Szóval, ugye, van ez a ház. Később esetleg majd leírom, hogy hogyan keveredtem a társaságába, de amióta hallottam, hogy a posztmodern nem követeli meg az előzmények kibontását, azóta én is megelégszem az aktuális tényekkel.
Tehát adott a ház, és a hozzá tartozó földbirtok. Ha minden simán megy, pár hét múlva kulcsom is lesz hozzá, de addig csak az utcafront felől bámészkodom befelé, meg néha stikában belógok a hátsó kapun a másik telek felől, amennyiben a (leendő) szomszéd bácsi felajánlja ezt a lehetőséget. Hozzáteszem, mindig felajánlja, akárhányszor arra tévedek, és ő véletlenül ott tesz-vesz a saját portája előtt.
- Nem akar bemenni? - és jobb kezével vízszintes ívet húz a levegőbe, modellezve ezzel a bemenés leegyszerűsített pályáját.
- Nem, köszönöm, majd ha lesz kulcsom.
Többnyire így kezdődik a diskurzus, aztán a vége rendszerint az, hogy a hátsó udvaron találom magam, valahol a budi és az istálló közti félméteres fűben.
- Ez itt az én szénám, majd elviszem - ehhez a mondatához nem tartozik mozdulat; a bodzabokor melletti területen egyetlen szénarakást látok, nyilván abból valamelyik az övé -, meg azt a farakást is, ha már úgy lesz.
Ha már úgy lesz, ugye.
Az úgy az én esetemben azt jelenti, hogy odaadok egy bizonyos összeget három embernek, és onnantól kezdve enyém a ház istállóval, budival, minden egyébbel együtt. A szőlőt idén viheti az öreg, ha már rendben tartotta azt a pár tőkét, de jövőre én is megkóstolnám. Szerintem tehát így lesz valahogy, esetleg egy-két tervvel kibővítve a dolgot.
Helyi dialektusban az úgy valami sokkal ördögibb tervvel egyenértékű.
Kifizetem azt a három embert, eddig oké, majd eladom a házat pofátlanul többért, hiszen - mint azt ma megtudtam - elterjedt a faluban a szóbeszéd, miszerint valójában ingatlaspekuláns vagyok. Az ügyvédem (akin keresztül értesültem erről az új foglalkozásomról) persze cáfolta az egészet, de a ravasz helyiek egy ügyvéd szavától nyilván nem mennek lépre, sőt, inkább megerősítve érzik magukat az igazukban.
Félek tőle, hogy legközelebb már lécekkel várnak a határban, annyira ellenem fordul a közhangulat.
Tehát adott a ház, és a hozzá tartozó földbirtok. Ha minden simán megy, pár hét múlva kulcsom is lesz hozzá, de addig csak az utcafront felől bámészkodom befelé, meg néha stikában belógok a hátsó kapun a másik telek felől, amennyiben a (leendő) szomszéd bácsi felajánlja ezt a lehetőséget. Hozzáteszem, mindig felajánlja, akárhányszor arra tévedek, és ő véletlenül ott tesz-vesz a saját portája előtt.
- Nem akar bemenni? - és jobb kezével vízszintes ívet húz a levegőbe, modellezve ezzel a bemenés leegyszerűsített pályáját.
- Nem, köszönöm, majd ha lesz kulcsom.
Többnyire így kezdődik a diskurzus, aztán a vége rendszerint az, hogy a hátsó udvaron találom magam, valahol a budi és az istálló közti félméteres fűben.
- Ez itt az én szénám, majd elviszem - ehhez a mondatához nem tartozik mozdulat; a bodzabokor melletti területen egyetlen szénarakást látok, nyilván abból valamelyik az övé -, meg azt a farakást is, ha már úgy lesz.
Ha már úgy lesz, ugye.
Az úgy az én esetemben azt jelenti, hogy odaadok egy bizonyos összeget három embernek, és onnantól kezdve enyém a ház istállóval, budival, minden egyébbel együtt. A szőlőt idén viheti az öreg, ha már rendben tartotta azt a pár tőkét, de jövőre én is megkóstolnám. Szerintem tehát így lesz valahogy, esetleg egy-két tervvel kibővítve a dolgot.
Helyi dialektusban az úgy valami sokkal ördögibb tervvel egyenértékű.
Kifizetem azt a három embert, eddig oké, majd eladom a házat pofátlanul többért, hiszen - mint azt ma megtudtam - elterjedt a faluban a szóbeszéd, miszerint valójában ingatlaspekuláns vagyok. Az ügyvédem (akin keresztül értesültem erről az új foglalkozásomról) persze cáfolta az egészet, de a ravasz helyiek egy ügyvéd szavától nyilván nem mennek lépre, sőt, inkább megerősítve érzik magukat az igazukban.
Félek tőle, hogy legközelebb már lécekkel várnak a határban, annyira ellenem fordul a közhangulat.
3 megjegyzés:
te szerintem spekulálsz, ne haragudj, hogy ezt mondom. odamész és veszel egy házat?? mi ez ha nem spekuláció???
Félve válaszolok, talán már itt is figyelnel a falubeliek. Állítólag volt már egy ember, aki akart ott venni egy házat, és elevenen elásták a szomszédok, de ez valószínű csak mendemonda. Hitelesebb források szerint előtte halálra kövezték.
Szóval nem spekulálok. Ott van az a kép, tessék, meg lehet nézni. Nem spekulálok én azon, csak bámulok befelé az udvarba. Hát így néz ki az, aki spekulál?
na. idefigyeljen fiatalember. maga itten csak ne agitáljon semmit, mer a spekulátorokat mink má messziről kilessük, úgyhogy maga itten csak ne mentegesse a dógot. spekulál, vagy nem spekulál, maga azé csak spekulál.
az ember gyerekinek elmegy a béketürése is az ilyenektül mint maga itten. csak azé mondom.
Post a Comment