együtt röhögjek vele, vagy hogy mondjak valami szaftosat én is, ne adj isten, plusz történetekkel szolgáljak.
mondom neki: "No, I don't like it." ekkor még mosolygott, azt hitte, viccelek. aztán azzal folytattam, hogy "You can talk about it, but not with me." majd az értésére adtam, hogy engem nem az zavar, hogy hogyan beszél a nőkről, úgy általában (tehát nem azt mondom, hogy nem minden nő kurva), hanem hogy ne velem ossza meg a szexuális életét, mert nem érdekel.
valószínű, hogy a dülledő szemem kifejezőbb volt, mint az angolom. de jó volt érezni, hogy nem, nem akarom beleverni a fejét a fém asztal egyik sarkába, vagy egyszerűen pofánverni, hogy a karom törjön belé. nem, nem éreztem ilyet, csak mondtam (nem mutattam, csak egy kicsit), hogy hol vannak a határaim. és másnapra már el is felejtettem a történenet. (megjegyzem, azóta nagyobb tisztelettel hozza a kávémat, ha olyanja van.)
hja, a tisztelet nem más, mint távolság.
pár napja kaptam egy levelet a london meditation centre-től. lefordítom egy részletét, hátha másnak is hasznos. nem cifrázom a fordítást, bocsánat.
"Sokszor halljuk mostanában ugyanazazt a kérdést a meditátoroktól.(nem hiszem, hogy van ilyen szó, de most lesz). valahogy így hangzik: 'egy ideig a meditáció csodálatos volt és nagyon pihentető stb. de mostanában több gondolat zavar meg és úgy tűnik, nem annyira mély mint azelőtt. miért nem működik úgy, mint azelőtt?'
a meditációs (szubjektív) tapasztalataink mindig mások és mások, akárhányszor csak behunyjuk a szemünket. ez a jele annak, hogy jól meditálunk. mindegyik meditáció jó.
ez egyszerűen a természet (napi) ritmusának a kérdése.
ha a napunk tisztító jellegel bír, azaz, amikor a stressztől szabadulunk (kieresztjük a gőzt), több gondolat jön és a meditációt könnyűnek érezzük vagy aktívabbnak. illetve, ha a napunk mély nyugodtsággal átitatott (boldog), a meditációt is mélyebbnek érezzük és nagyon élvezetes lesz.
mindkét élmény jó és hasznos.'
de itt az angol verzió is. (and please make a better translation if you get a chance.)
Several times recently we've heard a similar question from meditators. It goes something like this: 'For some time meditation was wonderful and it felt very good and restful. But now I experience more thoughts and it doesn't seem as deep as before. Why isn't meditation as good as it used to be?'
Our subjective experience of meditation is different every time we close the eyes. This is a sign that we're meditating correctly. All meditations are good - it's simply a question of what is nature's agenda for this meditation.
If the agenda is purification and release of stress, more thoughts come and we can have a sense that meditation is light or more active. Alternatively, if the agenda is to soak up deep rest and bliss, then the meditation can feel deeper and very delicious. Both experiences are good and important.
egyszer sikerült magam lencsevégre kapni meditáció közben. (kezdők ne próbálják ki!)
a munkahelyemen felfedeztem egy kb. három négyzetméternyi helyet, zárható ajtóval, ahová betettem egy széket. itt nyomom a délutáni gyakorlatot, ha hosszú a műszak. ilyenkor azt mondom, wécére megyek.
ez történik meditáció közben.
Sunday, March 7, 2010
Meditáció IV.
befejező rész.
még annyit elfelejtettem, hogy a Michael mondott egy érdekes dolgot. az agyunk tevékenységét a méhek mozgásához hasonlította, ahogyan azok első pillantásra csak ide-oda repdesnek, látszólag értelmetlenül, az tulajdonképpen a nektár megszerzéséért történik, tehát van benne értelem. az agyunk is folyamatosan a boldogságra törekszik mintegy automatikusan, így cikáznak gondolataink bennünk. a természet önmagától, ösztönösen keresi a megoldást. így keresi a gondolat is a helyes cselekvés irányát stb. (igen, ez optimizmus, ha úgy tetszik, de inkább a természet kegyelme).
a meditáció gyakorlásakor a felmerülő gondolatainknak is ilyen (pozitív) iránya van, és a mantra segít, hogy mélyebb gondolatokat halásszunk elő, amelyek mélyebben megbúvó problémákra nyújtanak majd megoldást a számunkra.
boldog gyakorlást mindenkinek!
és végül még a mantrák. válassz magadnak egyet.
http://www.caic.org.au/eastern/tm/free-tm.htm
ez már volt, de berakom mégegyszer:
http://minet.org/mantras.html
a mantrák életkorhoz ill. nemhez vannak kötve.tehát erre érdemes odafigyelni, nehogy mellünk nőjjön vagy ne adj Isten...
Tudományos vidámpark - Transzcendentális Meditáció
rengeteg videó van fennt a tudatalapú oktatásról. én most csak kettőt ágyazok be, amit hirtelen megnéztem. ebből a tipikus amerikai tálalásból ennyi is sok, de a tudomány érdekében talán érdemes beletekinteni. és hát igaz amit mondanak, csak ez a túlzott boldogságmánia ne lenne...
itt egy interjú is, csak hogy gyűjtsem az infót:
Tuesday, February 16, 2010
Meditáció III.
véget ért a transzcendentális meditáció kurzus. megpróbálok feleveníteni minden apró és értékes információt ill. élménybeszámolót, amelyek a csoportos megbeszélésen hangzottak el s amelyek hasznosak lehetnek a vállalkozó kedvűeknek.
(előzetes infókért ugorj a korábbi postokra.)
röviden, tömören írok, ez az egyszerűbb most a számomra, tehát nem a közegre fókuszálok, ahol voltam (azaz nem elbeszélek), hanem arra, amit hallottam.
a transzcendentális meditáció alatt az agyunk 5-szörösen intenzívebb pihenésnek örvend, mint a sima alvási időszakban. a testünk és az agyunk egyszerre kapja meg azt az energia-feltöltést, amelyet csak egy újratelepített windows használatakor tapasztalhatunk meg.
nézzük a mantrákat.
említettem, hogy mindenki kap egy személyes mantrát. ez persze annyira személyes, mint a cipőméretünk. Maharisi azt mondja, hogy minden mantra hasznos mindenkinek , tehát nem kell arra gondolni, hogy nekem azért nem működik a meditáció, mert nem kaptam személyre szabottat.
aki találni szeretne magának egy megfelelő mantrát, kutakodhat itt vagy itt. kiejtéshez itt egy segédlet.
vagy az egyszerűség kedvéért vedd az Rama vagy az OM (aum) mantrát.
tudom, először furán hangzik. sőt, badarságnak, hogy mantrát mormoljak magamban. de próbáld ki és nézd meg a hatását. a mantra olyan mint egy mag, amit elültetsz magadban. ez a mag ki fog hajtani, hozzád fog idomulni, eggyé fog veled válni. ez a mantra segít majd elvinni egy sokkal mélyebb tudatszintre, amelynek a megtapasztalása a testünknek sem kevés kielégülést nyújt.
miután kényelembe helyezted magad ülő pozicióban, elég kb. fél percet töltened becsukott szemmel, ami után elkezdheted a mantra ismétlését.
nyugodtan ránézhetsz az órádra, hogy hány percnél járhatsz.
bárhol meditálhatsz: metrón, buszon, wécében is. utóbbit sokan használják az irodisták. ezen nem kell meglepődni. a meditációt ne valami magasztos dolognak képzeljül el, főleg ne misztifikáljuk a lényegét.
hogy miért transzcendentális?
a meditáció alatt, - azaz a mantra ismétlésének az ideje alatt - az agyunk folyamatosan elkolbászol. ez igen természetes. itt egy videó erről, de csak említés szinten. mert másról volna itt szó végeredményben.
tehát sokfajta meditációs gyakorlatot lehet találni. mindegyik hasznos is gondolom, viszont a transzcendentális meditációs gyakorlatnál nem kell görcsölnöd a fenti videóban elmondott problémán, azaz azon, hogy hogyan regulázd vagy csitítsd az elméd, ill. hogyan hangolódj rá a légzésed természetes ritmusára.
mert itt a mantra az, amely megteszi helyetted ezt a törekvést.
rengeteg (zavaró, vagy kellemes) gondolat fog végigcikázni az elmédben. ilyenkor nem kell mást tenned, mint hogy ezt észrevedd, tudatosítsd, majd visszatérj a mantrádhoz.
ezt a módszert egy szobatakarításhoz lehet hasonlítani, mint amikor kisepersz egy szobát. a por legnagyobb részét összeszeded ugyan, de rengeteg por száll fel, ami zavaró tényező, s amely helyzetben nem kell mást tenned, mint hátralépni, ill. kilépni a szoba teréből, és megvárni, hogy a por leülepedjen.
ez a kilépés, vagy hátrelépés a trenszcendentális meditációban az utolsó két percet jelenti, amit nagyon fontos, hogy betartsunk! ilyenkor tér vissza a tudatunk a megszokott (hétköznapi) állapotába. ha valaki pl. szomorúságot érez a meditáció után vagy valamilyen kellemetlen érzése támad, akkor legközelebb nyújtsa meg ezt az utolsó két percet. lehet 5 perc is akár. fontos, hogy épen térjünk vissza. majd nagyon lassan nyissuk ki a szemünket.
a meditáció alatt nagyon fontosak ezek a gondolati kilengések. tehát nem kell azt hinnünk, hogy aki már 30 éve meditál, annak nem ugyanezzel a problémával kell megküzdenie. de nem is küzdelem ez. ez a tulajdonképpeni nagytakarítás. egy-egy gondolat, mint valami buborék, feltűnik a mélyből, egy ideig köröz velünk, mellettünk, majd eltűnik (visszatérünk a mantra ismétléséhez). így sepregetünk egy ideig.
de aztán eljön egy pillanat, amikor nincsen gondolat és nincsen mantra sem. ez a transzcendens állapot. ezt az állapotot nem tudatosíthatod, nem élvezkedhetsz, hogy "én most transzcendetálok." mert csak a transzcendens állapot végetérte után kaphatod fel a fejed, hogy hoppá, ez meg mi volt?
a rendszeres meditáció hatása mindenképpen megvan, de nem feltétlenül veszed észre egyből. pl. sokan arról számolnak be, hogy nagyon fáradtak az első időszakban. ezt úgy magyarázzák a szakik, hogy ez olyan, mint amikor lefejted a hagyma héját, tehát van rajtunk, bennünk ilyen modern rétegződés, aminek a lekaparása ilyen mellékhatásokkal járhat. de ettől ne ijedjünk meg.
valakinél csak 6 hét után jelentkezik a tényleges jótékony hatás. sokan vannak, akik alvászavarok miatt gyakrolják ezt a meditációt. nagy népszerűségnek örvend a gyakorlat ezen a téren. tehát akinek alvászavara van, mindenképpen próbálja ki ezt a módszert.
(vannak, akik pl. lefekszenek este tíz, tizenegy felé, de felébrednek hajnali kettőkor és nem tudnak visszaaludni. ezt teljesen kicsinálja őket másnap és ez megy minden nap. a transzcendentális meditációval pl. első körben nem biztos, hogy megszabadulsz az alvászavarodtól, viszont a napi kétszeri gyakorlattól olyan energiákat kapsz, amivel könnyedén végigcsinálod a napodat, amit korábban nemigen tudtál volna elképzelni.)
nekem az idegeim miatt kellett felkeressem ezt a londoni centert (stressz, idegeskedés, veszekedés stb.). pl. minimum 15 éve csikorgatom a fogaimat alvás közben, elég durván (arra riadsz, hogy össze akarod roppantani a fogsorodat és szinte a kezeddel kell szétfeszítsed az állkapcsodat). még egy természetgyógyászt is felkerestem pécsett, valami dr. sztrasznijt, ami ideig-óráig használt is. de most jövök csak rá, hogy azért, mert ugyanezt a technikát alkalmazta. benyomott egy relaxációs kazettát, majd ülő helyzetben teljesen elengedted magad.
a görcsöket, amik bennünk vannak, sokszor csak akkor vesszük észre, ha kioperálják belőlünk. ugyanazt a könnyűséget érzem, mint a sztrasznij meglátogatása után. és ez ingyen van.
hosszútávú gyakorlással olyan rég elfeledett sérelmeket, sérüléseket, traumákat is feldolgozhatunk, amelyeknek a létéről nem is tudtunk. ilyen nekem pl. ez a fogcsikorgatás. olyankor tör rám, amikor alszom. szinte rajtam kívül áll. sosem hittem volna, hogy egyszer a nyakára csapok. de most megvan! arról nem is beszélek, hogy sokkal nyugodtabb vagyok és sokkal produktívabb. és észrevettem, hogy nem fárasztanak úgy az emberek.
ha eléred a transzcendens állapotot, csak vedd tudomásul, ennyi. nem kell neki nagy jelentőséget tulajdonítani. ha legközelebb nem éred el ezt a tudati szintet, nem baj. te megtetted a magadét, kisöprögettél a fejedben, ami kihat az idegrendszeredre, az egészségedre, a közérzetedre, az erőlétedre, a gondolkozásodra stb. ez a meditáció lényege. nem az, hogy elérj valamit, hogy megtapasztald Istent, vagy a lelkedet vagy bármi ilyesmi. nem, ez egy rohadt egyszerű gyakorlat, amivel megkapod azokat a természetes energiákat, amik itt vannak körülöttünk, csak le kell csapolni őket.
ha munka után fáradt vagy, először inkább meditálj, és ha még utána is fáradt vagy, dőlj csak le pihenni. de ne fordítva csináld.
ha valami komoly feladat vár rád (pl. szakdolgozat stb.) amin nagyon görcsölsz, ne azt mond magadnak, hogy először megírom azt a tíz oldalt, majd utána húsz percet meditálok. először mindenképpen meditálj, felejtsd el minden problémádat. mivel meditáció után röhögve megírsz tíz oldalt, vagy sokkal könnyedebben, hatékonyabban oldod meg az aktuális problémádat. ez kiemelten fontos, hogy ha rohannod kell és gyorsan kell cselekedned. mindenképpen szoríts időt a meditációdnak. ez lehet tíz perces is, nem baj!
ha az esti (kb. este hét-nyolc óráig érdemes megcsinálni) meditációra nem jutna időd, mert annyira elfoglalt vagy és rohannod kell, akkor iktass be egy kora délutánit! egy könnyű ebéd után kb. fél kettőkor, kettőkor megcsinálhatod a másodikat.
három meditációt ne csinálj egy nap, mert nincsen rá szükség. a reggeli és (délutáni vagy) esti meditációddal tökéletes rimtusra hozod a napodat. hiszen a reggeli energiafeltöltéssel elvagy vidáman egészen délutánig. kb. 4 óra felé már úgyis elkezded érezni, hogy kezd az erőd alábhagyni. ilyenkor jöhet a második 20 perces elmélyülés, amivel újra feltöltöd magad a nap hátralevő részére.
ne felejtsük, semmilyen erőkifejtést ill. fókuszálást nem igényel a technika. tehát nem is kell nekikészülni és nem kell azon mérgelődni, hogy a szomszéd lakásban fúrnak, mert a fúrás is csak elviszi a gondolataidat, ami jó.
(próbálj meg nagyon csöndes szobában meditálni. az apró zörejek, zajok sokkal elviselhetetlenebbek mint valami óriásdübörgés.)
ha arra gondolsz meditáció közben, hogy bassza meg, mikor telik már le a húsz perc, vagy ha mérgelődsz a szomszédos zajokon, vagy a metrón a vagonba betóduló focidrukkereken, ne ess kétségbe. kurva jó meditáció, amit éppen csinálsz. ez a meditáció.
a csoportos meditáció sokkal hatékonyabb, intenzívebb. mert eleinte sokkal feszültebb vagy. ott szuszogsz egy csomó vadidegennel, hallod a gyomorkorgásukat, azt, hogy hogyan nyel valaki (fingást még nem hallottam). de pont ezek a körülmények kb. tíz perc múlva már olyan hevesen röpítenek az isteni egyedülléted felé, hogy azt öröm nyugtázni. a visszatéréskor olyan éteri csönd veszi körbe a csoportot, mintha az Édenkert most nyitotta volna meg egyik bevásárlóközpontját, ahol ingyen levásárolhatod az itt kapott kuponokat.
érdemes megfigyelni magunkat az első időszakban. ha valamilyen változásra leszünk figyelmesek magunkban, gondolkodjunk el, talán ez a meditáció miatt van. (pl. eddig sosem tudtam a főnökömnek normális hangnemben elmondani a gondom-bajom, de most valahogy egyszerűen a tudtára adtam mindenféle negatív érzés nélkül stb.)
az első hét gyakorlása után ne hozzunk nagy döntést az életünkre vonatkozólag. hagyjuk a dolgokat a maguk iránya szerint folyni. figyeljünk csak magunkra.
kb. 6 millióan gyakorolják a transzcendentális meditációt. ez a post talán a nem hivatalos számokat fogja bővíteni, nem tudom.
azok az emberek, akik ezt a meditációt gyakorolják, sokkal könnyebben lépnek túl dolgokon. segít, hogy ne ragadj le bizonyos problémákon, amiken már akár évek óta is rágódsz és tudat alatt csak bomlaszt téged. nem a kételyeidet erősíti, hanem az igen-jeidet. a kételyre szükség van bizonyos értelemben, de nem ott, ahol igent kell mondani az életre. s hogy mi az élet? az, ami éppen eléd jön, akár akarod, akár nem.
jobb nem ellenkezni.
a bankszámlaszámomat azért szívesen megadom.
Friday, February 12, 2010
Meditáció II.
ma volt a transzcendentális meditáció-kurzus első napja.
először is nézzük meg, mire jó a meditáció (new age-es eltökéltséggel).
tehát, hogy miért jó a transzcendentális meditáció, arról nem keveset olvashatunk. de mit kell csinálni, ha gyakoroloni akarjuk?
mindjárt elmondom.
korábbi kutakodásom a témában egy 76-os kiadású könyvhöz vezetett el, ahol mindössze 3 oldal foglalkozik a konkrét gyakorlati leírással. mást nem is olvastam el belőle.
az itt olvasottak szerint: csak személyes tanár ("mester") által adható át az az egyszavas mantra, amelyet a gyakorlat során ismételnünk kell magunkban húsz percig. pl. a Rama szót említi a könyv, amely szótól eleve kiráz a hideg a krisnamozgalomnak köszönhetően. de kipróbáltam, és működik.
tehát, helyezd magadat kényelembe valamely ülőpózban. ez lehet sima szék, fotel, szófa, bármi.a karjaidat is úgy rakod, ahogy neked jó.
hunyd le a szemed és kb. két percig csak nyugodtan lélegezz. a légzéseden semmi változást ne eszközölj, hagyd meg természetes ritmusában és fontos, hogy orron keresztül vedd a levegőt. segítséget jelenthet, ha minden egyes kifújásnál egyet számolsz. ha elérsz a 16-ig, akkor kb. két percnél járhatsz.
ezután kezd el a Rama szót ismételni magadban, folyamatosan, megszakítás nélkül. természetesen a gondolataink jönnek-mennek közben, de ha észrevesszük, hogy hoppá, most elkalandoztam, akkor csak térjünk vissza a mantra ismétléséhez. ha kitartóak vagyunk, és közben hagyjuk magunkat ellazulni, kellemes relaxációs állapotba juthaunk. ez igen természetes eddig, hiszen nem is csinálsz mást, mint lazulsz. viszont, ha megfelelő gyakorlást viszünk végbe, önmagától egy egészen fantasztikus örömérzet fog bennünket meglátogatni. ehhez a tudatunknak mélyebbre kell jutnia, ezt segíti elő a mantra.
egyedüli próbálkozásaim során már sikerült egy-egy rövid pillanatra elérnem valamifajta szív-pezsdítő örömérzetet, amely az egész testen eláramlik. a tudatunk ilyenkor mint valami napkorong fénynyalábja, elárasztja a testet fénnyel. kiürülsz, mint valami fénnyel töltött üvegpalack.
a mai kurzus tapasztalata:
Michael volt a tanár, akitől megkaptam a személyes mantrámat, amit nem oszthatok meg senkivel. ez nem parancs persze,viszont nem is osztanám meg, mert ez tényleg olyan, mintha azt akarnád elmondani, hogy milyen érzés szeretkezni a kedveseddel. tehát ez olyan valami, amiről nem szívesen beszélsz. természetesen a "de nagyot adtam ma az asszonynak!" típusú elbeszélés más kategóriát képvisel.
a kurzus elején nagyon kényelmetlenül éreztem magam. de menjünk még korábbra: kaptam egy levelet, hogy hányra menjek, és hogy mit vigyek magammal: pár édes gyümölcsöt, ill. egy csokor virágot.
már kezdtem is magam felhúzni, hogy miért kell nekem virágot vinnem, amikor ez az egyik legszemélyesebb ügyem.hogy ilyet csak akkor, ha szerelmes vagyok. meg persze kurva drága is. tehát eldöntöttem, hogy nem veszek, és hogy jól beolvasok nekik, hogy kérhetnek ilyet!.
aztán mégsem mertem üres kézzel menni, nehogy kinézzenek már az elején. végül vettem másfél fontért apró kis cserepes virágot (műanyag poharasat), ami félig volt csak kinyílva. elképzeltem, hogy de szép lesz, ha majd kinyílik.
mentem hát büszkén, hogy milyen jól megoldottam a feladatot.
az ajtóban Jillian fogadott mosolyogva. mosolyogtam én is, majd nyújtottam a kis virágot, mondván, hogy ugyan nem cserepes, de ez a tied, tessék.
én voltam a második érkező. Rachel, az angol fehérbőrű teremtés ült az egyik díványon. leültem én is a szobában. az asztalon már ott hevert az ő csokra, kissé hervadt fajta, de alapjában szép virágok halmaza. majd kisvártatva megjelent Jillian és lefektette az asztalra az én virágomat is. de már vágott változatban. lenyeste a picsába az egészet.
jó kezdés, gondoltam. kinyírták a virágomat.
7-en gyűltünk össze, plusz a két tanár. a szertartás azzal kezdődött, hogy Maharishi képe elé kellett állnunk.. Jillian említette az első találkozás alkalmával, hogy csinálnak valamifajta szertartást, amit nem kell utánozni, ha nem kívánjuk, természetesen. voltak is, akik nagyon zavarban voltak. nekem már nem okoz gondot az ilyen, láttam csúnyábbat is.
Michael mindenkitől elvette a csokor virágját, majd visszaadott belőle egy szálat. én bajban voltam a halott kis virágdarambkámmal, mivel tudtam, hogy egyet tudok csak adni, de vissza semmit nem kapok. amikor hozzám ért a sor, mondtam is nevetve, hogy nekem nem kell vissza semmi. de ő letört egy piciny kis rügyet a már így is lealázott hullából és azt nyomta a kezembe. majd valamilyen indiai nyelven kezdett el énekelni, vagy dallamosan mantrázni. meghökkentem, hiszen nagyon jól hangzott az egész. látszott, azaz hallatszott, hogy nagyon megtanulhatta ezt a nyelvet, mert folyékonyan beszélt, és a hangja is megváltozott, valahogy élesebb lett, élénkítőbb. persze az ilyen templomi pillanatoknál szoktam én kiborulni. nem bírja a belem. de most nem ellenkeztem. most azért jöttem ide, hogy ezt a kurva transzcendens meditációt végigcsináljam, amire évek óta szomjazom. nem fordulhattam vissza, még akkor sem, amikor Michael mézes-mosolyával letérdelt, és megkért, hogy mi is tegyünk így.
ó anyám, mi a különbség a rabszolga-lélek és az alázat között? régóta foglalkoztatott kérdés ez a számomra. "cselekedjétek azt, amit mondanak nektek, de ne cselekdjetek úgy, ahogyan ők cselekszenek!". de ne kanyarodjunk el...
ezután leültünk körbe, behunytuk a szemünket. a szertartás utáni közösségi szemlehunyás annyira sokkolt, hogy teljesen meztelennek éreztem magam. ott szuszogok egy féltucat ismertelen emberrel egy szobában, londonban. hol vagyok? mit csinálok? "ezt akartad régóta, nem? csoportos meditációt. tessék!"
nem bírtam ki, kinyitottam a szemem, annyira zavarban voltam. megpillantottam Michaelt, aki a szomszédos szoba előtt áll. mutatta, hogy csukjam be.
egyesével szólítottak bennünket. a másik szobában Michael mindenkinek a szemébe mondta a személyes mantráját, amit ismételnie kell.
tehát becsukott szemmel vártam a nevemet. pár perc után aztán már kezdtem felengedni.
ez nekem nagyon intim dolog volt, ez a szuszogás itt a csöndben.
amikor sikerült egyenletesen lélegeznem, szólítottak. kissé kábán beléptem a szobába. Michael, ott ült egy széken, mellette egy üres szék. leültem.
pár pillanatig le kellett hunyjam a szemem ismét. így ültünk ott kettesben, szótlanul. majd mondta, hogy nyissam ki lassan a szemem.
ránéztem. feszülten néztük egymást.
vártam.
most mondja ki, most mondja ki, úristen...
megszólalt. ez felért egy " Lázár, kellj fel!"-el. hiszen ebben a felvezető csöndben, a szertartással az élen annyira belémhasított ez a szó. egy mély árkot húzott bennem. mintha kaptam volna egy új nevet. tehát nagyon be volt ágyazva ennek az egy szónak. és most végre megkaptam...kétszer ismételte el. majd félve, kérdő hangsúllyal elismételtem hangosan, majd mégegyszer bátrabban. utána már magamban kellett behúnyt szemmel újra. ő is behúnyta a szemét.
majd mondta, hogy menjek vissza és kezdjem el mondogatni magamban.
leültem. boldogan vettem a kezembe a frissen kapott ajándékot. újra gyereknek éreztem magam, aki karácsonykor megkapja a rég sóvárgott játékot. éreztem, hogy ezzel a szóval végre belakhatom magamat, ez most már az enyém, hogy nekem kell gondozni, használni, élni vele. kicsi tamagocsi.
gondolkoztam, vajon hogyan tudja, milyen mantrára van nekem szükségem? (holnap megtudom) és persze nem mindenki kaphat egyéni mantrát, hiszen speciálisan rezgő isteni szavakból nem sok van, viszont mi meg vagyunk itt jópáran a bolygón.
de ez nem baj, a játék már a birtokomban van.
így ültünk ott behunyt szemmel, mindenki a maga szavával. Michael olykor mondta, hogy most lassan nyissuk ki a szemünket. mondott egy két dolgot, pl. nem baj, ha a gondolataink elszállnak, ilyenkor erősítsük a mantrát magunkban.
aztán az utolsó ilyen kör 17 perces volt (ő mondta, hogy ennyi), aminek a vége felé óriási hullám nyaldosott. egy percre megfürödhettem valami isteni kert kristálytiszta tavában. igen, felüdülés, valami óriási és szakrális felüdülés lehetőségének az előszobájába léptem be.
a meditáció befejezése előtt két perccel hagyd abba a mantra ismétlését. a szemedet ezután lassan nyisd ki.
reggeli (igen, korábban kell felkelned!) és vacsora előtt (vagy munka után, amikor már tele a fejed mindennel) meditálj, tehát ne egyél előtte vagy két óráig. a kávét, teát is felejtsd el előtte. hideg vízzel mosd meg az arcodat, az segít. vagy tusolj le. Sri Chinmoy azt mondja, a víz tudatot jelent.
fontos, hogy húsz percig csináld. a hatások már az első alkalom után megmutatkoznak. reggel az óracsörgés előtt fogsz kelni stb., tehát nem leszel fáradt. sokkal élesebben tudsz gondolkodni, hatékonyabb leszel és a legfőbb, nem leszel ideges, stresszes. és ha párszor végigcsinálod, úgy kívánod majd, mint a reggeli kávédat.
közvetlen elalvás előtt ne csináld, mert nem tudsz majd aludni.
ne igyál alkoholt az első napokban, amikor elkezded csinálni. és kissé tarkózkodj a társasági élettől is. ez kell, hogy jobban tudj figyelni magadra az elején.
a végére elmesélek egy rövid kis történetet. a múlt hétvégén főzelék-party volt nálunk. nagyon beittam, folyt a pálinka is, amit a kedves brit barátunk Suhail is önként töltött a poharakba. jó volt ezt látni. élt Magyarországon 2 vagy 3 évet. ő volt a tanárom a nyelvsuliban. beszél vagy 5 nyelven, közte van egy indiai is (ez az anyanyelve).
na most,úgy bebasztam, mint a csacsi és ezután rászívtam némi afgán hasist. a következmények nem maradhattak el. Suhail-lal még ki tudtam menni levegőzni, de vissza a lakásba már nem...amikor mondtam neki, hogy rosszul vagyok (totális szédülés, nem bírtam felállni), nagyon segítőkész volt. mondta, hogy hogyan lélegezzek, hogy mire koncentráljak. teljesen átadtam magam az instrukcióinak, aminek szintén nagyon durva hatása volt, ugyanis azt éreztem, hogy azzal a légzéstechnikával egy sokkal magasabb hullámra kerülök. a rosszullét nem múlt el, csak sikerült befogni egy pillanatra, mint valami vadlovat. ettől nagyon megijedtem, amit látott ő is, amire azt mondta, hogy bocsánat.
(ketten vittek föl az ágyamba, amit utána összehánytam.)
na, a lényeg ebben a sztoriban, hogy amikor lement a közös meditáció és én éppen egy örömlubickolásból bukkantam fel újra, akkor Michael azt mondta, hogy ez a meditáció.
éreztem, hogy többet tud nálam.
Thursday, January 28, 2010
Meditáció
új sorozatot indítok Meditáció címen, amely személyes tapasztalat alapján íródik majd, mindössze pár részen keresztül.
ma felkerestem a London Meditation Centre-t, mert régóta dédelgetett álmom, hogy a David Lynch által gyakorolt transzcendentális meditációt elsajátíthassam.
mikor nekivágtam Londonnak, titkos vágyam volt, hogy tanulhassak itt kint erről a módszerről. hogy miért nem tettem ezt meg eddig, amikor volt rá egy évem és 3 hónapom? ez nem ide tartozik, talán majd máshol beszámolok róla. egy nyomós ok a sok közül a pénz, mert rohadt drága egy kurzus, ami ráadásul rövid is,csak pár nap, pár óra. ezért kb. 500 fontot kell fizetned a TM-nél. és hiába tettem tűvé az egész google birodalmat, semmi leírást nem találtam a pár lépcsős módszerről. még könyvet is vettem, de tudományos okoskodáson kívül nem volt benne semmi, mint ahogyan a David Lynch: Hogyan fogjunk nagy halat? című könyve is csak egy ízelítő maximum. pedig tudom, hogy nagyon egyszerű az egész metódus, mégsem osszák meg az infót.
(most azért belefutottam két jónak ígérkező könyvbe,meg is rendeltem őket:
Everything You Want to Know About TM -- Including How to Do it
Science of Being and Art of Living: Transcendental Meditation)
na most hát, eljött az idő, hogy hamarosan kiteregessem a transzcendentális meditáció alaplépéseit (ingyen, a Radio Coston!), persze konyhanyelven.
a kurzust remélhetőleg elkezdem egy hónapon belül. a London Meditacion Center a védikus meditáció címszó alatt egy az egyben a transzcendentális meditációs gyakorlatot fedi. mivel ők függetlenek a nagy TM centertől, más szavakkal reklámozzák ugyanazt a honlapjukon. és olcsóbbak is. reményem szerint 200 fontból megúszom a négynapos kurzust, ami kb. négszer két órát ölel fel. természetesen utána is visszajárhatsz, ingyenes csoportos meditációkon is résztvehetsz, ezen felül méregdrága hétvégi kiruccanásokat is élvezhetsz, ha vastag a pénztárca és ha szereted a mézesmázos szeanszokat. az utóbbit kihagyom.
az első benyomás pozitív. voltunk vagy 15-en az első bemutatkozó beszélgetésen. Jillian, a tanító, kedves teremtés, látszik, hogy szívből csinálja, így szerencsére nem beszél hülyeségeket, de azért még óvatos leszek egy ideig. a fent említett Lynch könyvet ő is lebegtette, mire mondtam neki, hogy jó jó, de nem sok értelme volt az írásnak, többet vártam, bármennyire is rajongok a filmjeiért. és zokon vettem, hogy sehol semmi leírás, pedig de jó lenne.
a pénzhez való viszonyuk is szimpatikus. a fizetésedhez mérik a kurzus árát. ha jól értettem, egy heti fizudnak örülnek, de ha nem megy, nem gond, megoldják valahogy. szóval erőlködnek, hogy mindenkinek jó legyen. a hétvégén megírom nekik, hogy mennyit tudok rászánni. ha nem örülnek, majd mondom, hogy sokkal nagyobb guru leszek, mint ti és ezzel a lépésemmel tönkrevágom a lynchi alapítványt is.
