új szám, inkább csak demó, a sufniból. a véletlen és az esélyek összefutnak. remélem lejátssza nektek is. most ez van. olvastam Pepe! olvastam :)
Saturday, March 31, 2012
Friday, March 30, 2012
Thursday, March 29, 2012
Elefántcsontblog
mire leülnék írni már réges rég megírtam fejben mindent, így újra kell kreálnom magam.
tartozom a londoni nőügyeimmel magamnak, nem látom át a helyzetet, sors-ismétlődésben vagyok. mindegyik nőnél azt hiszem, hogy nah, akkor most megállapodtam végre, megtaláltam az igazit, lehet nyomni együtt. persze belevetítek, de vetítés nélkül nincsen szerelem. éppen most kell ilyen idézetbe belefussak: a művész mindent tud a szerelemről, de meg kell tanulnia nélküle élni. valami ilyesmi volt, a határidőnaplómban találtam, nem mintha határidőkkel élnék, elhagytam rég a napi-teendős listáimat.
most csak sorra veszem őket röviden, majd lehet kifejtem jobban, amit el is kezdtem egyszer. muszáj lesz, de nincsen kedvem ezzel sem dolgozni. semmivel sincs kedvem dolgozni pedig tele vagyok energiával, bár valószínűleg pont ezért, mert nem vesztegetem üres teendőkre, nincs is rá időm a munka mellett. ha végzek a melóval, élvezem a semmittevést ugyanúgy mint a lakótársammal való forgatást. most belekezdtünk egybe, lazán, pajkosan, csak tartsuk a tempót!
túl vagyok egy szakításon megint, muszáj szüretelni. míg korábban a művészi munka éltetett, most úgy tűnik, a nők nyertek. lehet vissza kellene térjek Sofiához, ő sohasem hagyott cserben, nem csalt meg, nem nevetett ki, nem alázott meg, nem utáltatta meg magát velem, nem beszélt kétértelműen, nem illette magát, nem fogta meg a farkam, nem versenyzett, nem kényszerített, nem ítélt szenvedésre, nem kért kölcsön semmit tőlem, amit aztán nem követeltem vissza, vagy éppen hagytam a faszba, hadd vesszen minden.
ha nem írnám le, Isten az atyám, elfelejtém őket, mint valami rossz filmet.
Ela (Elizabet), lengyel
Valentin, francia, egyestés
Judit, spanyol
Ellen, brit feka törpe, a szerető
Sára, magyar
Karolina, lengyel
Jana, cseh, egy csók erejéig
Helena, portugál
Eva, litván, csók és seggmarkolászás
Anca, román-magyar
nézzük csak, a tízből 4 kiesik, mert ha intenzív is volt a velük való kapcsolatom, tiszavirág életűnek ígérkeztek. tehát 6 nő 3 év alatt. ha leírom ennek a 6 nőnek a történetét, máris meg kell, hogy világosodjak, nincs mese. legyen ez az év a megvilágosodás éve.
Disco Cost
disco és brit pop keveréke, de semmi brit sincs benne, mivel hogy ausztrálok, azaz akkor mégiscsak van valami brit benne. az utóbbi évek egyik legnagyobb száma, amit hallottam ebben a műfajban. Empire of the Sun és akkor egy ráadás:
Wednesday, March 28, 2012
TV Cost - Zapp&Rogers
A '80-as technikai cukorszirupban szétázott funk, de szeretem. Fél órás koncert. Van benne talkbox.
Tuesday, March 27, 2012
Blog Cost
Zenét!
Valahogy így órdíthattam fel álmomból úgy szeptember elején, amikoris nem volt banda, amiben játszottam. Szégyelltem magam magam előtt, szörnyű érzés volt, mitha mindenen odaveszett volna, amire valaha is számítottam. Hiába, ilyen egyszerű vagyok, ha zene szól, vagyok.
S hogy mennyire hiszek az emberi akaratban (nem az akaratosságban!), super8-as filmet is addig akartam, hogy egyszercsak azon kaptam magam, hogy olyan eljárással dolgozok, amilyennel a 20 éve senki sem. Szóval zenélni akartam. Egy pár hete meg azon kaptam magam, hogy annyi formációban vagyok, hogy nem marad időm a műhelyre, a mosogatásra, meg a barátaimra sem - holott csak barátokkal vagyok képes zenélni.
Most jön a száraz, senki mást nem érintő adathalmaz, hogy mik ezek a formációk, majd linkelek egyetkettőt közben.
Unokatesóméknak van egy rock-blues formációjuk. Ők kértek meg legelőször, hogy játsszak velük, nem kis kihívás, mert se rock, se blues nem vagyok, sőt annyira kész zenét kaptam tőlök, hogy egy betüt hozzátenni (károsodás nélkül) nem lehetett. Na itt találd meg a hangot. Csak reményekedek, hogy nem játszok bele túl sokat (holott még ehhez is kevés vagyok -technikailag). - Velük azon kaptam magam, hogy két Hobo között Michael Jackson alapra tesszük a James Bond témát, egy olyan számban, ami eredetileg az Osibisa Sunshine Day volt...akkor úgy éreztem, hogy a diszkó nemcsak örök és mindig működő szellem, de bárhol ér bármikor előbukkanó is.
Mindeközben úgy alakult, hogy Tomiékkal is sikerült elundulni az ODA formációval. Be is teszek mégegy videót, hátha már lejárt a Deseő féle. KUBA blokk. Lehet, hogy már volt. Kicsit nehezen áll össze, de a nokedlitészta is, a végén meg mégis milyen finom...én szeretem néha, hogy nem állunk össze, annál értékesebb, ha összeáll.
Ez ugyan végszó-szagú, de középre írom, legközépebbre: az ODA band az otthonom :) Leginkább ebben gondolkodom és élek és virulok. Ha ez nyílt levél, akkor a Tominak címzem!
De mielőtt elérzékenyülök gyorsan továbbmegyek, mert nagy porjekttel kerestek meg a Gimis diákok - lehet, hogy erről már írtam -?- ha nem emlékszem az azért van, mert nemrég volt velük a NAGY koncert, mégpedig az egész egy komplett gimis este Cseh Tamás feldolgozásokkal csak és kizárólag. Ami azért vicces, mert nem vagyok nagy rajnogója, sőt alig ismerem, azt hiszem. Épp ezért én voltam a mindig mindent mégjobban átdolgozni vágyó mumus a bandában - fiatalon tartva. Úgy néz ki ezzel a projekttel még nyáron "turnézunk", aztán szépen mindenki megy fősulira - érdekes állapot diákokkal, -nak dolgozni. Ebbe sok energia ment, előtte minden szabad 5 percben indítottam a renderingeket, hogy háttérvetítés is legyen. Odro csinálta a díszletet, minden mást mi. Jó móka volt. Még Leőwey díjat is kaptam érte - ami elvileg csak diákoknak adható. Húsz év múlva letagadok egy tizest :) Itt egy kis dal belőle: Uránváros.
S a gimihez kötődik a kedvencem is. A nagyon kedves kórusvezető csaj megkérdezte, hogy nincs-e kedvem tenornak lenni, mert kevés van :) Kórusban énekeni nagyon jó cucc. Életemben nem énekeltem előtte, hát most ráadásul utazok velük Erdélybe...félek, hogy a diákokkal kötelező lesz pálinkázni, hogy adom be a kollegáknak, hogy nem, nem ittam...
S miközben van hogy egész nap próbáról-próbára járok, a fejemben születnek a hangszertervek, a super8-as animációs filmötletek, a nokedlitézta-variációs-elméletek és persze a lányok, vagyis most csak egy, akivel legutóbb Beatlest hallgattam...
..kész, elérzékenyültem..
(szeretem a Beatlest, hát kiderült ez is)
Krétakör-kör
egysnittes :) szerintem egyedül a krétakör felszabadító hangulata nem jön át, amúgy nagyon profi munkának tartom (mint mindent, amihez nyúlnak). aki teheti, segítse őket!
Monday, March 26, 2012
Saturday, March 24, 2012
Friday, March 23, 2012
Tuesday, March 20, 2012
A Foucault- birka
...könyvajánló...
olyan könyveket ajánlok, amiknek talált fotókhoz van köze
1. Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland
ez most a legfrissebb. azért olvastam el, mert mostanság sokat emlegették az írót, akinek nemrég jelent meg új könyve magyarul (1Q84)
egészen mást vártam, ezért kelleni fog még pár nap, hogy eldöntsem, szeretni fogom e ezt a könyvet vagy sem, de amúgyis nagyon kevés keleti könyvet olvastam még, ez is olyan volt, mint egy keleti film, valahogy az is jó benne, ami egy nyugatiban nem lenne az
"Gyerekkoromban, biciklivel félórányira tőlünk volt egy tengeri akvárium. Ahogy ez illett az intézményhez,mindig borzongatóan hideg. Néma csend uralkodott benne, melyet csak néha tört meg innen-onnan egy loccsanás. A homályos folyosószögletekben mintha félig halemberek kuksoltak volna visszafojtott lélegzettel. Tonhalak raja keringett a hatalmas medencében, kecsege igyekezett meredek útján felfelé, a nyers húst marcangoló piranják vicsorogtak éles fogaikkal, elektromos ráják villantottak kis lámpásaikkal.
Tömérdek hal volt ott, különböző nevekkel ellátva, más volt rajtuk a pikkely, a kopoltyú. Sokszor már azt se tudtam, minek is annyi hal a világon.
Természetesen bálna nem volt, nyilván nem lehetett volna teljes terjedelmében egy medencébe szorítani, túl nagy volt, hiszen még szétcsapta volna maga körül a tartály falát. Helyette viszont megvolt a múzeumban a cethal fa(llo)sza. Tulajdonképp pótszerként. Így azután fogékony ifjúi korban végig egy bálna hímvesszőt nézegettem az igazi állat helyett. Amikor beleuntam a járkálásba a szűk, hűvös akváriumfolyosókon, kimentem a magas mennyezetű, tágas múzeumi csarnokba, leültem egy pamlagra, és órákig képes voltam elmélázni a cethal fa(llo)sza előtt.
Néha olyan volt, mint egy törpepálma, olykor meg mint egy hatalmas kukoricacső. Kétségtelen: ha nem lett volna kiírva, hogy a "hím bálna szaporítószerve", nincs az az ember, aki magától rájött volna. Inkább egy közép-zsiai sivatagból kiásott műtárgynak látszott. Más volt ez a szerv, mint a magamé, vagy bármi ilyesmi, amit addig láthattam. Valami sajátos, megmagyarázhatatlan szomorúság lengte körül ezt a levágott fa(llo)szt.
Amikor először voltam nővel, utána rögtön ez a hatalmas szerv jutott eszembe. Elszorult a szívem arra gondolva: milyen sorsa is lehetett,milyen tapasztalatokon ment keresztül, míg a múzeum elhagyatott tárolójába érkezett. Éreztem, hogy rajta már az égvilágon semmi nem segíthet. Csakhogy akkor tizenhétéves voltam és nyilván túl fiatal ahhoz, hogy kétségbeessem emiatt. Ezért azután megállapítottam magamban valamit.
Nem vagyunk mi bálnák. Ennyi."
egyébként a sztori aztán egy birkákat ábrázoló fotó körül bontakozik ki, és azon morfondíroztam, hogy vajon melyik lehetett az első ilyen könyv a világon, amiben egy fotó ilyen dramaturgiai elemmé válik, de rájöttem, hogy ezek egy másik postban lesznek majd
Short Cost
itt egy szeretheto rovidfilm Wes Andersontol. a video angol felirattal megy le, az elejen beszelnek csak franciaul par mondatot, de az lenyegtelen is. ez az elso film, amit lattam tole eltekintve az animaciotol, a Mr. Fox-tol.
Monday, March 19, 2012
Hazaáruló vagyok
hazaáruló vagyok.
már az oviban is az voltam.
biztos a német vérem miatt van.
viszont akkor ez egy paradoxon:
hazátlan hazaáruló.
igen.
mindenütt idegen elem.
így pontos.
de érzem, hogy fontos vagyok.
egyre többet beszélnek rólam a rádióban...
de lehetnék cigányseggnyaló is... hmm...
az idő nekem kedvez
Sunday, March 18, 2012
"A számítógép egy olyan eszköz a művész kezében, melynek segítségével megszüneteti a szubjektivitás és az érzelmek szerepét, ugyanakkor az algoritmusok felépítésekor, a válsztások szabadsága és véletlenszerúsége vagy éppen sorsszerűsége révén mégsem válik az alkotás csupán sematikusan kiszámított, ember nélküli történéssé."
Koreai film konferencia Pécsen
Újabb konferencia a pécsi filmszak szervezésében a Dominikánus Házban.
március 28-31.
Lesz sok filmvetítés. Köztük néhány controlos mozgókép is beficcen :).
Csinálunk finom koreai, magyar és afrikai kajákat, ez utóbbi nemtom pontosan hogy jön ide. No és persze filmes előadások is lesznek többnyire angolul.
Ja és ahogy nézem azért nem ingyen van. Diák 1000 ft/nap, felnőtt 5000 ft/nap, bérlet 3000 Ft és 15000 ft
részletes program
és a
program weboldala
Saturday, March 17, 2012
Tisza István - Orbán Viktor?
Nem tudom elegánsabban, ezért befotóztam, habár az egész könyv ideférne:
Merényi László: Boldog békeidők..., Bp., Gondolat, (Magyar história), 1978.
Persze én kezdek belelátni mindenbe mindent, mindenesetre elgondolkodtató. Ez az aktuális kurzus szereti a fogalompárokat, úgyhogy Károlyi helyett Tiszát választja. Az egyik legellenszenvesebb akarnok politikust a századelőről, aki a parlamentáris demokrácia akkori halovány karikatúráját is felszámolta. És ugyan előszeretettel hivatkoznak rá, mint aki ellenezte a háborút 14-ben, azonban - anélkül hoyg Tisza szakértő lennék - ez így kicsit torzított kép, mert a délszláv területek bekebelezésétől, és egy lehetséges trialisztikus (+ szláv) államtól félt leginkább, az akkor már amúgyis kisebbségben lévő magyarság száma miatt. Amúgy a század eleji több tízezres, vagy akár 100 ezres számot elérő háború ellenes tüntetéseket lovasrendőrökkel verette szét (1912.05.23), a halálos áldozatokkal mit sem törődve. Sőt az eseményekre így reagált: "Mi nem vagyunk jóléti bizottság". Na de mindegy is, történelem történelem, ki nem szarja le, mondhatnánk.
Friday, March 16, 2012
Reggio Film Festival
rövid filmeket lehet nevezni a "Város" témában, vagy az egyéb kategóriában
részletek itt: www.reggiofilmfestival.com
Music Cost
lyrics: We find ourselves on different sides Of a line nobody drew Though it all may be one in the higher eye Down here where we live it is two I to my side call the meek and the mild You to your side call the Words By virtue of suffering I claim to have won You claim to have never been heard Both of us say there are laws to obey Yeah, but frankly I don't like your tone You want to change the way I make love (But) I want to leave it alone The pull of the moon, the thrust of the sun Thus the ocean is crossed The waters are blessed while a shadowy guest Kindles a light for the lost Both of us say there are laws to obey But frankly I don't like your tone [ From: http://www.metrolyrics.com/different-sides-lyrics-leonard-cohen.html ] You want to change the way I make love (But) I want to leave it alone Down in the valley the famine goes on The famine up on the hill I say that you shouldn't, you couldn't, you can't You say that you must and you will You want to live where the suffering is I want to get out of town Come on, baby, give me a kiss Stop writing everything down Both of us say there are laws to obey Yeah, but frankly I don't like your tone You want to change the way I make love (But) I want to leave it alone Both of us say there are laws to obey Yeah, but frankly I don't like your tone You want to change the way I make love (But) I want to leave it alone…
Thursday, March 15, 2012
Wednesday, March 14, 2012
Grooveshark
az ország helyzete azért rossz, mert nincs még lehetősége spotify-t használni. a spotify zenehallgatásra olyan mint a youtube videók sasolására. persze az emberek zenét hallgatnak a youtube-on is, de pusztán azért mert még nem értek meg az online zenehallgatásra, böngészésre stb. kedvencem most a spoty-n a crossfade funkció, így végre lehet dj-skedni normálisan, nincsen pár másodperc szünet a számok között. na de itt van egy másik oldal, a Grooveshark. ez olyan mint a spoty csak totál ingyenes. a spotynak is van ingyenes verziója egyébként. és hát remélem, hogy ezt magyarhonban is lehet fogni. http://grooveshark.com/ ha működik, akkor írjuk be a Leonard Cohen nevet és hallgassuk meg tőle a legújabb albumot.
Böhringer: Késôpolgári mûipar (két részlet)
Az ember jár-kel, és tele a feje gondolatokkal, melyek zajonganak. Ha elcsendesülnek, észreveszi, hogy szünet állt be, megtorpanás, amivel mégis tovább jutott, mint hogyha szakadatlanul ment volna, megállás nélkül körbe-körbe, belegabalyodva gondolatokba és elképzelésekbe.
A megállás nélküli továbbhaladás veszélyébe akkor kerül az ember, ha a maradás, a megállapodás és a birtoklás mellett dönt. Aki maradni akar, az az ôt körülvevô teret belsô térré alakítja, ebben berendezkedik, kiismeri, otthon érzi magát benne. Ezt a teret egyre sûrübbé teszi, és a külvilágtól egyre erôsebben elhatárolja. Valahol mindenki kiépített magának ilyen helyben maradást, és ezt a belsô teret mindenüvé magával viszi. Azért marad meg benne, mert a belsô nem zárja ki teljesen a külsôt. A kitörés amúgy is csak átmeneti felszabadulást jelentene, hiszen ott is hamarosan kiépülne egy zárt belsô tér. E világon valamiképpen mindig belül vagyunk, fogságba vetve, és nem tudunk kijutni. Azon kell tehát lennünk, hogy a belsô térben felfedezzük a minden belsôn kívül esô tartomány transzparenciáját, és ennek érzékelésére törekedjünk; hogy a telített térben és zajban a lárma és a bezártság hiányát éppúgy érzékeljük, mint a távoli csend és üresség jelenlétét; hogya belsô tér folytonos kitöltése közben képesek legyünk olykor fel is hagyni azzal.
[...]
A társadalom azt jelenti: valamin belül sokakkal együtt lenni, miközben mindenki önmagának van; a társadalom nyelv helyett kommunikáció, a csendben is lárma, és nem juthatni ki belôle. Bezártan azonban az ember védtelenül ki van téve az önmagára vonatkozás veszélyeinek, beleértve a bezártságból történô kizáratás gôgjét is.
http://www.c3.hu/~tillmann/forditasok/Bohringer_Kis%E9rletek/ipar.html
Tuesday, March 13, 2012
Könyv Cost
Ebben a kötetben tizenhat felelős közéleti ember - írók, filozófusok, tudósok, művészek - gondolkodik el az elmúlt húsz éven és keresi a választ Bródy János egykori kérdésére. Szakszerű okfejtéssel vagy személyes hangon, önmarcangolva vagy kihívóan, drámai hangütéssel vagy metsző iróniával válaszolnak, esszében vagy szépprózában: tudván tudva, hogy a Miért hagytuk...? voltaképp nem megválaszolandó kérdés, inkább szemrehányás, vagy felszólítás: nem hagyhatjuk, hogy így maradjon.
A(z) Miért hagytuk, hogy így legyen? Könyv szerzője Babarczy Eszter, Bródy János, Bruck Gábor, Darvasi László, Ferge Zsuzsa, Grecsó Krisztián, György Péter, Heller Ágnes, Ludassy Mária, Majtényi László, Pléh Csaba, Radnóti Sándor, Schilling Árpád, Spiró György, Szilágyi Ákos, Tamás Gáspár Miklós.
Olvass bele itt
Monday, March 12, 2012
A nem értés
a nem értés még jobban elborzaszt, mint a butaság.
míg az egyik úgy tesz mintha megértene valamit, holott fogalma sincs miről van szó, addig a másik még kísérletet sem tesz erre.
ennyiben legalább igazabb.
Friday, March 9, 2012
Flusser interjú
A TECHNIKAI KÉPEK HEGEMÓNIÁJA (1991) (részlet)
"Én nem vagyok túlságosan oda az úgynevezett emberi intelligenciától. Azt hiszem, a legtöbb ember leírhatatlanul korlátolt. Goethe egyszer ezt mondta: "Az emberek a gonoszságtól rettegnek. De ha tudnák, hogy mi az igazán félelmetes, inkább kellene rettegniük a butaságtól". Engem egyáltalán nem zavar a gondolat, hogy egy gép okosabb, mint az ember. Van egy vicc az SS-legényről, aki így szól egy zsidóhoz: "Nekem az egyik szemem mű-szem, a másik meg természetes. Ha eltalálod, melyik a mű, megkegyelmezek neked." A zsidó a jobb oldalira tippel, mire az SS-legény így szól: "Igazad van, de mondd, hogy találtad ki?". A zsidó így válaszol: "A dolog nagyon egyszerű. A jobb oldali nagyon emberinek hat". Annyira nem hiszek az emberi intelligenciában, az emberi jóságban és kreativitásban, hogy remélem, a gépek értelmesebbek, kreatívabbak és rendesebbek, mint az emberek. [...] mindazt, ami mechanizálható, a gépek jobban el tudják végezni, mint az emberek. Kiderült, hogy gyakorlatilag mennyi minden mechanizálható abból, amit eddig mechanizálhatatlannak tartottunk. [...] a mesterséges intelligenciák, azt hiszem, máris értelmesebbek, mint az emberek többsége, s a jövőben ez méginkább így lesz.
London Concert Cost
Nem biztos, hogy kedvenc, de BPről Londonyban, vasárnap.(nem a symphonic.) On the 11th of March we kick off this year’s fun with Hiperkarma rocking the Cargo! That’s actually one of our favourite bands playing one of our favourite venues. It sounds good, doesn’t it?
Most of you would have probably found out by now that Hiperkarma is back. After several years of hiatus the members decided to team up again and for their first gig went straight on to headline at VOLT Festival. Seeing the amazing response of the people there we quickly made up our mind, that no matter what, we’re gonna invite them to London! But of course there’s a lot more simple reason to it: we really like Hiperkarma! In fact, it has been our biggest regret that we would never be able to see them perform here. Well, that’s passed and now we’ happy like Vincent, when he opens the case in Pulp Fiction.
You happy?
Thursday, March 8, 2012
1.- 5. -
a mormon és az ateista beszélget a zsinagóga előtt
ez nem egy vicc, hanem a múlt hét szerdám. én vagyok az ateista a történtben. leszólított két mormon, hazafelé menet. sütött a nap, magasak voltak, én jókedvű, ilyenkor az aurám zöldre vált, több szórólapot kapok, nagyobb eséllyel kérdezik az utat, az időt és hiszik azt, hogy megtéríthető vagyok délután félnégykor
szóval magasak voltak, az egyikük beállt az ellenfénybe, egy pillanatra sem láttam az arcát, a másik borzasztóan jóképű volt, mosolyogtam és válaszolgattam neki, azt latolgatva magamban, hányszorosan abszurd a szitu, nem érdekelt, hogy mormon, csak azt láttam, hogy ott állok egy magas jóképű amerikaival szemben és ő visszamosolyog, tavaszodik na
hazaérve egy másik amerikaival volt találkám, Fitzgerald Az utolsó cézár című könyvét olvasom éppen lassan ízlelgetve, ez most alapmű számomra, legszívesebben minden egyes mondatát idézném
"- Mindig is a filmhez akart kerülni?
- Nem. Fiatalkoromban valami főtisztviselő akartam lenni..., aki mindig tudja, mi hol található.
Kathleen mosolygott.
- Ez különös. És közben mennyivel többre vitte.
- Dehogyis vittem. Én most is csak egy főtisztviselő vagyok - mondta Stahr. - Nekem ehhez van tehetségem..., ha ugyan... Már az voltam, ami most vagyok, amikor rájöttem, hogy igazából senki nem tudja,mi hol van. És rájöttem arra is, hogy nagyon fontos tudni, mi miért van ott, ahol éppen van, és ott kell-e hagyni, vagy inkább elvinni onnan. És akkor az történt, hogy egyre inkább mindent rámbíztak, és kiderült, hogy nagyon sokrétű, bonyolult dolgokat kell intéznem. Nem sok időbe telt és azon vettem észre magam, hogy minden kulcs nálam van. És akkor már hiába is adtam volna vissza a kulcsokat,már senki sem tudta,melyik kulcs melyik zárat nyitja.
Piros lámpához értek, megálltak és akkor egy rikkancs azt kiáltotta be az ablakon Stahrnak: - "Megölték a Mikiegeret! Randolph Hearst hadat üzen Kínának!"- Jaj, muszáj, hogy megvegyük ezt az újságot! - mondta a lány."
az utóbbi években vannak problémáim, azt mondják a beismerés félegészség, hát legyen, úgyis a fejemhez vágták azt is, öt nagyon különböző férfi, öt nagyon különböző szituációban, hogy túl zárkózott vagyok, hát legyen.
voltak kulcsaim régen, aztán eljött egy pont, amikor a magam számára sem tudtam meghatározni, mi is a szerepem, az, hogy rendelkezésre álló teljesítmény, nem volt elég, aztán eljött egy pont, hogy szándékosan elveszítettem kulcsokat, vagy véres fejjel elkullogva, konyhaasztalon hagytam, de ez nem egy regény, itt jönnek új emberek és lecserélik a zárakat és az elveszett kulcsok helyett újakat csinálnak, nesze nekem egy jó kis szájbarágós közhelyes hasonlat
szóval, volt egy időszak, amikor én is erre vágytam, erre a szerepre hajtottam
úgy éreztem van is érzékem hozzá, hogy kéznél legyek, és ha valakinek szüksége van valamire az nálam pont legyen, de aztán eljött egy pont.
2.
csütörtökön vásároltam egy akvarell papírt és pénteken olyat tettem, amit talán már öt vagy hat éve nem, felfeszítettem a rajztáblára. a zuhanyfülkében szépen rányitottam a csapot a lapra, aztán a csempefalra fektettem és lesimítottam róla a felesleges vizet, ezután tettem a rajztáblára, fogtam az enyves ragasztószalagot (ami azért van itthon mindig a biztonság kedvéért) nedvesítettem azt is és szépen körbe ragasztottam a lapot, és aztán már csak hagyni kell és várni, amíg megszárad, közben gyáván szűköltem magamban, milyen rossz jel lesz, ha nem sikerül a felfeszítés és púpos hullámos lesz majd a lap, mert annyi mindent lehet elrontani, de nem ez történt ott feszült szépen másnap a lap és akkor már nem volt választás festeni kellett.
3.
vasárnap délelőtt tíz körül csörgött a telefonom, ismeretlen volt a szám, de fölvettem, mert soha nem lehet tudni, nagy csönd én hallózok és nézem, hogy most mi van, szétkapcsolt e, a fülemnél a telefon és egy ismeretlen hang lassan annyit mond: rohadj meg
kint süt a nap, tavaszodik
még arra sem vette a fáradtságot, hogy kikapcsolja a szám kijelzőt, bármikor visszahívhatnám, de nem fogom
azt kívánom, bárcsak valami perverz lett volna
4.
az ember nem tud saját maga elől elbújni, még akkor sem, ha már önmaga sápadt árnyékává satnyul.
bevillant egy szitu, a fehéren izzó szekcsői utcák, ahogy cipelem a szállás felé a hőségben a két kiló térdtörést a hentestől, lúdbőrőzve ráz a nevetés, mert egy feladatot teljesítettem, csöng a telefonom, tele kezeimmel nagy nehezen sikerül felvenni, a rendező hív, csak annyit mond, igyekezzek, vigyem a naptejet a főszereplőnőnek, és már kudarcot is vallottam, mert a naptej ott van nálam a táskámban, de én nem ott vagyok, ahol lennem kéne, hát megtapasztaltam azt is, hogy ez a hullámzás csak addig visz előre, amíg nincs kudarcélmény, mert hiszem, hogy még egyszer nem követem el ugyanezt a hibát.
próbáltam elbújni, irodai adminisztrátornak álcázva magam beültem három másik nő közé, és őszintén hittem, hogy nem veszik észre
és pár évvel később, ahogy ülök a nők között, akik soha nem vittek térdtörést izzó szekcsői utcákon, és az egyikük egy cipzárral bajlódva azt mondja, bárcsak lenne kéznél egy fogó, nálam van egy mondom és laza mozdulattal előhúzom a táskámból a piros nyelű csípőfogót, és mind a kolléganők az irodában bámulnak hitetlenkedve.
a francba, lebuktam.
5.
életem első bekeretezett képével a hónom alatt, kirittyentve magam vonulok a szombat délelőtti szélben, egy 60. születésnap az apropó. a kép 15 éves, de azt játszom, művésznő vagyok, no nem egy fridakáló inkább egy plázalujza és majd vasárnaponként leülök és digitálisan keverek színeket és viskópornóból és lovak orrán megcsillanó csúcsfényből fogok élni. a sors apró fintora, hogy épp akkor futok össze az egyetlen közeli ismerősömmel, aki valóban művész, aki valóban fest, állok a szélben, nevetek és irodai adminisztrátor vagyok megint egy nagyon drága gyerekrajzzal a kezemben,
de hű maradok a szerepemhez, a táskámban a velem egyidős napszemüveg a kellék
a felfeszített lapból természetesen nem lett heppiend, pontosan az történt vele, ami bármilyen felfeszített lappal történt volna, ha olyan ember nyúl hozzá, aki nem fogott ecsetet már 7 és fél hónapja, hát levágtam szépen akkurátusan a rajztábláról és felfeszítettem egy újat
Sunday, March 4, 2012
TGM
Mostanában a magyar nyelvterületen mintha a jéghideg hatalmi megszállott lenne a legelterjedtebb képe „a politikusnak”: ezt nem szeretettel vagy csodálattal gondoljuk, hanem éppen azért, mert megvetjük a politikát, és mert nem bízunk a közjóban és a közérdekben. Emiatt aztán a közügyeket olyanokra hagyjuk – lenézően, mert nem becsüljük a közügyeket, amelyek a saját ügyeink –, akiket nem hívnánk meg vacsorára. (idézet innen)
Saturday, March 3, 2012
Friday, March 2, 2012
Reklám Cost
"This advert for the Guardian's open journalism, screened for the first time on 29 February 2012, imagines how we might cover the story of the three little pigs in print and online. Follow the story from the paper's front page headline, through a social media discussion and finally to an unexpected conclusion"
Thursday, March 1, 2012
Short film
By James W. Griffiths. Shot entirely on the Nokia N8 mobile phone. Winner of the Nokia Shorts competition 2011.
Színház Cost
A napokban voltak Budapesten, csak túl sok volt a belépő. Hódít az árnyszínház amúgy, sok előadás él ezzel az effektel. Kicsit mozis is, mert kétdimenziós, kontrasztos, mégis az itt és most színházi öröme miatt biztosan jó élőben látni. Néztem a turnéjukat, de sajna Londonyban nem járnak mostanság. A Pilobus mondjuk olyan már, mint a Cirque du Soleil, profi, amazing, reklám. Reklám.
Subscribe to:
Posts
(Atom)
