Tuesday, June 24, 2008

A falu szerint ugyanakkor

Szóval, ugye, van ez a ház. Később esetleg majd leírom, hogy hogyan keveredtem a társaságába, de amióta hallottam, hogy a posztmodern nem követeli meg az előzmények kibontását, azóta én is megelégszem az aktuális tényekkel.

Tehát adott a ház, és a hozzá tartozó földbirtok. Ha minden simán megy, pár hét múlva kulcsom is lesz hozzá, de addig csak az utcafront felől bámészkodom befelé, meg néha stikában belógok a hátsó kapun a másik telek felől, amennyiben a (leendő) szomszéd bácsi felajánlja ezt a lehetőséget. Hozzáteszem, mindig felajánlja, akárhányszor arra tévedek, és ő véletlenül ott tesz-vesz a saját portája előtt.

- Nem akar bemenni? - és jobb kezével vízszintes ívet húz a levegőbe, modellezve ezzel a bemenés leegyszerűsített pályáját.
- Nem, köszönöm, majd ha lesz kulcsom.
Többnyire így kezdődik a diskurzus, aztán a vége rendszerint az, hogy a hátsó udvaron találom magam, valahol a budi és az istálló közti félméteres fűben.
- Ez itt az én szénám, majd elviszem - ehhez a mondatához nem tartozik mozdulat; a bodzabokor melletti területen egyetlen szénarakást látok, nyilván abból valamelyik az övé -, meg azt a farakást is, ha már úgy lesz.

Ha már úgy lesz, ugye.

Az úgy az én esetemben azt jelenti, hogy odaadok egy bizonyos összeget három embernek, és onnantól kezdve enyém a ház istállóval, budival, minden egyébbel együtt. A szőlőt idén viheti az öreg, ha már rendben tartotta azt a pár tőkét, de jövőre én is megkóstolnám. Szerintem tehát így lesz valahogy, esetleg egy-két tervvel kibővítve a dolgot.
Helyi dialektusban az úgy valami sokkal ördögibb tervvel egyenértékű.
Kifizetem azt a három embert, eddig oké, majd eladom a házat pofátlanul többért, hiszen - mint azt ma megtudtam - elterjedt a faluban a szóbeszéd, miszerint valójában ingatlaspekuláns vagyok. Az ügyvédem (akin keresztül értesültem erről az új foglalkozásomról) persze cáfolta az egészet, de a ravasz helyiek egy ügyvéd szavától nyilván nem mennek lépre, sőt, inkább megerősítve érzik magukat az igazukban.

Félek tőle, hogy legközelebb már lécekkel várnak a határban, annyira ellenem fordul a közhangulat.

3 megjegyzés:

Renato Csatich said...

te szerintem spekulálsz, ne haragudj, hogy ezt mondom. odamész és veszel egy házat?? mi ez ha nem spekuláció???

mz said...

Félve válaszolok, talán már itt is figyelnel a falubeliek. Állítólag volt már egy ember, aki akart ott venni egy házat, és elevenen elásták a szomszédok, de ez valószínű csak mendemonda. Hitelesebb források szerint előtte halálra kövezték.
Szóval nem spekulálok. Ott van az a kép, tessék, meg lehet nézni. Nem spekulálok én azon, csak bámulok befelé az udvarba. Hát így néz ki az, aki spekulál?

iku map said...

na. idefigyeljen fiatalember. maga itten csak ne agitáljon semmit, mer a spekulátorokat mink má messziről kilessük, úgyhogy maga itten csak ne mentegesse a dógot. spekulál, vagy nem spekulál, maga azé csak spekulál.
az ember gyerekinek elmegy a béketürése is az ilyenektül mint maga itten. csak azé mondom.