Jazz Cost – CHARLIE CHRISTIAN

JAZZ GITÁR TÖRTÉNET: A swing korszak (2. rész)



A jazz gitár-történet második része. Szóval visszatérve arra a kérdésre, hogy ki kaphatja a jazz gitár atyja címet, én megkerülném Eddie Langot és Lonnie Johnsont is. Nekem az „első” jazz gitáros: Charlie Christian. Én legalábbis tőle számolom a jazz gitár történetét. Mindenki más csak előfutár. Alternatív jazz gitár történetemben én a Bonnie & Clyde történet előtti és utáni részre osztom fel a hőskort. Szóval ő már a Bonnie & Clyde történet utáni éra gitárosa. És ez meg is hallatszik! Amíg le nem lőtték Bonnie-t és Clyde-ot, addig a rendes jazz gitározás sem születhetett meg. 1916-ban született Oklahoma City-ben és 1942-ben halt meg.


Az életében semmi izgalmas nincs, a halála is hétköznapi, semmi grotesz, mint amilyen legalább Lang mandulaműtétjében. Tuberkulózisban halt meg, de erre azért bőven rásegített a szokásos éjszakai ivászat stb. Már a Benny Goodman Sextettel játszott (tehát híres volt és sokat keresett), de a koncertek után még mindig reggelig jammelt Harlem klubjaiban. Csak pár részletet emelnék ki az életéből. Apja, anyja zenészek, de nagyon le volt pusztulva az egész család. Valami utcai komédiásként próbáltak pénzt és kaját kunyerálni. Charlie pl. táncolt (biztos steppelt), meg persze bármilyen hangszert megszólaltatott mellé. Tenor szaxofonozni akart, aztán úgy adódott, hogy amikor 12 éves volt, meghalt az apja, akinek így örökölte a gitárját. Talán mást nem is. Na innentől kezdve gitározik. Aztán elkezd improvizálni tanulni valakitől. Oklahoma klubjaiban jammelget. Itt a történetírók – attól függően, hogy mit akarnak Christianban látni – mást és mást olvasnak ki a történetekből. Van egy Charlie Parkerhez hasonló történet, amikor nagy nehezen megengedik neki, hogy beugorjon játszani egy klubban, aztán óriási zsivajt vált ez ki a közönségből. Ő pedig lazán lelépett és otthagyott mindenkit. Itt, vagy a már ekkor (1931?) megjelenő zsenialitását emelik ki, amihez nem volt még elég érett a közönség, vagy, hogy egyszerűen szarul játszott. Végülis mindegy. Az ilyen megmérettetések állandó toposzok ezekben a jazz történetekben. Persze mindig van ezekben egy jó adag pátosz és tanulságszámba menő moralizálás is (amibe nyugtalanabb pillanataimban azt az amerikanizálódott protestáns munkaerkölcsöt látom bele, amiről Weber egy egész könyvet írt, és ami egyenesen kövezi ki az ember útját a szorgalmas, felelősségteljes munkától egészen a boldogulásig, sőt magáig a Jóistenig). Tehát Christian vagy zseniális volt, vagy szorgalmas protestáns, a jazz történetre mindenképp rányomta a bélyegét. A karrierjét, ami életének utolsó 3 éve volt, a Benny Goodman-nel való játék jelentette. Állítólag Goodman nem akarta, már csak azért sem, mert a gitárral nem is tudott mit kezdeni. Nem voltak hangszerelési, meg semmiylen hagyományai. Az első próbálkozás teljes kudarc. Christian, minden egoizmusa ellenére is rosszul játszik a nagy ember előtt. Talán lámpalázas volt. Goodman-nek nem tetszik, de Christiannak sem. Aztán suttyomban ugyanabban a stúdióban, amikor nincs Goodman, már jól játszik, úgyhogy kipróbálják.


Az első fellépés Los Angelesben átütő siker lett. A Rose Room című 3 perces számot 40 percig játszák. Innentől, vagyis 1939 nyarától, felível a karrierje. Így ível:


Nem csak a jazz gitározás forradalmi megújítója, hanem a jazz történetre is nagyon nagy a hatása. A Be-bop éra nagy előfutára, csak nem éri meg. Majdnem minden jazz gitáros közvetlenül, vagy közvetve rá épít, de saját bevallásuk, vagy a szólóik alapján még Dizzy Gillespie-re, Charlie Parkerre, Thelonious Monkra, és Miles Davisre is nagy hatást gyakorolt. Sőt két Thelonious Monk számot is az ő számlájára szoktak írni, mivel egy stúdióban zenéltek stb. Ezt a két számot mindenki ismeri, mindenki játsza, és mindenki szeretné jól játszani. Az egyik ilyen híres Monk standard az Epistrophy, a másik pedig a Rhythm-a-ning. Röviden a jazz történet alig ismer olyan gitárost, akinek ekkora hatása lett volna.
Előtte is használtak már gitárerősítőt (Eddie Durhamet szokták megnevezni, aki először vett fel elektromos gitárszólót 1938-ban), de ő volt az, akinek ezt sikerült szervesen beillesztenie egy jazz zenekarba, nem csak újdonság és látványosság volt az ő kezében, hanem olyan hangszer, ami a ritmus szekciót is erősítheti, miközben a fúvósok mellé is kezdi feltornázni magát, mint szólóhangszer. (Annak ellenére, hogy szerintem nem tudja felvenni a versenyt egy gitár a fúvós hangszerekkel. Viszont a szólók közben és mellette is kihasználhatja, hogy harmónia és akár ritmus hangszer is. Szóval az erősítővel vált igazán sokoldalú hangszerré. Ahogy a pengetős hangszerek – hiába építettek egyre óriásibb lantokat stb. – már a 17. század végére nagyjából kiszorultak a zenekarokból, most az erősítővel visszakéredzkedtek.) Christian gitározása évtizedekre (talán a 70-es évekig) meghatározza a jazz gitár hangzását, de a rock híres halhatatlanjai közé is beválasztották.
A Gibson már vele reklámozza az ES150-es modelljét, amelynek a pickupját Charlie Christian pickupnak nevezik:


Kevés felvétel maradt tőle. Sidemanként több is készült vele, azonban ott nem hallatszik, mitől is olyan forradalmian új ő.

Saját bevallása szerint megpróbált szaxofon sounddal és ízzel játszani. Számára ez volt a minta. Ahogy elhallgatja az ember, nehéz benne a szaxofont meghallani, de ez talán a hangképzés miatt van. Egy pengetett hangnak mindig megmarad a staccato jellege. Mindenesetre róla nem is kell semmit sem mondanom, csak annyit hogy ő az a jazz zenész, akitől nyugodtan le lehet írni máig szólókat, mert nagyon jó kis íveket játszik ki és nála már azt halljuk, amit jazznek nevez bárki. Langnál még kérdéses, hogy mit hallunk. (Ha valakit érdekel, és nem akarja lefárasztani magát egy egész albummal, akkor ajánlom a Solo flight, a Rose room és az I Got Rhythm című 1940-41-es élőfelvételeket. Ezeken egyébként a Benny Goodman is óriási. De nem vagyok benne biztos, hogy Christian nem játszik-e jobban.) Vele is ugyanaz a helyzet, mint Langgal, ha Lang él még 10 évet, biztos átvált az elektromos gitárra, és ha Christiannak is lett volna még 10 éve, biztos hogy a bebop korszak egyik jelentős alakja lett volna. Szóval jó esetben ott hagyta volna abba Lang, ahol Christian kezdte, Christian pedig ott, ahol Parkerék elkezdték.
A fenti video a Solo flight. És itt vannak még képek.