A főcímig néztem még csak meg, mikoris úgy gondoltam, hogy ezt a lengyel filmet meg kell osztanom veletek :) Ne sírjatok fiúk!
Thursday, October 31, 2013
Monday, October 28, 2013
Halál cost
meghalt Lou Reed
ezt a számot választottam, ez passzol a nagy őszi szerelmekhez is, meg a nyáriakhoz
This magic moment
So different and so new
Was like any other
Until I met you
And then it happened
It took me by suprise
I knew that you felt it too
I could see it by the look in your eyes
Sweeter than wine
Softer than a summer's night
Everything I want, I have
Whenever I hold you tight
This magic moment,
While your lips are close to mine,
Will last forever,
Forever, 'til the end of time
So why won't you dance with me?
Why won't you dance with me?
This magic moment
So different and so new
Was like any other
Until I met you
And then it happened
It took me by suprise
I knew that you felt it too
I could see it by the look in your eyes
Sweeter than wine
Softer than a summer's night
Everything I want, I have
Whenever I hold you tight
Sunday, October 27, 2013
Blog Cost
Kibaszott bénán csajozok. Emlékszem volt egy csaj, akinek virágokat csempésztem anno az ajtaja elé éjszakánként (kinyomoztam a főkapu kódot). Mozi után éjfélkor szedtem ilyenkor ősszel körömvirágokat a városban és hajnal fél6 kor kidiszítettem vele az ajtaját. Utána 6-tól fél 8-ig a ködös mecsekoldalon motoroztam és a Mini Vissza a városba című dalát dúdoltam. Akkoriban még csak próbálkoztam a meditációval. Egyszer a szkókón össze is futottam talán pont ezután a virágos után a Dáviddal, akinek nem mertem bevallani sem az udvarlást, sem a medi próbálkozást, ami persze nem sikerült, hiszen hulla fáradtan csak ülök és örülök, ha nem alszom el.
Most süteményt vittem az egyik bolti eladó csajnak a szomszéd városban. Hihetetlen szitu, kivülről látom magam: érzem, hogy taszít el, hogy ne csináljam, közben mondom mint egy gép amit akarok, hogy nincs e kedve találkozni satöbbi. Pedig mostmár lassan harmadik éve, hogy medizek és még mindig nem lettem buddhista. Bele belefutok, sőt talán vonzódok is az olyan szitukhoz, ahol zavarba jöhetek. Fasz se tudja milyen perverzió ez.
A medit kicsit nehéz összeegyeztetni ezzel a sokat menős melóval. Inkább esténként tudok csinálni egyet, ezt se minden nap - vagyis próbálom. Bezzeg a Lőweyben a kis irodámban, ahol az akkori csajommal, aki egy tanár lánya volt majdnem fel is avattunk egyszer, szóval ott az első óra alatt, 7:50 körül, mikor még gyakorlatilag mindenki alszik - fantasztikusan lehetett medizni, még erőszakhoz fáradt tanári mormogás a szomszéd teremből, félrerakott telefon és a mögöttem fűtött a radiátor a legerősebb emlékeim. Meg az, hogy annak a csajnak micsoda óriási orra volt és félelmetesen ki tudta kerekíteni a szemeit mikor elélvezett - imádtam. Na őt nem balfasz módon szedtem fel, de most tényleg bénázok..
Közben az őszi érzelmi mágnesviharban, ami miatt nyilván efféle faszságokat kényszerülök írni idiótábbnál idiótább harmóniákból csinálok valami zene vázat. Most rendelek egy menő stúdiómikrofont ezt a dalt majd felénekelem rendesen is.
Az őszök szokás szerint beütnek, nem tudom miért, talán a télre való felkészülés. A ködök, amiket imádok reggelente, néha belehajtani 120-al, meg néha éjjel kipróbálni, hogy menet közben kikapcsolt fényszórónál mikor kezdek félni. Tényleg nem értem ezt a perverziót. Biztos valami nagyon menő őrangyalom van, kénytelen vagyok partizni vele.
Friday, October 25, 2013
Antiszemitizmus, anticiganizmus
Magdalena Marsovszky írása: Egy kis definíció: Az antiszemitizmus az antiszemita ember fejében keletkezett kép a zsidókról. Tehát elképzelés. Nem áll okozati kapcsolatban valamiféle vélt zsidó tulajdonságokkal, ezek mind az antiszemita ember fejeben kialakult sztereotípiák. Vagyis: a reálisan létező zsidók nem tehetnek róla. Éppen ezért nem is lehet az antiszemitizmust "zsidókérdés"-nek nevezni, mert ez azt feltételezi, hogy ha a zsidók megváltoznának, vagy nem lennének ilyenek, vagy olyanok, akkor nem lenne antiszemitizmus. Tévedés. Meg is változhatnak a reálisan létező zsidók, az antiszemita akkor is utálni fogja a saját fejében keletkezett konstrukciót, amit "zsidónak" hív, s továbbra is ki fogja vetíteni az utálatát konkrét személyekre. Ezert a "zsidókérdés" önmagában rasszista kifejezés. Az antiszemitizmus nem a zsidók kérdése, hanem az antiszemitáké. Az anticiganizmus az anticiganista ember fejeben keletkezett kép a "cigányokról". Tehát elképzelés. Nem áll okozati kapcsolatban valami fele vélt "cigány" tulajdonságokkal, ezek mind az anticiganista ember fejeben kialakult sztereotípiák. Vagyis: a reálisan létező romák/ cigányok nem tehetnek róla. Éppen ezert nem is lehet az anticiganizmust "cigánykérdés"-nek, vagy "romakérdés"-nek nevezni, mert ez azt feltételezi, hogy ha a romák/cigányok megváltoznának, vagy nem lennének ilyenek, vagy olyanok, akkor nem lenne anticiganizmus. Tévedés. Meg is változhatnak a reálisan létező romák/ cigányok, az anticiganista akkor is utálni fogja a saját fejeben keletkezett konstrukciót, amit "cigánynak" hív, s továbbra is ki fogja vetíteni az utálatát konkrét személyekre. Ezert a "cigánykérdés" vagy "romakérdés" önmagában rasszista kifejezés. Az anticiganizmus nem a romák/ cigányok kérdése, hanem az anticiganistáké. — Passau, Bayern, Germany környékén.
Thursday, October 24, 2013
Tuesday, October 22, 2013
Sunday, October 20, 2013
Blog Cost
Tehát most egy "mozgó játszótér" feliratú buszt vezetek. Ezzel járjuk a környék falvait, legfőképpen azokat, ahová már csak éppen úgy szivárog az éltet, mint a vízdíjtartozások miatt korlátozott ivóvíz - már ahol van, mert van ahol ez is luxus. Szervezünk játékokat a leghátrányosabb vidékeken, miért? Mert ezekkel az emberekkel senki sem foglalkozik. Nem a Málta szellemét akarom továbbítani, egyszerűen én is így érzem. Elfelejtett népek. A szociális hálón nem akadtak fenn. Mit lehet tenni? Vagy a hálót szűkíteni, vagy őket rábírni, hogy valami módon kapaszkodjanak meg. Amit mi csinálunk az hosszú-hosszú évtizedekig zajló folyamat első lépéseinek egyike. A gyerekekhez megyünk, hogy találkozzunk, hogy játsszunk, hogy fejleszthessük őket, mert bizony van olyan hely, ahol a nagycsoportosok gyengébb képességűek a kicsiknél, mert az ovónő nemhogy beleszarik az oda áthelyezésébe, hanem a dühét, csalódását is rányomja a gyerekekre, akik gondolhatjátok mennyit kapnak a kinti társadalmi normákból otthon. Esélyük sincs normálisnak lenni. Járjuk a környéket és nekem az a pár hónapja nagyon erősen feltámadt vágyam a gyökereimhez, a földhöz, ahol felnőttem minden négyzetcentijét szomjazza. Óriási öröm, hogy ezen a vidéken dolgozhatok. Másrészt még az optimizmusom ellenére is szomorú, hogy - ahogy a kollegákkal fogalmazunk - impotens vidék ez. Mintha az energiákat és a pénzt beszippantaná és nem csírázna ki belőle semmi. Nehéz mozdulni, nehezek a végtagok. Amink pedig van, mintha arra a színre nem lenne érzékeny az itteniek szeme. Pedig rengeteg a jóság itt is. Minden percben valami ötlet születik bennem, hogy mit is kéne csinálni. Remélem gyümölcsöznek majd ezek az ötletcsírák. A buszba nemrég vettünk egy mp3 lejátszót (2500 újonnan, a leggagyibb). Sajna ez CD-s és nem kapható bele kazettalejátszó, ami szívfájdalmam (mert 3 Rendzsaw kazettát gyártottam a múlt hónapban :-), sebaj, a műhelyben van helyük! A kis lejátszón nincs kijelző, nem látok számcímet, még könyvtárnevet sem. Sünitől kaptam egy csomó albumot, amit nem ismertem. A sors kedélyesen bánt a zenékkel. Először is lement ez, amit régóta ismerek, Focus, Fater Bach. Aztán azonnal kezdődött egy másik. Nem ismertem és csodálkoztam is, hogy nahát, ez az előbb más hangszereléssel volt és nem is ismertem a Focus ez oldalát, aztán a következő számokból derült ki, hogy már nem a Focus szól, hanem az Eksetpion 78 albuma. Ugyanaz a hangnem, a dallam, minden :-) Legyen szimbóluma a világ és a vidék újra együttélésének! KÖLTÖZZETEK FALURA!!! :)
Jack Naumann*
"Sietek, mert szinte éget a talaj."
na, pont ezt éreztem, amikor egy órája leégett a varrógép pedál.
reméltem, hogy csak a zsibbadás szúr és éget a talpamban, de az égett műanyag szag gyanakvásra késztetett.
kicsit el szontyolodtam.
mert a szemem előtt lebeg a feladat,
egy szó: megvarrni.
*Naumann - a varrógépem márkája
Saturday, October 19, 2013
Tuesday, October 15, 2013
Körfürész amivel nem tudod levagni az ujjad
http://csubakka.hu/korfuresz-amivel-nem-tudod-levagni-az-ujjad
George Dennison: Kell-e nekünk elnök?
Gyerekkönyv részlet a szerző Egy nagy szüreti mulatság c. könyvének 6. fejezetéből Faber and Faber (1972) Mindenki emlékezett, hogy Gólya elrepült, és a farmerektől magokat hozott, és milyen jól közvetítette a magokhoz tartozó utasításokat. Most ahogy a kertben a növények szépen növekedtek, hálájukat fejezték ki ezért Gólyának: A kutya azt mondta: “Jó munkát végeztél Gólya”. Cica pedig azt mondta: “Nem tudnánk nélküled meglenni, öregfiú”. És Gólya erre így válaszolt: ”Igazán köszönöm, köszönöm!” Gólya annyira élvezte ezt, hogy elkezdett büszkén körbe járni, szárnyait hátra csapva. Néha kiválasztott egy helyet, amelyről tudta, hogy a többiek mind elhaladnak arrafelé, és ott megállt és várta a dicséreteket, és ezekre azt mondta: Köszönöm, Valóban, Köszönöm. És ha valaki ezt elfelejtette volna, megtalálta finom módját annak, hogy emlékeztesse rá. A beszélgetést a magvakra terelte, és már nem a növényekről beszélt, hanem mezőgazdaságról. Egyre büszkébbé vált. Megtanult nagyon önérzetesen nevetni, hangja mélyebbé vált. Aztán egyszer bejelentette, hogy elérkezett az ideje annak, hogy egy elnököt válasszanak, és azt mondta, hogy ö maga egy nagyszerű elnök lenne. Egész biztos, Gólya mondta a Mormota. Micsoda az, hogy elnök? Éppen befejezték a vacsorát. A ház előtti füvön feküdtek. Egyedül Gólya állt. El fogom magyarázni nektek – mondta az új nagyon méltóságteljes hangján, és mindannyian tudták, hogy a Gólya most egy beszédet fog intézni hozzájuk. Korábban, ha Gólya beszédet mondott, egyből elkezdte és elmondta, amit mondani akart. Most megköszörülte a torkát háromszor, összeverte háta mögött a szárnyait, és kiegyenesedett. Mondanivalóját így kezdte: “Barátaim, polgártársaim.” “Barátaim, polgártársaim.” Mondta “az a kérdés merült fel, hogy mit jelent egy elnök? Egy elnök ... egy elnök .. valójában mondhatnám valaki aki mindennel törődik. Valóban. Ö gondoskodik mindenkiről és mindenről, ami történik.” “Nagyszerű” mondta a medve. Nagyszerű, ha valaki gondoskodik rólam.” “Ne mond Gólya” mondta Mormota “te tényleg gondomat viseled?” “Természetesen,” mondta Gólya – a legteljesebb mértékben. “És ha valami bajom történik, jönni fogsz és segítesz nekem?” kérdezte Mormota “Pontosan, “ mondta Gólya “Ez tényleg jó” mondta Mormota. “De Gólya” mondta a Medve “te mindenképpen segítenél neki, igaz. Neked nem kell elnöknek lenned ehhez, hogy ezt tedd.” “Ez igaz,” mondta Gólya. “Valóban igaz, de emlékezz arra, hogy Mormota csak egy személy. Az elnök azonban mindenkiről gondoskodik.” “De Gólya,” mondta a Kutya, “mi mindannyian gondoskodunk mindenkiről.” “Ah,” mondta Gólya “mindenki gondoskodik, igen, de mit tud tenni? Az elnök tud valamit tenni. Egy elnök kitalál jó ötleteket.” “Én is azt teszem,” mondta a Cica. “Én is,” mondta az Egér. “Egy elnök törvényeket alkot,” mondta Gólya. “Uh-oh” mondta a Madár. “Nem ettem egyetlen gilisztát sem, Gólya.” “Tényleg nem,” mondta a Medve. “Törvények alatt, “ mondta a Gólya, “én csupán szabályokat értek Nem gondolom azt, hogy én csinálom azokat. Csak kigondolom őket, és azután mindenki megbeszéli, és eldönti, hogy mit akarnak abból megvalósítani.” “De Gólya,” mondta a Cica, “te ezt most is megteheted. Mindannyian megtehetjük.” “Igaz,” mondta Gólya, “ de fogok mondani egy másik példát, egy olyan dolgot, ami mindenkinek a gondja, mint a ház, amiben élünk. Ma reggel észrevettem, hogy egy ablak betört.” “Megjavítottad?” kérdezte a Medve. “Nem,” mondta Gólya. “Azt gondoltam, hogy elmondom nektek és megbeszéljük a dolgot.” “A beszéd nem fogja távol tartani az esőt,” mondta Cica, meg kellett volna javítanod az ablakot, Gólya.” Azt várod tőlem, hogy beszéd közben javítsam ki?" mondta Gólya "Ha te elnök lennél," mondta az Egér, "akkor megjavítanád?" "Természetesen" mondta Gólya. "Vagyis ... találnék valakit, aki megjavítja. Ez egy másik dolog, amit elnökök tesznek. Megtalálják a megfelelő embereket." "Hogyan csinálnád azt?" kérdezte a Cica "Tudod, hogy ki a legjobb ablakjavító?" "Nem" mondta Gólya "Akkor hogyan találnád ki?" kérdezte a Kutya. "Megkérdeznék különböző embereket," mondta Gólya. "Például megkérdezném Cicát, mert ö sokakat ismer." "Akkor gyerünk, kérdezz meg," mondta a Cica. "Nagyon jó Cica," mondta Gólya "ki a legjobb ablakjavító?" "Nem mondom meg neked," mondta Cica. "Micsoda!" mondta Gólya. "Miért nem mondod meg nekem?" "Miért mondanám?" mondta Cica. "Te nem fogod megjavítani az ablakot." "De meg fogom mondani az ablakjavítónak, hogy betört az ablak." mondta Gólya. "Már tudja," mondta a Cica. "De honnan tudjuk, hogy ö meg fogja javítani?" mondta Gólya. "Kérd meg," mondta Cica "De én nem tudom, hogy ki az!" mondta Gólya. "Akkor nem tudsz segíteni nekünk," mondta Cica. A Kutyához fordult és azt mondta, "Ki fogod javítani, öreg csont?" A kutya mosolygott és azt mondta, "Egészen biztos." Hej Gólya, mondta Mormota “mit csinál az elnök?” “Egy másik példa” kiáltotta Gólya. “Egy nagy kő hever a gyümölcsösben. El kell onnan szállítani! Ha én lennék az elnök, találnék valakit, aki kigondolná, hogy hogy lehet onnan elvinni, és találnék valakit, aki onnan el is vinné, és akkor-” A Medve félbeszakította. “Gólya,” mondta “a gyümölcsösben nincs semmilyen nagy kő.” “Tévedsz,” ordította Gólya. “Cica kitalálta, hogy hogy lehet elvinni onnan,” mondta a Medve “és éppen ebéd előtt Kutya és én elvittük onnan.” “Nagyon örülök, hogy ezt hallom” mondta a Gólya. “Mi mindannyian örülünk, hogy ezt halljuk” kiáltotta az Egér. “Én meg különösen, mert a szikla alatt nagyszerű férgek voltak, amiket megettem.” “Mi a fészkes fenéért akarsz elnök lenni?” kérdezte Cica. “Miért?” ordította és elfeledkezett minden méltóságról, ordított és közben csapkodta a szárnyait. “Miért?” ordította. “Mert akkor beszédeket mondhatok, amiket ti meghallgattok. És kapsz egy különösen nagy házat, ahol lakhatsz, és mindenki mindent megcsinál neked, elkészíti neked az ételt és akármerre mész, az emberek azt kiáltozzák “Hurrá, itt jön az elnök!” Vao – mondta Mormota “Ez igen jól hangzik!” “Eltaláltad, ez tényleg jó” ordította Gólya. “Mindenki lehet elnök?” kérdezte a Nyúl. “Mindenki megpróbálhatja,” mondta Gólya, “de szavazatokat kell nyerni. Aki a legtöbb szavazatot kapja az lesz az elnök.” “Mit jelent az, hogy szavazat?” mondta Mormota. “Egy szavazat az a te szavad abban, hogy ki legyen az elnök.” “Én!” ordította Mormota. “Én!” ordította Nyúl. Mindenki azt kiáltotta “Én!” és Medve nevetve leült. “Mindenki elnök akar lenni,” mondta. “Ez képtelenség,” mondta Gólya. “Nem értik a kötelességeiket. Nincs koncepciójuk a munkájukat illetően.” “De Gólya,” mondta Cica “te nem mondtál nekünk semmi épkézláb dolgot arról, hogy mit is csinál egy elnök.” “Munkát szerez a barátainak!” ordította Gólya. “Nekünk van munkánk.” Mondta Medve. “A kertben dolgozunk.” “Megbeszéléseket folytat más elnökökkel,” mondta Gólya. “Ez az amit ö csinál, és amit senki más nem csinálhat helyette.” “Miről beszélgetnek?” kérdezte Cica. “Elnöki kérdésekről!” mondta Gólya “Amit neked nem szabad tudni!” “De akkor, Gólya,” mondta Medve “ha te más elnökökkel vagy elfoglalva, akkor mit csinálsz itt velünk?” “Igen,” mondta az Egér. “Menj és beszélj velük! Szerezd meg a ö szavazatukat!” Csakhogy, mondta Gólya. “Ők is csak magukra szavaznak, mint ti.” “Hé nézzétek!” mondta Cica “A nap nemsokára lenyugszik. Nincs sok időnk.” “Az angyalát,” mondta Medve, és felugrott, “Végezzük a dolgunkat!” fordította: Fóti Péter
Monday, October 14, 2013
Cikkek
Wednesday, October 9, 2013
Tuesday, October 8, 2013
Beszéd
Kedves Tanáraim! Decemberben, diákként, azért mentünk utcára, mert tudtuk: nincs vesztenivalónk. Nincs mit féltenünk, elvették tőlünk a jövőnket, a kiugrási lehetőségeinket; iskoláinkat, álmainkat feldúlták. Azt mondtuk, nincs mitől tartanunk, csak Mi vagyunk, és amit képviselünk, az érdekeink. Önöknél nem ez a helyzet. Önöknek családjuk, munkahelyük van, de az Önök felelőssége mégsem csak CSAK a szűk családjukra terjed ki, hanem nemzedékek jövőjére is. És most azért vannak itt, hogy mindezt megvédjék. Felelős állampolgárként nem is tehetnének mást, most mégis úgy tűnik, ez a rendszer nem kér felelős állampolgárokból. Önök is választhatnák az új gyermekkort, amikor megmondják, mit tegyen, hol, hogyan, mikor és egyetlen felelősségük, hogy a parancsok be legyenek tartva, cserébe el vannak tartva, ki vannak szolgáltatva szüleik szeszélyeinek. Ennyi. Azt hiszem, Önök, akik itt vannak, sokkal bátrabbak, mint mi voltunk. Az, hogy ma ilyen kevesen vagyunk itt, nem kudarc. Épp csak jelzi, szavak nélkül, hogy miért vagyunk ma itt. Azért, mert félünk. Félünk kimenni az utcára, felemelni a hangunkat, akár itt kint, akár az iskolában, félünk elmondani, hogy nekünk ez az egész rendszer úgy ahogy van, nem tetszik. Nem tetszik, hogy diákként csak azt tanulhatom, ami Állambácsi ízlésének is megfelel, nem tetszik, hogy mindezt olyan formában kell tennem, amiben sem én, sem a tanárom nem lehetünk kreatívak, nem figyelhetünk egymásra, nem lehetünk partnerek. Nem tetszik, hogy egy olyan rendszerben kell tanulnom, ami minden korszerű szakmaiságot nélkülöz, amit parancsolni akaró, hozzá nem értő politikusok tákoltak össze röpke hónapok alatt, és kényszerítették ránk, mint egy kinőtt babaruhát. Nem tetszik, hogy visszafelé tolnak minket, miközben minden jogunk megvan ahhoz, hogy fejlődjünk, tágítsuk módszereinket, hogy haladjunk a korral. Köszönöm, nem kérek az erkölcstanból, ahol azt tanítják, mi a jó, mi a rossz, mi a család, miért betegség a homoszexualitás, egyáltalán, miért bűn Másnak lenni. Köszönöm, nem kérek a szegregált oktatásból, ami társadalmi széthúzást szül, ahelyett, hogy lehetőséget kapnánk arra, hogy megtanuljuk, milyen Együtt, egy társadalom tagjainak lenni, milyen egymást segítve, támogatva, szeretve élni. És nem, nem kérek a folyamatos megaláztatásokból, a semmibe vételből, a leszólásból sem. Az, hogy közel egy éve, amikor diákként, őszintén, magunkért, a jövőnkért, kimentünk az utcára, a kormányzati propaganda csürhének, bajkeverőknek, hazug, felülről pénzelt demagóg uszítóknak titulált minket, mond valamit. Az, hogy azóta is „Minden rendben van, a közoktatási reform sikertörténet, a KLIK elérhető, és létezik, nem csak fantom, a Kello meg előre leszállította a még meg sem rendelt könyveket is, csupa jófejségből.” az is. Az, hogy vannak olyan emberek, akik továbbra is különösebb lelkiismeret furdalás nélkül nyilatkoznak nap mint nap a közoktatás kifogástalan helyzetéről, példálóznak a boldog diákokkal és a még boldogabb tanárokkal, hogy bizonyítsák igazukat, szintén elmond valamit. Nos, ezeknek az embereknek üzenném, hogy ezek a diákok pontosan tisztában vannak a tanáraik helyzetével, és pontosan tudják, miért nem boldogok most. Amit tanárainkkal művelnek, az megaláztatás, az emberi- és morális értékek megcsúfolása. Nem értjük, miért nehezítik meg a munkájukat, ahelyett, hogy segítenék őket. Nem értjük, miért veszik el tőlük a tanítás örömét, szorítják őket nevetséges és felesleges keretek közé, megfosztva őket a kreatív, egyéni, személyre szabott oktatás örömétől. Nem értjük, miért nem bíznak meg bennük, miért követik nyomon minden lépésüket, miért kezelik Őket dilettáns, lusta, dolgozni nem akaró tömegként. Engedjék felnőni a tanárainkat! Engedjenek felnőni minket is! Nem, ma nem vagyunk sokan. Lehetnénk többen is. De azt hiszem, a jelenlegi helyzetben ez egy óriási szám. Egy olyan országban, ahol a tanárok nem merik felemelni a hangjukat, mert minden egyes elejtett szóval, elégedetlen mondattal az állásukat teszik kockára, ahol a kormány nyíltan röhög a markába, amikor meghallja, hogy a pedagógusok tüntetni akarnak, mert pontosan tudja, hogy az általa ellehetetlenített helyzetben soha nem fog vesztesként kikerülni a csatákból. A kormány pontosan tudja, hogy elérte a célját. A tanárok félnek. Félnek, és hallgatnak. Némán lenyelik a legmegalázóbb helyzeteket is, némán tűrik, hogy a kormány megszüntesse a munkahelyüket, megduplázza a munkájukat, semmibe vegye a tudásukat, eredményeiket. Pontosan tudom, melyik tanáromnak, miért kellene most itt állnia. Pontosan tudom, miért vannak most kétségbeesve, miért aggódnak, miért dühösek. És pontosan tudom, miért nincsenek mégsem itt. Nekünk, diákoknak, Tanároknak félre kell tennünk a bennünk megbúvó kisgyereket. Félre kell tennünk, a tegnapi igazságtalan matek 1-es miatt érzett tehetetlen dühünket, a tanítást ellehetetlenítő intézkedések miatt érzett, elfojtott haragunkat, és ki kell állnunk egymás mellett! És ha mi is itt vagyunk, azokkal a tanárokkal, akik vállalták, hogy ma elmondják, ami hónapok óta belülről feszíti őket, többen kapnak bátorságot tőlük, azok is, akik ma otthon maradtak… Aradi Hanga
Saturday, October 5, 2013
meditáció
Fülöp Sándor Sry Chinmoy tanítványa, Erdélyben született,most Bécsben fogorvos.Remek előadás keretében osztja meg velünk látásmódját.Íme:
Tuesday, October 1, 2013
Subscribe to:
Posts
(Atom)
