Tegnap este véletlenül rátévedt a kezem a TV bekapcsolójára. Ilyenkor általában nagy élményekben van részem, mint most is: láthattam a Rambo IV-et, így most már nyugodt szívvel halhatok meg.
Életemben ennyit háborús filmen nem kacagtam, mint ezen. Olyan nagyívű banalitás rejtezik benne végig, hogy az már kicsit kínos is. Esküszöm, még a reklámblokkok is jól jöttek, mert egyhuzamban lehet, hogy nem nézem végig.
Kedvenceim az un. kulcsjelenetek, mint pl. amikor szépen lassan felbuzdul benne a harciszellem, és egy belső monológban csúcsosodik ki, miközben az izzó vasat üti egy kalapáccsal. Sajnos nem találtam meg a tyúbon, de a lényeg, hogy amikor felemeli az izzó fémet, akkor látszik, vagyis sejthető, hogy az egy harci szerszám lesz, ha elkészül. És közben valami ilyesmit mond, hogy a harchoz ért a legjobban (a kovácsmesetrég után, hehe), és amúgy úgy öl, mint ahogy más levegőt vesz. Valami csuda!
A másikat megtaláltam hálistennek. Ez a film esszenciája. Élj hiába, vagy halj meg valamiért...
2 megjegyzés:
ja ez az amikor megment egy szoke babat? es asszem a vegen hazamegy egy faluba, ha jol emlekszem...nekem lehet, hogy bejott, mert csak akkor szoktam emlekezni az ilyenekre:)
Bizony, szőke baba, falu a végén. Úgy úgy.
Post a Comment