Monday, May 25, 2009

zene-zene-zene



és most a szerző:

Bejegyezte: seko dátum: 17:00
Címkék: , ,

4 megjegyzés:

Renato Csatich said...

egyszer elmentünk egy koncertre, ahol cage darabokat adtak elő. ugyanezt a gyomorgörcsöt éreztem, mint most, ahogy megnéztem a videókat (oké, beletekertem, amikor már nem bírtam).
a koncert után, ahogy kiléptünk a pesti utcára...hát az felért egy újjászületéssel. minden hang, az autóké, a villamosé, a járókelők lépteinek zaja, ésatöbbi úgy hatottak ránk, mint egy csecsemőre.
a koncert alatt végig azon izgultam, hogy ne úgy moccanjak, hogy azt más is hallja és mondanom semm kell, olyan kisiskolás röhögőgörcsöt kaptunk, hogy az már fájt. egy bőrkabát nyikorgását mögülünk ugyanúgy hallottuk, mint a színpadon játszók zajait, zörejeit. amikor vége lett a koncertnek, nem is tudtad, hogy vége van, mert a lepakolás zaja az ugyanúgy az előadás részévé vált. nem volt taps sem, csak óriási lélegzet visszafojtás, amíg ki nem tántorogtunk a szabadba.
felejthetetlen élmény. egy életben minimum egyszer kötelező elmenni egy ilyen koncertre.

May 25, 2009 at 11:06 PM
seko said...

hol voltál koncerten?

May 26, 2009 at 4:57 PM
Renato Csatich said...

pesten, a Városi Színházban, ami akkor éppen halkoklott. a teremben is csak kabátban lehetett megmaradni, fűtést kikapcsolták már. és ha jól emklékszem, a villany sem égett, hanem hosszabbítóval oldották meg a dolgot. szóval elég foglaltházas élmény volt kevés emberrel.

May 26, 2009 at 5:53 PM
seko said...

azt hittem a Cage haldoklott!!!hAAhA

May 27, 2009 at 1:25 PM

Post a Comment

Subscribe to: Post Comments (Atom)