Fordított gólem

Rájöttem, hogy van egy csomó tárgy, amikkel vajon mit kell csinálni.

Mert hogyan van az, hogy amikor az ember vesz egy házat, akkor ahhoz nem csak a ház tartozik, meg a kert (amelyekért lényegében az egész adás-vételt kitalálta), hanem az előző tulajdonos teljes tárgykészlete is?
Szóval az előző tulajdonosnak már semmilyen tárgy nem kell, hátrahagyta az összeset, de tényleg az összeset, ami addig körülvette őt. Biztos sokhoz tartozik egy történet, amit csak ő ismert (a volvós törölközőt eredetileg is falvédőnek vette, vagy közben gondolta ki?), pár emlék, ilyesmi, de most akkor a vevő mi a fenét csináljon ezekkel? Mert óhatatlanul is elkezd összerakni magának ezekből a tárgyakból egy embert, újraírja a történeteiket, az innen-onnan hallott elemekkel színesíti, pontosítja az idegent, a végén talán már össze is barátkozik vele, együtt gazolják a járdát a közös sarabolóval, metszik a szilvát, amit az idegen elhanyagolt, de a vevő megmutatja, hogy hogyan kellett volna.
Vajon mennyire pontatlan az így összerakott ember az eredetihez képest? Ha egyszer valakinek alkalma nyílna a mi tárgyainkkal (és csak a tárgyainkkal) ilyen kapcsolatba kerülni, akkor milyen képet rajzolna rólunk ezekből? Hová kerülnének a hangsúlyok? Mennyire tolódnának el magunkhoz képest? Egyáltalán rosszabbul, vagy jobban lehet-e így, az összes tárgya alapján megismerni valakit, mint a hagyományos módon? Mikor tévedünk nagyobbat?

Nem mintha érdekelne, csak úgy kérdezem :)

Read More...

Summary only...