tehát a Gitár

Eléggé el kellett titkolnom, nem előletek, hanem a RC rendszeres olvasója, édesapám előtt azt, hogy születésnapjára egy basszusgitárt csinálok neki. Ezért próbáltam minden lehetséges információt visszaszorítani, holott rendesen akart kijőni belőlem, na most hagyom!

Legelőször is úgy kezdődött, hogy apim már régen akarta, hogy legyen neki egy bundnélküli basszgitárja. Mivel volt neki otthon egy 4 húros hangolókulcs és húrlábkészlete, ezt jól kihasználtam és nem kértem el (hanem vettem másikat, 5 húrosra), így még kevésbé sejtette, hogy mire készülök.

Múlt hét hétfőjén álltam neki az érdemi munkának, előtte csak összeragasztottam a nyaknak levágott léceket. A nyak 69 mm széles lett, 5 húrosnak szűkösen, de elég széles. Diófából és cseresznyéből készült.
A főbérlőnéni, (aki mostanában rám valamiért nagyon fúj), szólt szerdán, hogy ez így nem megy, költözzek ki a garázsból, még ma, ha lehet, így hát Öcsivel és Sünivel leköltöztettem a Royal Club műhelyébe a teljes felszerelésemet. De ezt már hallottátok hiszen. A munka most ott a féltető alatt folyik, kicsit hangos a szomszédok szerint, de azért lehet haladni.

A féltető alatt dolgozni azért is volt vicces, mert ezen a héten a szomszéd udvarban a művészeti hét miatt (temporary city) elég sokan megfordultak, sokan kérdezték, hogy mit csinálok, volt aki egyenesen gúnyolódott, hogy persze gitárt, mások hasznos tanácsokat adtak és persze nagyon kedves lányok jártak át néha, amitől kicsit meg is nőtt a mellyem na :)

Hogyan is készült ez, vagyis Ő?
A gondosan, pontosan megtervezett (fotosop rulez) formát kinyomtattam, s a papírt egy darab lamináltpadlóra ragasztottam. Ebből lettek a sablonok, amik majd a marógépet vezetik meg.

Így néz ki a test a marás után, sajnos a hátsó darabba csúnyán belecsúsztam, majd ott lekerekítem a szélét, szerencsére nyoma sincs a végeredményen. (ilyenkor mondta a f.bélrő, hogy húzzak, nyugodt voltam ugye).

Az eddigi darabok egy csoportképre összehívva. Az alsó testrész épp ragad. A test cseresznyefa és fekete-diófából készült, a fogólap wenge. (régen a jégtörő hajók készültek wengéből, nem szívja be a vizet!) Elég drága jószág, de egy lelkes és nagyon kedves hangszerkészítő ingyen küldött nekem, még a postát se hagyta állni. Köszönöm Devilrise!!!

Pár lépés kimarad, de a fogólap ráragasztásával, a nyak ferde ragasztásával, némi csiszolással, és ráspolyozással (élvezetes munkák :)) elkészült a nyak. Így éppen hasonlít valamiféle pucér elektromos nagybőgőhöz. Már jó fogni.

Ezt az új fjúcsör-fotelt a Mityó szerezte, természetesen lomtalanítási darab, remek és kényelmes.
Erre kerül ragasztásra a már eddig összeragasztott test. S ím egy kis videónapló a kinyitásáról.





Bátyámnak is tetszik. Ő reszelgette nekem a felső húrnyerget. Pókerezés közben :)

Na ha már ilyen szép lett, már csak a hangszedők hiányoznak belölle. Amúgy akusztikailag kellemes mély-közép hangja van, a fekete-diótól és a test-üregtől. A hangszedőket is magam tekertem és szép nagy, vagyis jó nagy fa tokozásba tettem. A mágnesek Neodiniumok, érdekes, helytakarékos módon szereltem fel őket, de működtek. Az első pickup kicsit vékonyabb és halkabb hangot szed (mert ott a húr kisebbet rezeg), ezért az nagyobb menetszámú és kicsit magasabb, hogy tisztább hangja legyen. Sajnos valami gebasz van, a végén elég halkan szól, azt hiszem majd újra köll tekerni. A nagy tokban lévő dupla pickup az nagyon jó lett. Zajmentes, vastag hangú. Ezeket olvadt méhviaszban megfürdettem, a végén meg ragasztóanyaggal kitötöttem az ürgeket, hogy ne sérüljenek majd.

Aztán jöhet a lakkozás, egy ilyen kis sátrat csináltunk neki, hogy pormentesen tudjon majd száradni. Működött. A torony, ami a sátor állványa az a filmegyesületünk kis diavetítő-állványa, amin középen 3 tükör forog, a képek meg körbe-körbe mennek. Szép.

Öcsi és Süni segít lakkozni.

Jön a buli, mikoris izgulva átadom a hangszert. Édesapám először annyit mondott rá, hogy "hú, de baró", de akkor még nem sejtette, hogy ez az övé, aztán megtudta.

Zenélgettünk vele kicsit, aztán meg ettünk egy oltári nagy babgulyást, ma meg fingunk, mint a facér holló fél-lóháton. (Az ősi kínai mondás szerint.)

Utána pedig buli. Kurvamocskos óriási vihar lett, annyira, hogy a garázs, ahol a buli zajlott kegyetlenül beázott, győztük zacskózni, meg motorponyvázni a hangszereket. Aztán a vihar elment, a bab és a palacsinta elkészültm, azután pedig csocsóbajnokság, majd - gondolom a szomszédok örömére -, Baksa Petive és Krommer Balázzsal ÓÓÓÓRIÁÁÁSI DISCOOOO lett!!! Húhúúú, táncoló tinik, üres alkoholos üvegek és félhomály. Az utóbbi idők egyik legnagyobb bulija volt, jeeeah!
Ezúton is kérném Bandzsót, Árpit, hogy ha van videójuk a mobiljukkal, vagy fotójuk, töltsék fel légyszi!!!