Tuesday, November 23, 2010

a színháznak nem lesz színe?

Alföldinek már nem sokáig. de a parlament úgyis egy nagy színház. ha valaki támogatná azt, hogy most szerdán ne töröljék el a az alternatívokat (független társulatok, alkotók, befogadó helyszínek) összefogó VI-os kategóriát, vagy legalábbis találjanak ki valami megoldást a működésükre, csak egy aláírás+városnév a petíció lapján.

10 megjegyzés:

roomann said...

újra jön a három T korszaka
és talán újravirágzik az undorgrund is, a most alakuló kultúrpolitikának úgy tűnik ez utóbbi lehet az egyetlen pozitív hozadéka.

A tiltás, ellehetetlenítés megszüli az ellenállást. Kérdés hogy a kialakulni látszó plebejus demokrácia (=nemzeti együttműködés rendszere) és a múlt rendszer kommunista diktatúrája között lesz e lényegi különbség.

Renato Csatich said...

az unnderground az maga az internet. szerintem itt nem ellenállásról van szó, hanem arról, hogy hogyan tudod eljuttatni az üzenetedet. ha nem kap pénzt egy társulat, akkor majd az utcára fog menni és ott fog színházat csinálni ingyen. azt nem fogják tiltani, mert hely van rá elég.
fel kell nőni a gondolathoz, hogy pénz nélkül kell művészetet csinálni, ami önfeláldozás nélkül nem megy. az állam régóta nem pátyolgat senkit (sem egyéneket, sem színes társulatokat), ettől a szemlélettől el kell szakadni.
ott, ahol egzisztenciális problémák jelentkeznek, nem szabad elhinnünk, hogy a művészetnek társadalmilag elfogadott formái bármit is számítanának.

Renato Csatich said...

tévedés ne legyen, aláírtam.

roomann said...

pontosan ezt mondom én is :)

roomann said...

az ellenállás pusztán annyit jelent itt, hogy ahol kisebb a mozgástér, kisebb a megmutatkozási felület ott egy erősebb fogalmazásmód jelenik meg általában, szerintem

PL.: iráni filmek, vagy pl. külhoni magyarok magyarság tudata sokkal erősebb mint az itthoniaké, mert kisebbségben vannak, bár ez is kezd elmúlni, mert az országok rájöttek ha nem nyomják el a kisebbségeket könnyebben és gyorsabban asszimilálódnak, kevesebb gond van velük.

Renato Csatich said...

az ellenállás kora már lejárt. biztosan ezért adta ezt a címet Krasznahorkai a regényének, hogy az Ellenállás melankóliája.
most már nem ellenkezni kell, hanem megteremteni az újat. nem kell foglalkozni azzal, ami hátráltat, hanem csak azzal, ami előrevisz. és ez nem vakság, hanem harc, ha úgy tetszik. de semmiféleképpen nem ellenállás.

roomann said...

persze oké, ma már képtelenség forradalmakban gondolkodni..

roomann said...

Ez most már csak a fogalmon lovagolás:

(de értem a lényegét annak amit írsz, és tulajdonképp egyet is értek vele, sőt mondhatnám, hogy én sem írtam mást fentebb, csak egy másik irányból próbáltam árnyalni a dolgot, te meg tovább árnyaltad egy másikból)

Az ellenállás tulajdonképp előrevisz, az ellenállás harc, pusztán az ellenállás miatt ellenállni értelmetlen. A nem foglakozás azzal ami hátráltat szintén az ellenállás egyik formája. Minden ami más mint a fősodor az ellenállásként is értelmezhető, függetlenül attól, hogy hogyan aposztrofáljuk. És a fősodor minden körülmények között előhívja a maga negációját.

Mindezzel együtt az ellenállás lényegi elem valóban kikerült a fókuszból.

roomann said...

jav: Mindezzel együtt az ellenállás MINTlényegi elem valóban kikerült a fókuszból.

veemer said...

hahó, fiúk, na, örülök, hogy T-ztek és nem melankóliával. az ellenállásról, amióta kommersz lett a che-poló és a marley-sapka, szerintem már nem beszélhetün. a www valóban nem az ellenállás helye, csak egy szabad hely, bár ehhez ajánlom figyelmetekbe a következő cikket http://www.sg.hu/cikkek/78342/veszelyben_erzi_a_webet_tim_berners_lee (sztem facebook-fétis-fasizmus van, ha nem vagy rajtam nem létezel szociális értelemben). az utca sem az ellenállás helye, csak egy szabad hely, ahol megmutathatod magad, de a színház esetében ez csak a színházművészet egy része. ezt úgy magyaráznám, hogy a filmkészítéshez még mindig kell vmi felvevő eszköz, vagy egy vetítő felület. az alternatívoknak is kellenek a játszóhelyek, az az apparátus, ami az alkotói munkáról hírt ad. a színház intézmény, az alternatívnak is van egy ilyen "intézményisége", amikor elmegy az ember egy bemutatóra, ami mondjuk össz. kétszer látható. a struktúra megkérdőjelezhető, hiszen valóban, ki, mi alapján dönti el, hogy mi készüljön el és mennyi pénzzel szálljon be az adófizető és hogy miért nincs szponzor. de nem ezzel van gondom alapvetően, hanem a hogyannal. amit ezen a felvételen látunk, nem az "átlag", nem az "ésszerűség" vitára invitáló felszólalása. azon felül van. ez személyeskedés, tájékozatlanság, tudatlanság, butaság, kirekesztés, gyöpösség, előítéletesség. ez az ember szerintem egy darabot nem látott a felsoroltak közül. "besúgtak" neki a sajtós munkatársai. közben meg hova tűnt a szőcsgéza? eltették láb alól? ki ez az államtitkár? egyáltalán: kik ezek, honnan jöttek, mihez értenek? ez nem érdemi vita így, nem útkeresés.
én is úgy gondoltam, hogy a jelen nyomás hatására visszatér a tartalom, a lényegi gondolkodás az alkotók munkáiba. de a szakadék, az elmaradás eleve annyi, hogy ha itt a formára nem juthat energia, véglegesen leszakadunk. leszünk valami "keleti" gyöp, valami egészen különlegesen agymosott, tájékozatlan nép. valami végtelen ugar.