Tuesday, November 30, 2010

Nyugdíj és meditáció Cost - Könyvajánló

csak beleolvastam, de érdemes végig is, akit érdekel a nyugdíj. cikk itt.
sosem hittem semmilyen nyugdíj-rendszerben. miért van az, hogy kb. 24 éves korom óta csak azt látom, hogy mindennek a vége úgyis az lesz, hogy kialakul majd valamiféle új törzsközösség, ami egyfajta vissza a természethez utazás lesz, de a természet már régen nem Rousseau-i jelentéseel bírna itt, mert abba még lehetett kapaszkodni, mint valami ideába. a végső természet nem ad semmilyen kapaszkodót, mert az vagy bennünk lesz, vagy nem. aki nem szuszog együtt legalább a kozmikus szellemmel, az nem részesül a természet újra és újra megújuló erejében, így leszakad róla, elhal. ez a végső korszak erről szól lényegében. le kell mondani mindenről, hogy megújúlhassunk. minél inkább ragaszkodunk, annál inkább félünk és annál inkább gondolkozunk.
amióta meditálok (lassan egy éve), megszűntek a félelmeim. ha sikerül az önmagában változatlan Létezőt megtapasztalnunk, a relatív élet önmagától elnyeri értelmét. a relatív élet magának a Létezőnek a kifejeződése. a Lét az életen keresztül fejezi ki önmagát, s ami alapjában véve változatlan.
ha sikerül a fejünket lehajtani a Létezőre, a relatív élet minden fonáksága, félelme, sikertelensége, elégedettlensége feloldódik Benne.
nem terveztem ilyeneket írni, de Maharishi megtette hatását rajtam. tessék Maharishit olvasni, más utat nem látok.
akkor most átmentünk könyvajánlóba,
Maharishi könyvének a hátránya, hogy a transzcendentális meditáció technikáját egyáltalán nem említi meg, mert azt csakis megfelelően képzett tanár adhatja át. ez így is van, csakhogy ez rohadt drága. az ismeretségi körömből senkit nem ismerek, aki befizetne egy százezer forintos kurzusra. én sem tettem volna meg, ha magyarországon maradok. sajnos. de szerencsére bekunyeráltam magam egy oldlavizen evező csoporthoz, ahol diákkedvezménnyel 270 fontból megúsztam a dolgot. amúgy minimum a duplája lenne ennek itt is, Londonban.
de a lényeg a könyv kapcsán: a Létről és az életről beszél végig a könyv, amely kettősség nagyon egyértelmű és adja magát, mégsem beszélünk róla, nem fogalmazzuk meg, hogy mi is az a Létező. Maharishi azt mondja, hogy a Létező mindenben ott van, mert minden létezik, ez az alapja mindennek. ez a közös mindenben és ez a változatlan és örök és isteni igazság. a relatív életünk folyamatos változásnak van kitéve, állandó mozgásban van. a relatív élet nem azért van, hogy megszabaduljunk tőle, mert csupa szenvedést okoz. ez nem buddhizmus kérem vagy valami ehhez hasonlatos vallási szabadulni vágyás. a reklatív élet azért van, hogy a Létezőnek a kifejeződése legyen, a beteljesülése, a kivirágzása. a virágzás pedig, akkor jön, amikor a nyugdíj. na jó nem, csak vicceltem. kiváncsi voltam, hogy figyel e az olvasó! szóval, a virágzás akkor jelentkezik, ha a Létezőből erőt merítünk. a Létezőt képzeljük el úgy, mint az Avatarban az életfát. a Létező ugyanígy adja az energiát, a szenvedésre a gyógyírt, vagy a megújulásra a képességet, az erőt. a megújulás mindig pozitív előjelű. a megújulás befogad, nem hárít, nem harcol, nem hadakozik, nem érvel, nem vitatkozik, hanem hagyja, hogy menjenek a dolgok, ahogyan akarnak. mert a Létezőt meg kell tapasztalni ahhoz, hogy a relatív élet fals és megrekedt dolgain felül tudjunk emelkedni. a Létező megtapasztalása a tudatunknak a legnagyobb gyönyörforrást adja, így a legnagyobb élményt is. ha ezt sikerül megtapasztalnunk, akkor a korábbi tapasztalataink elhalványulnak emellett. nem tűnnek el, csak nem lesz rajtuk a hangsúly. a hangsúly a Létezőn lesz, mert sikerült megtapasztalni is az erejét, a súlyát, a mélységét és intezitását.
nézzünk valami példát. a pornó a legjobb és a legidőszerűbb talán. a neten óriási mértékben van jelen a pornográfia. miért? mert jó nézni, egyfajta gyönyört ad, azaz izgalmat. ennek lesz valamifajta lenyomata a tudatunkban. a tudatunk jelzi, hogy a pornó jó, ezért vissza-vissza térek rá, mert van tapasztalatom arról, hogy kellemes izgalmat okozott ezért újra megkívánom. de ugyanez van a drogokkal is, vagy a szesszel. a tudatunkban kialakul egy erős tapasztalat, hogy ez okoz gyönyört és megnyugvást. ez így is van, de ki ne ismerné azt a üresség érzetet, ami ezeket az ún. gyönyöröket követi, ki ne ismerné azt a nyughatatlanságot és elerőtlenedett kielégületlenséget, amiket ezek a dolgok okoznak bennünk valójában?
azt hiszem ezt nevezik butaságnak. hisz ez olyan, mintha egy molylepkét néznék, amelyik a lámpbúrának csapódik folyamatosan, abban a hiszemben, hogy ott neki jó lesz, mert ott a fény, de nem sokra jut vele.
a rendszeres meditáció (igen, csakis a rendszeresség segít a dolgok változásán, tehát felejtsük el a hirtelen megvilágosodást, majd a tökéletes megelégedettségben való tespedtéget) eljuttat bennünket oda, ahová a filozófia, a pszichológia, az akármilyen tudományok, vallások, de még a művészetek sem tudtak rendesen elkalauzolni.
mert a Létező megtapasztalása mindenek alapja. ebből nőhet ki minden vallás, tudomány, művészet stb.
és még egy kulcsszó: az elégedettség. a relatív élet sosem képes arra, hogy hosszan tartó elégedettséget nyújtson a számunkra. a rendszeres meditáció viszont a Létező megtapasztalásának a segítségével totális elégedettséget szerezhetünk, ami nem egyenlő a fentebb említett tespedtséggel. mivel a meditáció egyszerre aktív és passzív állapot. ezért mindig a határvonalon van. ez a határvonal nem más, mint ahogyan a Létezés mindenhatósága felszívódik a relatív élet minden területére. ezen a határvonalon kapjuk az öntözést, aminek csaki pozitív hozadéka van az életünkben. sokkal kevesebb stressz pl. hiszen már a környezet nem ural bennünket, mert mi vagyunk, akik uraljuk magunkat. és ez a végső dolog, amit talán most ide írok, hogy legyen akár nyugdímegszüntetés, vagy világháború, vagy csak kaotikus ömleny, ami körülvesz majd bennünket. ezekből a dolgokból úgysem lehet erőt meríteni, vagy támaszkodni rájuk. amire egyedül támaszkodni lehet, az a Létező. és ha ez sikerül is, akkor minden a helyére kerül, magától.

ezt most nem írom át, meg nem olvasom újra. levél mindenkinek.

5 megjegyzés:

seko said...

örömmel olvastam .a buddhista rész betalált

seko said...

és a molyos.

roomann said...

a dalai láma könyvét olvasgatom mostanság, nagyon hasonló dolgokat fogalmaz meg ő is

azt gondolom az ember az érzéseivel, érzékeivel születésétől fogva tudja ezeket a dolgokat, hiszen ott van benne... jól emlékezem gyerekkoromból a Létező gyakori megtapasztalására... a tökéletes elégedettség pillanataira, de a gimnáziumi kísérletekre is, hogy figyelmemet újra felé fordítsam... vagy mostanság a dunaparton ücsörögve... a gyerkőcöket figyelve...

miközben tisztában vagyunk mindannyian azzal, hogy molylepkeként létezünk, ezt ma már mindenki tudja és tudatosítja is magában, a következő lépés még várat magára...

a tudományok, művészetek és vallások legjobb esetben is csak az észlelés kapui lehetnek, a megmártózás, szinte minden esetben csak alkalomszerű és időleges.

seko said...

Buddha mindenki számára érthetõ, s az életben kiválóan használható magyarázatokat ad arról, hogy mi a végsõ valóság, és mi az, ami feltételekhez kötött. Ezek megértésével tartós boldogságot tapasztalhatunk. A buddhizmus nem ismer dogmákat, sõt bátorít, hogy tegyünk fel kérdéseket. A megértett információ a megfelelõ meditációkon keresztül saját tapasztalattá válik, a kiegészítõ módszerek pedig megszilárdítják az elért tudatszinteket. Buddha tanításainak célja, hogy teljesen megvalósítsuk a test, a beszéd és a tudat bennünk rejlõ lehetõségeit.

Renato Csatich said...

igen, minden vallás szép és jó, ez nem kérdés. a szóban forgó könyv is ezt erősíti, hogy ha jó az alap (a Léthez való viszony), akkor jó a filozófia, a pszichológia, a vallások, a tudomány, a szociológia stb.
a buddhizmus helyett írhattam volna kereszténységet is ebben a kontextusban ("mindenkinek megvan a saját keresztje" duma, amely szerint megint az jön ki, hogy alapjában véve szenvedés ez az élet), ahol csupán azt akartam kifejezni, hogy a dogmatikus gondolatokkal van a baj, a merev ill. halott nézetekkel, amik ugyan úgy tűnnek, hogy mondanak valamit, viszont a valós hasznuk igen kevés.

igen, a gyerekek még benne vannak ebben az állapotban, ill. burokban. a serdülőkor végeredményben ennek a létnek való kapcsolatnak a elszakadásáról szól. ez az a pont, amikor az ún. sötét (anyagi) erők már behatolhatnak a kifejlett tudatba.
alapesetben ez nem történne meg, ha egy normális világban élnénk. tulajdonképpen nem lenne sedülőkori depresszió sem:)