Kevesen tudják, hogy ő a Dr. Csoport első olyan tagja, aki az együttesből távozva szólókarrierbe kezdett.
1990-et írtunk, javában zajlott a skandináv turnénk, amikor szörnyű szájüregi fájdalom tört rá. A Narvikban tartott koncertet alig tudta végigcsinálni (eredetileg "Dr. Néger" néven szájdobolt a csapatban), és még aznap éjjel meg kellett műteni. Kiderült, hogy a intenzív hangképzéstől fölhasadt az amúgy teljesen lenőtt nyelve (addig nem is tudott beszélni, de makogását mind jól megértettük), ez okozta számára az elviselhetetlen fájdalmakat.
A lábadozása során akkora hatással volt rá az ottani kórház, hogy elhatározta, ő is szájsebész lesz, és kéri a honosíttatását. Próbáltuk lebeszélni a dologról, győzködtük, hogy nevetségessé teszi magát ezzel, de nem érdekelte a véleményünk. Végül jelentkezett a Stockholmi Szájüregi Főiskola akkor induló képzésére. Szájsebész szak abban az évben nem indult, csak fogorvos, de akkor már annyira bezsonogott a saját ötletétől, hogy beiratkozott oda.
Jól emlékszem Dr. Vermona szívhez szóló beszédére, amellyel megpróbálta jobb belátásra bírni, de ez sem segített. Csak mi könnyeztünk szavai hallatán, Dr. Néger oda sem figyelt; szórakozottan dudorászott valami svéd gyerekdalt, és közben a fogain xilofonozott egy HB-s ceruza radíros végével.
Arról persze szó sem lehetett, hogy ilyen körülmények közt folytassuk a turnét, ezért úgy döntöttünk, hogy kirakjuk a csapatból. Nem bánta túlságosan, minden gondolatát lefoglalták az új ötletei. Nem volt elég neki a fogorvosság és a svédség, kitalálta a szólókarrierséget is. Eredetileg a Dr. Abba nevet akarta, de a menedzsere, Stig Anderson ebbe nem egyezett bele.
Annyit még megígért, hogy az első számát nekünk ajánlja, és ehhez tartotta is magát. Turnénk következő helyszíne Kenya volt ugyanis, és épp Nairobi egyik bárjában söröztünk a többiekkel, amikor a rádióban felcsendült tőle a Hello Afrika. Megható pillanat volt, sosem felejtem el.
Friday, September 5, 2008
Re: Az istenek a fejükre esnek
Címkék:
afrika,
doctor alban,
dr. csoport,
mz,
zene
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
1 megjegyzés:
régen eltemetett érzéseket törtél fel ezzel a visszaemlékezéssel.
istenem. ..hát igen, kellett az a két kenyai pálinka, nagyon kellett.
epi nővér
Post a Comment