Saturday, June 28, 2008
Friday, June 27, 2008
Love Will Tear Us Apart
by tngregory
Joy Division: Love Will Tear Us Apart
When the routine bites hard
And ambitions are low
And the resentment rides high
But emotions wont grow
And were changing our ways,
Taking different roads
Then love, love will tear us apart again
Why is the bedroom so cold
Turned away on your side?
Is my timing that flawed,
Our respect run so dry?
Yet theres still this appeal
That weve kept through our lives
Love, love will tear us apart again
Do you cry out in your sleep
All my failings expose?
Get a taste in my mouth
As desperation takes hold
Is it something so good
Just cant function no more?
When love, love will tear us apart again
Két levél a költőről
Idézet Hamvas Béla: Antologia Humana című kötetéből. John Keats levelezése.
KÉT LEVÉL A KÖLTÕRÕL
Kedves Hesseym, nagyon szép Öntõl, hogy elküldte a Chronicle cikkeit, tõlem pedig nagyon is nem szép, hogy már hamarabb meg nem köszöntem ezt a kedvességet; kérem, bocsássa meg. A véletlen úgy hozta, hogy a lap mindennap a kezembe került. Láttam a mait is. Csak a legnagyobb hálát érezhetem mindazok iránt, akik mellém szegõdtek. Így legalább lassanként megismerkedem erõmmel és gyengéimmel. Dicséret vagy gáncs csupán pillanatnyi hatással lehet olyan emberre, akit a szépség végsõ szeretete szigorú bírájává tesz saját munkáinak. A magam önkritikája összehasonlíthatatlanul jobban gyötört, mint amit Blackwood vagy a Quarterly képes okozni; ha meg viszont igazamat érzem, nincs az a külsõ dicséret, ami úgy tudna hevíteni, mint a magam magányos felismerése és megbizonyosodása abban, ami jó. J. S.-nek tökéletesen igaza van, ami a „ferde-sarkú” Endümiónt illeti. Hogy pedig így van, nem az én hibám. Nem! Bárha kissé paradoxul hangzik is, épp olyan jó, amilyen csak erõmbõl futotta. Ha gyötörtem volna magam, hogy tökéletes legyen, s ebben az igyekezetben tanácsokat kértem volna, reszketve minden egyes lapja fölött, akkor sohasem íródott volna meg; lévén a babrálás nem természetem. Függetlenül akarok írni. Eddig függetlenül írtam, bírálat nélkül. Ezentúl függetlenül akarok írni, a bírálatok ellenére. A Költészet Géniuszának magának kell kivívnia megváltását egy emberben. Szabállyal, elõírással nem lehet kiérlelni, csak a magunk bensõ érzékével és teljes készenlétével. Ami alkot, annak önmagát kell megalkotnia. Az Endümiónban fejest ugrottam a tengerbe, s így közelebbi ismeretségbe kerülhettem a morajjal, a fövennyel és sziklákkal, mintha a zöldellõ parton maradva fújom csacska fuvolámat és teázás közben kényelmes tanácsokat hallgatok. Sose irtóztam a hibázástól; mert sokkal szívesebben kockáztatom meg a hibát, mintsem hogy ne kerüljek a legnagyobbak közé. De félek, mindjárt beleveszek az öndicséretbe; ezért inkább Taylornak, Woodhouse-nak hálám tolmácsolását kérve maradok az ön legõszintébb híve:
John Keats
Drága Woodhouse-om,
levele igazán nagy örömemre szolgált, fõként szíves hangja folytán, és nem mintha a „genus irritabile” dolgában benne kifejtettek nagyon ínyemre volnának. A legjobb válasz, amit adhatok Önnek, néhány hivatalos formában közölt észrevétel arról a két legfõbb pontról, amely mintegy indexként kellõs közepébe mutat az egész zseni, szándék és siker és becsvágy stb. körül kialakult pro és kontra kérdésnek.
Elõször: Ami magát a költõ jellegét illeti (értem azt a fajtát, amelyhez, ha vagyok egyáltalán valami, magam is tartozom; a Wordsworth-étõl vagy az egocentrikusan kifinomulttól elválasztandó fajtát, amely per se létezik és magában áll), annak nincs is saját maga, egyáltalán nem maga, nincs jellege, egyformán örvend fénynek és árnynak, kitörésekbõl él, legyen az csúnya vagy szép, magasrendû vagy alantas, gazdag vagy szegényes, közönséges vagy emelkedett: ugyanazzal a gyönyörûséggel képzel el egy Jagót, mint egy Imogent. Ami az erényes bölcselõt megbotránkoztatja, az a kaméleon költõ számára gyönyörûség. Nem árt neki a dolgok sötétebb oldalának kedvelése, ahogy nem árt a fényesebb szeretete sem, mivel a végén mindkettõ elmélkedésbe fordul. A költõ minden létezõ közül a legköltõietlenebb, minthogy nincs egyénisége; következetesen mindig egy más lény alakját veszi fel és tölti be. A nap, a hold, a tenger, a férfiak és nõk, akik az ösztön teremtményei, mind költõiek, és változhatatlan tulajdonsággal bírnak; a költõ viszont nem, neki nincs egyénisége. Minden bizonnyal õ a legkevésbé költõi isten valamennyi teremtménye között. Ha már most a költõnek nincs saját valója, én pedig költõ vagyok, akkor hol a csoda abban, hogy egyszer azt találtam mondani, hogy többé nem kívánok írni? Nem gondolhattam el abban a szent pillanatban Saturnus vagy Ops jellemét? Nyomorult dolog beismerni, de ez az igazság, hogy nincsen egyetlen bármikor kiejtett szavam, melyet nyugodt lélekkel a természetembõl folyó hiteles véleménynek lehetne tekinteni. Hogyan is lehetne, mikor nincs is természetem? Ha emberekkel vagyok egy szobában és éppen nem töprengek a saját agyam szüleményein, nem saját magam lakozik bennem, hanem lassacskán a szobában lévõk rám kényszerítik a maguk természetét és kis idõ múlva szinte megsemmisülök, és nemcsak a felnõttek között; ugyanez történik velem a gyermekszobában is. Nem tudom, sikerül-e teljesen megértetnem magam: megelégszem annyival, ha Ön meglátja, mennyire semmit nem szabad függõvé tenni attól, amit akkoriban esetleg mondtam.
Másodszor: szándékaimról szeretnék beszámolni, s arról, hogyan képzelem én magamnak az életet. Becsvágyam, hogy a világnak valami jóval szolgáljak: ha megmaradok, ez késõbbi esztendõk dolga lesz –, addig olyan magaslatára szeretnék eljutni a költészetnek, amennyire csak a nekem adatott erõbõl telik. Jövendõ költeményeimrõl való halvány elképzeléseim gyakorta arcomba kergetik a vért. Minden, amit remélek, hogy nem vesztem el minden kapcsolatomat az emberi dolgokkal – s hogy az az elhagyatottság és közöny, amit a legjobbak részérõl is érzek, nem fogja tompítani látomásaim élességét. Szeretnék írni a szépség iránti mélységes vágyódásról és szeretetrõl, mely él bennem akkor is, ha reggelre mindig el is égetem, amit éjszaka csináltam, és soha szem fénye nem éri õket. De talán még ebben a pillanatban se saját magamat mondom, csak valaki mást, akinek lelkében most éppen élek.
Azt azonban mégis biztosra veszem, hogy ez a legutóbbi mondat egészen éntõlem való. A legmélyebben átérzem aggódását, jó véleményét és barátságát, és vagyok legõszintébben az öné:
John Keats
ú.
ahogy mondtam: ú. sőt úúú. ezt a számot tíz éve keresem, mert az a kazetta már az enyészeté. ő john lydon, alias johnny rotten. igen, igen! sun.
Thursday, June 26, 2008
Végállomás - villámkritika
Csicskár Dávid Végállomás című filmje a Mediawave - Fényírók Fesztiválja 2008-as Passport Controll Műhelyéből.
villámkritika azért, mert többre nem futja időből, de azért jó volna beindítani egy ilyen reflektálós dolgot különböző filmek kapcsán, így szorgalmazom, hogy más is tegye meg, ha belefut egy-egy filmbe a neten.
sokatmondó cím egy éjszakai bebaszáshoz, talán túl sok is, mert így egy tanmesét kapunk: ejjej, gyerek, nem lesz ennek jó vége, ha ezt csinálod. szóval morál az van, kell is, csak akkor többet kellene tudnunk a srácról, akkor inkább elfogadnám a címet. (végállomáson vagyunk persze ténylegesen is, de a többértelműségre hajazó sugallatot nem tagadhatjuk le)
a gyerek nekem az elején nem volt hiteles. a padon amit művelt, az nem volt rossz. a nagypapás rész is tetszett, viszont el lett baszva sajnos, mert ha előbb tudom, hogy egy szerencsétlen nagypapa áll a járdán a távolban, ha látom az arcát, nem csak egy távoli alakot, akkor jobban beüt a srácnak a viselkedése.
a hamburgerzabálás sem volt jó, a srác aki ette a hambit, eleve egy kidobó gyerekre emlékeztetett, ahogy felvillant. szóval nem hittem el neki azt, ahogyan lereagálta a dolgot. és sajnos itt is egy kritizálást érzek felvillanni a tömegcikk-zabálók ellen, amivel megint csak nem tudok mit kezdeni.
a vége nem volt rossz, ahogy hirtelen elhagytuk a srácot.
na igen, én most ilyen geci leszek, eldöntöttem:)
Wednesday, June 25, 2008
Tuesday, June 24, 2008
Jézus a Duna-parton
a hétvégén dunafalván strandoltunk. a hátunk mögött kierősítve vagy másfél órán keresztül hallgathattuk az igét gyönyörű zenés betétekkel megtűzdelve, ami egy tenyérbemászó képű, sunyi tekintetű, beszédében igencsak simulékony fiatalembertől származott.
már majdnem bealudtam a parton, amikor egy tanmese csattanójától hangosan felröhögtem. a történet (röviden)így hangzott: egy lánynak volt egy barátja, aki nem fogadta el Jézust, azaz nem fogadta be a szíve, vagy mi, ezért a lány is úgy érezte, hogy hát nagyon szereti a barátját, ezért ő sem fogja megtenni, pedig ezt a lányt már nagyon izzították a találkozásra, feszítették a mellét nekije, de ő csak nemet mondott, igaz, nem dacból, csupán csak bizonytalanságból. aztán itt jött egy kis felvezetés, valami ilyesmi, hogy hát ezt akartad bazzeg? a lányt másnap elütötte az autó. így, az autó. gondolom az autó a sátán lehetett, inkarnálódva, neki az semmi.
a történet elmesélése után nem sokkal következett a gyógyítás. na erre már felugrottam!
már régen éreztem szánalmat öregemberek iránt, de ez most elkapott, ezért nem is videóztam őket sokat.
én azt hittem, jézus életet ad, s nem a földre küldi le az öregeket.
Az első digitális zene
az ötvenes évekből az első digitális, programozott zene. korábbról állítólag nincsen felvétel.
Közmondásos szarka
Szombaton munkaügyi fotózáson vettem részt a városban, és a református templomnál járva (mindössze pár méterre egy esküvőre készülő izgatott és jólöltözött társaságtól) találtam meg Őt.
Teljesen egyértelmű a kiléte, nem lehet más madárról szó. Nyilván megpróbálta ezeket a léceket fészeképítés céljára fölhasználni, de szokása szerint megint elszámolta magát, aztán lezuhant velük. Ahogy nézem, el is pusztult. Jó magasról eshetett a szerencsétlen.
A falu szerint ugyanakkor
Szóval, ugye, van ez a ház. Később esetleg majd leírom, hogy hogyan keveredtem a társaságába, de amióta hallottam, hogy a posztmodern nem követeli meg az előzmények kibontását, azóta én is megelégszem az aktuális tényekkel.Tehát adott a ház, és a hozzá tartozó földbirtok. Ha minden simán megy, pár hét múlva kulcsom is lesz hozzá, de addig csak az utcafront felől bámészkodom befelé, meg néha stikában belógok a hátsó kapun a másik telek felől, amennyiben a (leendő) szomszéd bácsi felajánlja ezt a lehetőséget. Hozzáteszem, mindig felajánlja, akárhányszor arra tévedek, és ő véletlenül ott tesz-vesz a saját portája előtt.
- Nem akar bemenni? - és jobb kezével vízszintes ívet húz a levegőbe, modellezve ezzel a bemenés leegyszerűsített pályáját.
- Nem, köszönöm, majd ha lesz kulcsom.
Többnyire így kezdődik a diskurzus, aztán a vége rendszerint az, hogy a hátsó udvaron találom magam, valahol a budi és az istálló közti félméteres fűben.
- Ez itt az én szénám, majd elviszem - ehhez a mondatához nem tartozik mozdulat; a bodzabokor melletti területen egyetlen szénarakást látok, nyilván abból valamelyik az övé -, meg azt a farakást is, ha már úgy lesz.
Ha már úgy lesz, ugye.
Az úgy az én esetemben azt jelenti, hogy odaadok egy bizonyos összeget három embernek, és onnantól kezdve enyém a ház istállóval, budival, minden egyébbel együtt. A szőlőt idén viheti az öreg, ha már rendben tartotta azt a pár tőkét, de jövőre én is megkóstolnám. Szerintem tehát így lesz valahogy, esetleg egy-két tervvel kibővítve a dolgot.
Helyi dialektusban az úgy valami sokkal ördögibb tervvel egyenértékű.
Kifizetem azt a három embert, eddig oké, majd eladom a házat pofátlanul többért, hiszen - mint azt ma megtudtam - elterjedt a faluban a szóbeszéd, miszerint valójában ingatlaspekuláns vagyok. Az ügyvédem (akin keresztül értesültem erről az új foglalkozásomról) persze cáfolta az egészet, de a ravasz helyiek egy ügyvéd szavától nyilván nem mennek lépre, sőt, inkább megerősítve érzik magukat az igazukban.
Félek tőle, hogy legközelebb már lécekkel várnak a határban, annyira ellenem fordul a közhangulat.
Monday, June 23, 2008
Sunday, June 22, 2008
Saturday, June 21, 2008
Képköznapok 2008
Már csak egy hét és kezdődik a Képköznapok!
Duna, lösz, forgatás orrvérzésig és a hétvégén buli!
Részletek a Képköznapok Blog-on.
Friday, June 20, 2008
Thursday, June 19, 2008
Now Film Festival
belefutottam egy amerikai filmfesztiválba( vicces módon semmi infó róluk). a filmjeik nem kötöttek le, de itt egy érdekes animáció:
gaelle denis: City Paradise (érdemes nagyban megnézni)
a film zenéjét Joanna Newsom szerezte.
bővebb infók róla.
óriási tíz perces dal joannától:
ha már animáció, legyen még egy (ez is nagyban...):
bassam kurdali: Elephants Dream
Kortárs festészet - honlap ajánló
Örömmel jelentem, hogy elkészült Tari Eszter festőművész barátunk honlapja.
Kedvcsinálónak íme néhány kép:
Intro IX. olaj, vászon 2008
Vanitatum Vanitas szén, kréta, papír 2003 - a Cipő- sorozatból
Uszoda II. akril, papír 1997 - az Uszoda- sorozatból
Tv-sorozatok a nyolcvanas évekből
még korábban készítettem válogatásokat a youtube-on a különféle régi, gyerekkori (televíziós) emlékeim tiszteletére.
időnkét berakok majd egyet-egyet ide a blogba.
az itt látható lista a nyolcvanas évekből merít egy nagyot. a playlist 26 videót tartalmaz, így egy hosszabb munkaszünetben érdemes végignézni őket.
most már elmondhatom bátran (ó hát csakugyan eljött a pillanat?), hogy kérem szépen, az én generációm...
jó szórakozást!
Wednesday, June 18, 2008
Palacsinta péntek
szeretettel várunk minden palacsinta-kedvelőt most pénteken a royal clubban! olcsó és igényes palacsintázás csak itt, a város szívében! a zenét a cost and quartet szolgáltatja.
film by pepszi
Friday, June 13, 2008
Cost and Quartet
a beígért pénteki koncert máshol lesz, egy kis meglepivel. nemsokára érkezik a friss szóróanyag!!!
Cisz vitamin
Egy adag vegyszermentes zene:
Free (azaz ingyenes) jazz, swing, tangó. Két nagybőgő, szaxofon, trombon, dob (és egyebek). Grencsó Bio Kollektív koncert volt a Dantéban tegnap, és nagyon jó volt. Ajánlom mindenkinek, aki tud időben utazni, hogy menjen el. Illetve legközelebb, ha jönnek.
Thursday, June 12, 2008
nikkel szamovár
kassák lajos - a ló meghal, a madarak elrepülnek (részlet)
a teljes vers itt.
(...)
ó jaj
jaj
hozzám szakálasan és vakolatlan érnek el a csodák
2x2=4
csipkebokor nyilik ki mindenütt
de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik
s aki reggel elindul nem bizonyos hogy estére hazaérkezik
az a legboldogabb akinek kiforditható a bőre
mert ki is nézhetne tul önmagán
amit fölállitunk az föl van állitva
de amit fölállitunk az nem jelent semmit
a folyók hajlandók darabokra törni ha sietni akarnak
az urak nem tudnak két lábbal lépni mint a verebek
tudjuk hogy az asszony elhagyja a párját
a majmok megnézték hátuljukat goldmann ur tükreiben
és teljesen boldogok
talán ha sakkozni tudnék
de én semmihez sem értek igazán
a levágott disznó combjai ringlispielen ülnek a kirakatokban
én láttam párist és nem láttam semmit
szeretőm másállapotban várt rám az angyalföldi állomáson
anyámnak már egészen citromfeje lett a szegénységtől
nevetni akartam előttük de nagyon szégyeltem hogy
két nadrág van rajtam gatya nélkül
bizonyos hogy a költő vagy épit magának valamit ami-
ben kedve telik
vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek
vagy
vagy
madarak lenyelték a hangot
a fák azonban tovább énekelnek
ez már az öregség jele
de nem jelent semmit
én KASSÁK LAJOS vagyok
s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.
A pincsi -história
részlet DOSZTOJEVSZKIJ: A FÉLKEGYELMŰ című regényéből. (fordította:Makai Imre)
"- Ivan Fjodorovics Jepancsinnal valóban igen jó barátságban voltam - felelte Nasztaszja Filippovna kérdésére áradozva a tábornok. - Én, ő és a megboldogult Lev Nyikolajevics Miskin herceg, akinek a fiát húszesztendei távollét után ma átöleltem, egyszóval mi hárman elválaszthatatlan cimborák voltunk: Athos, Porthos, Aramis. De sajnos, az egyik, rágalomtól és golyótól halálra sebezve, sírban fekszik, a másik, aki itt ül ön előtt, ugyancsak rágalmakkal és golyókkal küszködik...
- Golyókkal?! - kiáltott fel Nasztaszja Filippovna.
- Itt vannak a mellemben, még Karsznál kaptam, és rossz időben most is érzem őket. Minden más vonatkozásban úgy élek, mint egy filozófus, jövök-megyek, sétálgatok, dámát játszom a kávéházamban, mint egy nyugalomba vonult polgár, és az Indépendance-t olvasgatom. De Porthosunkkal, Jepancsinnal egy három évvel ezelőtt, a vonaton történt pincsi-história óta egyszer s mindenkorra végeztem.
- Pincsi-história?! Hát az meg micsoda? - kérdezte különös érdeklődéssel Nasztaszja Filippovna. - Pincsi?! Már engedelmet! Mégpedig vonaton?!... - mondta, mintha emlékezetébe akarna idézni valamit.
- Ó, ostoba história, nem is érdemes felemlegetni: Belokonszkaja hercegnő nevelőnője, mistress Smith miatt történt, de... nem is érdemes felemlegetni.
- Márpedig nekem okvetlenül mondja el! - kiáltott fel vidáman Nasztaszja Filippovna.
- Ezt még én se hallottam! - jegyezte meg Ferdiscsenko. - C’est du nouveau.
- Ardalion Alekszandrovics! - hallatszott ismét Nyina Alekszandrovna könyörgő hangja.
- Papa, keresik! - kiáltotta Kolja.
- Ostoba história, és két szó az egész - kezdte önelégülten a tábornok. - Két évvel ezelőtt... Igen! Nem sokkal azelőtt, hogy felavatták az új ...-i vasutat, én (immár polgári ruhában) számomra rendkívül fontos, a hivatalom átadásával kapcsolatos ügyben akartam eljárni; jegyet váltottam az első osztályra; beszállok, leülök, rágyújtok. Azaz tovább szivarozok, mert már előbb rágyújtottam. Egyedül voltam a szakaszban. A dohányzás nem tilos, de nincs is megengedve; szokás szerint csak úgy félig-meddig engedik meg - attól függően, kiről van szó. Az ablak le van engedve. Ekkor közvetlenül az utolsó fütty előtt leül éppen velem szemben két hölgy egy pincsivel; majdnem elkéstek; az egyik pompás égszínkék, a másik meg szerényebb, fekete selyemruhát viselt pelerinnel. Eléggé csinosak voltak, gőgösen néztek rám, és angolul beszéltek. Én persze nyugodtan tovább szivaroztam. Azaz, hát én is gondolkoztam a dolgon, de aztán tovább dohányoztam; nyitva volt az ablak, hát ki az ablakon. A pincsi az égszínkék ruhás hölgy térdén pihent; olyan pici kutya, mint az öklöm, fekete, de a lába fehér - ez aztán ritkaság. Ezüst nyakörve volt - jeligével. Én ülök tovább. Egyszer csak észreveszem, hogy a hölgyek haragszanak; bizonyára a szivar miatt. Az egyik rám mered teknősbékacsont-keretes lornyettjén át. Én meg csak ülök: hiszen ők se szólnak egy szót se! Ha szólnak, figyelmeztetnek, megkérnek, az persze más, hiszen azért van az embernek nyelve! De csak hallgatnak... és ekkor - állítom, hogy a legcsekélyebb figyelmeztetés nélkül, de a legeslegcsekélyebb nélkül, mintha teljesen megháborodott volna - a világoskék hölgy kikapja a kezemből a szivart, és kihajítja az ablakon. Robog a vonat, én meg úgy bámulok, mint a féleszű. A hölgy egészen vad; vad a hölgy, mintha csakugyan a vadak közül szalasztották volna; de máskülönben jól megtermett, telt, magas, szőke, piros arcú (sőt túlságosan is piros), és villámokat szór rám a szeme. Én egy szót se szólok, a szokásos udvariassággal, a legteljesebb udvariassággal, hogy úgy mondjam, a legfinomabb udvariassággal, két ujjal a pincsihez közelítek, finoman nyakon ragadom, és... zsupsz, ki az ablakon a szivar után! Éppen csak nyikkant egyet! A vonat meg robogott tovább...
- Ön szörnyeteg! - kiáltotta Nasztaszja Filippovna kacagva, és úgy tapsolt, mint egy kislány.
- Bravó, bravó - kiáltotta Ferdiscsenko. Elnevette magát Ptyicin is, akit pedig ugyancsak kellemetlenül érintett a tábornok megjelenése; sőt még Kolja is nevetett, és ő is azt kiáltotta: - Bravó!
- Igazam volt, igazam volt és harmadszor is: igazam volt! - folytatta nagy hévvel, diadalmasan a tábornok. - Mert ha a vonatban tilos a szivar, a kutya még százszorta tilosabb!
- Bravó, papa! - kiáltotta elragadtatással Kolja. - Nagyszerű! Én okvetlenül, de okvetlenül ugyanezt tettem volna!
- No, és mit csinált a hölgy? - faggatta türelmetlenül Nasztaszja Filippovna.
- A hölgy? Hát most következik a legnagyobb kellemetlenség - folytatta elkomorodva a tábornok. - Se szó, se beszéd, a legkisebb figyelmeztetés nélkül pofon vágott! Vad nő volt; mintha csak a vadak közül szalasztották volna!
- És ön?
A tábornok lesütötte szemét, felvonta szemöldökét, felhúzta a vállát, összeszorította ajkát, széttárta karját, hallgatott egy ideig, aztán hirtelen megszólalt:
- Elragadtattam magam!
- És fájt neki? Fájt?
- Biz’ Isten nem fájhatott! Botrányt csapott ugyan, de nem fájhatott neki. Én csak egyszer legyintettem meg, hogy elhessegessem. De akkor az ördög is belejátszott a dologba: kiderült, hogy az égszínkék ruhás hölgy angol nevelőnő vagy efféle Belokonszkaja hercegné házánál, sőt talán éppen barátnője is, a fekete ruhás a legidősebb Belokonszkaja hercegnő, egy harmincöt éves aggszűz. Az pedig köztudomású, milyen kapcsolatban van Jepancsina tábornokné a Belokonszkij családdal. Valamennyi hercegnő elájult, sírt, gyászolta a kedvenc pincsit, sikítozott a hat hercegnő, sikítozott az angol hölgy... égszakadás-földindulás! Én persze szántam-bántam a dolgot, elmentem hozzájuk bocsánatot kérni, levelet is írtam, de se engem nem fogadtak, se a levelemet nem fogadták el, Jepancsinnal meg összevesztem, kizártak, elkergettek!
- De már engedelmet, hogy lehet az? - kérdezte váratlanul Nasztaszja Filippovna. - Öt vagy hat nappal ezelőtt pontosan ugyanilyen históriát olvastam az Indépendanceban, én is állandóan az Indépendance-t olvasom, de hajszálra ugyanilyet! Egy Rajna-vidéki vasútvonalon történt, vonaton, egy franciával meg egy angol hölggyel: a nő ugyanúgy kikapta a szivart a francia kezéből, az meg ugyanúgy kidobta az ablakon a pincsit, és pontosan ugyanúgy végződött az egész, akárcsak önnél. Még a ruha is égszínkék volt!
A tábornok borzasztóan elpirult, Kolja szintén elpirult, és két kezébe szorította a fejét; Ptyicin gyorsan félrefordult. Csak Ferdiscsenko hahotázott változatlanul.
"
Vizililomok - filmajánló
az elsőfilmes francia Céline Sciamma-tól.
"Céline Sciamma író-rendezõnõ elsõ egészestés filmje a kamaszkor meghatározó pillanatát, a nemi érdeklõdés feléledését és a szexuális tapasztalatszerzés elsõ momentumait igyekszik feltárni. Tizenöt éves hõseinek nõvé érése és nemi orientációja egy parttalanul csordogáló, eseménytelen nyári szünet alatt bontakozik ki, mikor is Párizs egyik külvárosának uszodájában összegabalyodnak a három lány – a testileg kevéssé fejlett, visszafogott Marie, a kissé elhízott, naiv Anne és a nõiességét már tudatosan kamatoztató, csinos Floriane – szerelmi kapcsolatai." (idézet a filmhu-ról)
a Madzag Tv ajánlója filmhez:
Wednesday, June 11, 2008
happines is a warm gun
... a fegyver készítés örömére :)...
Happiness is a Warm Gun
She's not a girl who misses much
Do do do do do do do do
She's well acquainted with the touch of the velvet
Hand
Like a lizard on a window pane.
The man in the crowd with the multicoloured mirrors
On his hobnail boots
Lying with his eyes while his hands are busy
Working overtime
A soap impression of his wife which he ate
And donated to the national trust.
I need a fix 'cause i'm going down
Town to the bits that i left uptown
I need a fix cause i'm going down
Mother superior jump the gun
Mother superior jump the gun
Mother superior jump the gun
Mother superior jump the gun.
Happiness is a warm gun
Happiness is a warm gun
When i hold you in my arms
And i feel my finger on your trigger
I know no one can do me no harm
Because happiness is a warm gun
-yes it is.
Tuesday, June 10, 2008
Buli az Árkádban!
Végül is fel sem kéne építeni semmit, meg lehet rendezni az egész EKF2010-et egy bótban. A sok eukulturális zsé meg mehet zsebbe, ahova való.
Monday, June 9, 2008
Koncert, harmónia
Végül elmentem Nick Cave and the Bad Seeds koncertre, pénteken még simán megkaptama 9900 forintos jegyemet, ami azóta is a táskámban van. Hétfőn meg elmentem egydarab magam.
Gondoltam pech, hogy annyira szomorú, mondhatni apatikus napot sikerült, nem is gondoltam, csak mentem, ennek a szomorúságnak megvolt az a boldog hozadéka, hogy semmi se érdekelt és egyáltalán nem gondolkodtam, csak nehézkedtem. Mire elkezdődött a koncert, úgy éreztem már az se érdekel. Tévedés, hagyhatnék. Eljutottam oda, hogy egyszerre szegezett a színpadra és küldött magamba, kicsit furán álltam ott a negyedik, ötödik sorban kint-bent, és amikor jött ez, amit valaki kihagyott volna a menüből, vagy nem így, kérem, én beteljesültem. Olyan szépen, a napomhoz illőn. jött a harmónia (erőszakos görény), odabaszott és elringatott. Na ezek azok a dolgok, gondolom, amiket akkor se hagyok ki, akkor is visz a lábam, ha a tunyaság randa bűnét szakmailag tökély.
Saturday, June 7, 2008
Elment a Sánta
meghalt Sánta Ferenc. písz.
részlet Az ötödik pecsétből.
rendező - Fábri Zoltán, operatőr - Illés György
a forgatókönyvet Fábri írta Sánta azonos című regényéből.
zene - Vukán György
plusz Őze, Latinovits, Bánffy, Márkus, Cserhalmi...
Friday, June 6, 2008
youku.com - Angyali üdvözlet
Jeles András: Angyali üdvözlet.
a teljes anyag egy kínai videómegosztón (98 perc)(youku.com). úgy látszik, nem csak gazdaságilag előznek meg minket, hanem a magyar filmkultúra terjesztésében is.
Thursday, June 5, 2008
Found photos II. - Horus Archívum
sajnos leszedték a korábbi galériát már, így sehol egy gyűjtemény a neten :(
egyébként ha jól emlékszem, a gyűjteményben több millió képről van szó.
itt van egy beszélgetés erről a Horus Archívumról.
kardos sándor készítette a résfilmet is. sajnos ez a film nem hagyott bennem maradandó nyomot.
Found Photos
Wednesday, June 4, 2008
Esti Reggae
Manu Chao - Mr. Bobby (lyrics)
Sometimes I dream about reality
Sometimes I feel so gone
Sometimes I dream about a wild wild world
Sometimes I feel so lonesome
Hey Bobby Marley
Sing something good to me
This world go crazy
It's an emergency
Tonight I dream about fraternity
TONIGHT I say: one day!
One day my dreams will be reality
Like Bobby said to me
Hey Bobby Marley
Sing something good to me
This world go crazy
It's an emergency
Hey Bobby Marley
Sing something good to me
This world go crazy
It's an emergency...
Tonight I watch through my window
And I can't see no lights
Tonight I watch through my window
And I can't see no rights
Tuesday, June 3, 2008
Monday, June 2, 2008
Sunday, June 1, 2008
Subscribe to:
Posts
(Atom)
