Ez egy kurvajó dolog.
A kamera zársebességét használja ki. Meg egy lemezjátszót. Az elv is látható, hogy a fáziskülömbség miatt tűnik valami mozgásnak, vagy nem annak, azaz állásnak. A srácok felépítettek kis alakokat, nem kis ügyességgel, amik így mozgónak tűnnek és a legszebb a dologban, hogy valósak, nem csak rajzoltak, hanem valóságos, többdímenziós alakok. A szomorú az, hogy amíg nincs egy stroboszkópjuk, a valóságban csak összemosódott formák látszanak. Az élettel ez van mindig. Ha folyamatosan megy, nem is vesszük észre, ellenben, ha lekvantáljuk, egy bizonyos egy darabig érzékelhető információhalmazra, lám, megjelenik valami.
Phonographantasmascope
Sunday, May 24, 2009
Phonographantasmascope
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
2 megjegyzés:
hadd filozofáljak egy kicsit:
a zársebesség a szellemünk, amivel értelmet adhatunk a dolgoknak. vagy hát nem is értelmet, inkább egy felismerést önnön magunknak, hogy "mindez", azaz az élet, amit nem is veszünk észre, káprázat.
és a kérdésre, hogy mivégre is vagyon ez a nagy káprázat, a válasz: el vagyunk hagyatva, bele vagyunk lökve, magyarán mondva, jól le vagyunk szarva és csak egyet tehetünk, elhisszük, hogy mindez csak egy próbatétel, hogy ez csak egy vicc, mert a Jóisten szeret bennünket és a végén azt mondja, hogy jól van kiálltad a próbát, hát keblemre! és akkor az örömtől vagy a sokktól és a fáradtságtól, de sírni fogok.
jajj ez nagyon jó:)
L
Post a Comment