Radio Cost

BERLIN!

Megigértem még tegnap estire a képeket, de gyerekek itt lakni...biciklizés, pálinka reggel, délben, este, kaja, török kenyér, döner, értitek...
Össze próbálom szedni, hogy mi legyen mégis az utazás általános tapasztalata, ami ugye a szomszédokepizód végén monológként megjelenhetne, de nem jut eszebe. Volt minden, kerékcsere, szerelés, strandolás, piócástóba fürdeni-próbálkozás, osztár kedvesség, bajor trágyaszag, sörkert, literes korsó, öregurak, fiatalok, gumipankok, olyasmi volt mint amit vártunk, csak sokkal jobb.

Fárasztó, napi 200 km átlagot jöttünk, a maximum azt hiszem 260 volt, átlag 80-as tempóval. Autópályákat kerültük, de sajnos rátévedtünk néha, mert a nagyvárosokba másképp nem lehet bejutni.

A motor órája szerint 1669 km-t jöttünk, ezalatt 121,7 l benzint és 3,6 l olajat fogyasztottunk el. Átlagfogyasztásunk kicsit magas, 7,2 l volt, de ez az osztrák hágóknál (felfele 2-esben, sőt voltunk 1-esben is) és a kezdeti motorhibáknál nőtt meg, a német utakon már 6 l körül állt, a rekord 5,6 l volt! Imhol az első kép a nagy hegyek után, és a legnagyobb előtt. Az olyan hágó volt, hogy néha 1-esbe kellett menni, a lejtőn meg magyarul is ki volt írva, hogy veszélyes.

Egyszer vadkempingeztünk, egyszer illegálkempingeztünk (kempinghelyen ingyen), kétszer normálkempingeztünk, kétszer aludtunk szállóban (egyszer a családdal) és két napot az Igoréknál, Münchenben. Akkor mentünk sörkertbe is, a németeknél ez szokás, kimennek a sörkertbe rántotthúst enni és literes sört inni.

Az utakon a legkedvesebbek Ausztriában voltak velünk, a legmogorvábbak Szentlőrincen :) Bár Németországban egy kis faluban megálltunk ebédelni, a szembe házból megkínáltak kávéval, az nagyon jól esett.

Szorgos kis motor ez a Jawa. A könyv szerinti max terhelése 230 kilogramm, mi a cuccokkal együtt olyan 160-at nyomhattunk, igy a végsebességünk kb. 110 km/h volt, a normál kétemberes 120 helyett.

Sokszor megálltunk, katerdrálisokat, templomokat, kastályokat nézni, átlag szerintem napi 1 jutott, de németföldön napi kettő is talán, egykétszer fekve is maradtam tőlük, gyönyörűek (ja, meg voltak olyan orgonák, beszarás, rézsípokkal, stb...). Megálltunk egyszer pihenni Pegnitzben, ahol egy 16éves gyerek odajött, pelyhedző szakállal, hogy neki is volt egy hasonló motorja (a nevét már nem tudja, de nincs egy cigink?), csak nekiment vele egy fának és 3 hétig kómába volt, meg az apja jól megverte. Na ekkor elmentünk játszótérre gyakorolni inkább. A Panni ügyesen egykerekezik.

A bölcsességfogam keleten kezdett nőni (értsd: NDK területen). A mai napig tart. Szégyenletes, büszkeségem csorbult is, de be kellett vennem gyógyszert, amit 7 euróért adtak...az 2000 forint kb. Itt se olcsóbb...Ez a keleti terület egyébként félelmetes. Megszaporodnak az elhagyott házak, az emberek kedvetlenek, nem mosolyognak, gyorsan iszkoltunk innen, nem jó érzés ott lenni. Lipcsénél, ahol a gyógyszertárba mentünk (és nagyon jó kempingben aludtunk stranddal, bányatónál) elég kemény lakótelepen is jártunk, annyira keményen, hogy az otthoni kertvárosi állapot komolyan mondom szebbnek tűnik! Ott sikerült ezt a két kedves urat is lencsevégre kapni. Nem tudom szeretik-e a könnyűzenét. Az idő délelőtt 10 óra, a sör világos.

Megálltunk Wittenbergnél is, meg utána is Zinnánál, ott vanak ezek a kolostorok, az eredeti része az 1200-as évekből való, marhaszép 3 számjegyes úton mentünk errefelé, volt ittott felüljerő direkt a teheneknek a legelőhöz, meg borókás-erdős táj jellemzi az egész környéket, ó és rettentő nagy szél, ez már nyílt terep, egykétszer majdnem leszedett a motorról.

Berlinnél a bevezető autópályán megelőzött egy Trabant, aki ezerrel integetett és villogott nekünk, le is fotóztam:

Megérkeztünk, megyünk, a Panni mutatja merre lakott, nézem a város, óriási épületek, szoci emlékművek, pankok, törökök, mozgás mindenhol, közhelyeskicsit, de élvezem, ekkor egy pirosnál mellénk áll egy autó (nyugati) és kiszól az ürge: "Sziasztok!" Á, helló! De nem beszélt magyarul, csak látta, hogy Jawaval jöttük, kérdezte, hogy magyariak vagyunk-e, mikor mondtuk, hogy igen és egy hete jövük, elkezdett lebegtetni egy 20-ast, hogy fogadjuk el, szervizköltségre :) Nem fogadtuk el, de arra gondoltunk, hogy kiállunk egy térre kalapozni ezzel a háttérrel. Érdekes volt.

Itt Berlinben jó, sokat pálinkázunk, tényleg :) Dehát, erő egészség!

Még Wolfgangnál Terence Hillt néztünk a Tvben, a Süniékre gondoltam :)

...ééééés nézzétek csak, nem is tudtuk, milyen polifoamot vettünk, az első vadkempingnél jöttünk rá újra,hogy az élet tud valamit:

Ennek tükrében szép napot mindenkinek! Jó mozizást, meg jó partikat! Üdv: Panni meg Pepe meg Jawa