London Travel 11

munkahely:
találkoztam Jánossal, akinek a helyére kerültem mint porter. 40 körüli fazon, gitáros, az utcán akar 8 órában melózni, kb. 3000 fontot is megkereshet egy hónapban, aszondja. így legyen. szegényt kirakták két hét betegség után, persze ez még indoknak nem elegendő, de Rima akarta így, az egyik housekeeper. őt nem nagyon szeretik itt. pl. Gábor (aki porter volt szintén) sztorija az volt, hogy mikor Rima megtudta, hogy ő recepciós lesz és már nem lesz a fenhatósága alatt, akkor kijelentette, hogy kemény két hete lesz. a másik housekeeper a feka Salome, ő gorombának néz ki, viszont sokkal jobb fej és szíve is van nekije. ellenben Rimával, aki mosolyog, de érzed a kést a mellkasodban. de persze nincsen bajom vele sem, eleinte be voltam szarva, de aztán mondtam neki, hogy figyi, tudom, hogy gyorsan dolgozom és jól. azóta mintha bírna, nem érzem, hogy baszogatna. de eddig sem baszogatott, csak a litván hideg stílusa nem tudom, mit takart.
mint írtam korábban, hogy nem kell hajtani a melóhelyen, az annyira nem igaz. ha hajtani nem is kell, de állandóan talpalni azt igen. és közben agyalni, hogy meg legyen minden, különben kifutsz az idődből és túlórázhatsz ingyen. persze ezt nem mondja senki, hogy túlórázz, de viszont jó, ha megcsináltál mindent. már csak okoskodnom kell, hogy mi az ami fontosabb és látványosabb a hotelben, meg van már rutinom, így higgadtabban is teszem a dolgom.
Rima egyszer behivatott a housekeeping office-ba, hogy érzi a szagomat. hm? tessék? hogy ő érzi a szagomat, bárhová is jön utánam. na mondom ezt nem értem. már bejött Salome is és Jorge is, a karbantartó. Rima: biztosan ittam. Én: nem ittam, meg amióta Londonban vagyok egy fél pohár sört összesen, azt sem tegnap. de viszont rengeteg fokhagymát ettem az este:) Rima: lehelj rá Jorge-ra. szegény Jorge, megkapta a szájszagomat. Jorge ingatta a fejét, hogy nem szesz. persze, hogy nem az, hanem garlic, mondom én. Jorge a nap végén még mondta, hogy ej te gyerek, ne igyál. nem ittam, mondom. hát ez volt. azóta ugyanúgy befokhagymázok. a lélek nem eladó.
Jorge egyébként úgy néz ki mint egy néger csak fehérbe. portugáliából származik, de a családja dél-afrikában van. ő 15 éve van londonban, nagyon eltanultam tőle a bajusz alatti fuckingozást, ha valami nem megy. gyakran segítek neki, pl. volt már szőnyegfelszedés is egy szobában, az eddigi legkeményebb munka, mert valami vandál összebaszta a lakást. tényleg elég gusztustalanok tudnak lenni a lakók néha. pedig ez egy 3 csillagos anyámtyúkja, szóval nem az alja.
Muhtarral (22 éves indiai), a váltótársammal többet kellene beszéljek, ő itt született, de sokszor rohannék már el a melóból. ezen kívül Filipe-pel beszélek még a legtöbbet, a recepcióssal. nagyon jó fej, sokat dumál, de a felét nem értem, mert motyog. aztán van a szimpatikus éjszakás recepciós, a nevét még sajnos nem tudom, ő filipinai. mondtam is neki, hogy láttam egy jó kis filipinai filmet, ami híres lesz biztosan, legalábbis fesztiválokon tuti. Jay a címe.

kulisszaképek a munkahelyemről.
itt szoktunk átöltözni.

ez a konyha
ezen a folyosón megyek át napi ötvenszer, miközben ki-be csukogatok ajtókat.
a folyosó végén van a laundrey room, amit a vendégek használhatnak, na meg én is. nem kell otthon szenvedjek a mosással, meg nem is lehet hová teregetni.. a jobb oldali szárító, így van a mosógépen kívül még egy technológiai vívmány amiért rajonghatok a jelenlegi élethelyzetemben. (mert tudom, mi nagyobb öröm lehet egy teregetésnél.)
innen adagolom a takarítóknak az anyagokat.
ide zuhan a szemét a folyosók végén található rubbish roomokból

innen.
a housekeeping office. itt ül a két főnököm.
innen szoktam lopni, ha kell valami otthonra.ez a porterek saját helye, raktára, úgymond.

ide landol a szennyes, amit a takarítók hajítanak le. ezeket is egybe kell gyűjtsem.

ez a car-park.
ide hozzák le a munka végeztével a takarítók a trolley-kat, hogy feltölthessem azokat másnapra.ha feltöltöttem, akkor tolom a helyére a megfelelő szintre.
clonmell lakói:
Fecó a lakótársam csak melózik és alszik. a célja az, hogy minél több pénzt keressen. a barátnője jön majd februárban, aztán ő is munkába áll majd valahol. aztán ki akarnak venni egy szobát.
Gyula utcaseprő, szereti Pécset, mindig emlegeti. ő egyedül bérel egy szobát. 7 fontot keres óránként, én 5.73-at. engem lehúz az ügynökség. majd lépek, ha megerősödtem. kb egy fél év biztos, ha nem több.
Ádám és Szabi egy szobában laknak. Ádám sokat szív, reggel azzal kezd. itthon melózik, félig távmunkában. szabadúszó informatikus. Szabi nem melózik jelenleg, majd csak jövőre talán. szakács a szakmája, de most darukezelő szeretne lenni. ilyen magasban.
Szabi 3 évet ült. már nem zavar, ha olykor engem is csöcsömnek hív. ilyen a stílusa. mesélte, hogy mi volt a börtönben: kitakarítottál a celládban, a szekrényedben elhelyezted a kis cuccaidat, aztán megjelentek az őrök. szekrény kinyit, a cuccaid már a földön. őrök el. te újra pakolsz, majd ismét megjelennek az őrök, a cuccaidpedig újfent a földön és ez így megy tovább...ha pedig kinyitod a szádat, minden csontodat eltörik.
Szabi nagyon szereti a rendet, ő cuccolta fel a házat edényekkel stb. így jogosan szidja néha az embereket, hogy mi ez a mocsok, ha nincs ott pár napig.
Itt lakik még a Gábor, a nevelőtanár, ő most volt otthon egy hetet. szar volt visszajönnie. egyébként meg jó is meg rossz is, ha otthon van. jó, hogy látja barátait, jó, hogy nem nyomják azok a nehézségek, amik őket vagy bárkit az országban nyomnak éppen. de persze rossz, ha jönnie kell..
Robi kőműves és nagyon szereti Lynchet, teljesen képben van vele kapcsolatban. olvasta is az interjúskötetét, ami nekem az egyik bibliám. ha nincs Lynch, nincs Szulamit sem. ha nincs Lynch, nincs meditáció sem, amit minden forgatás előtt is szorgalmasan csináltam, és már egy éve rendszeresen, örök hála neki és Sri Chinmojnak. nem kell megijedni, nem az Édesvízes new-age korszakomba váltottam át.
itt lakik még Edina a barátjával, aki szintén Gábor. Edina gyerekekkel foglalkozik, Gábor tesitanár, de már valami koordinátor is egyben.az olimpiáig akarja itt kihúzni, utána megy haza. a barátnőjét nem vette tervbe, úgy látszik.

szórakozás:
sok-sok filmet láttam már eddig is. vannak kedvenc helyek: az egyik a Roxy bar. ez egy kis pub egy projektorral. amolyan kávézó hangulata van, körben piros bársonyfüggönyök kislámpákkal, nagyon jó az egész. a múlkor ott láttam azt a szlovén filmet is a london independent festival szervezésében. amint beléptem, egyből kezet fogott velem a főszervező és bemutatkozott. nem is értettem, biztosan látta, hogy nagyon kiváncsian nézek körbe. jó szórakozást kívánt. nagyon közvetlenek az angolok olykor, és ez nem jelent személyeskedést ugyanakkor.
aztán van a Prince Charles Cinema. itt is a piros a hangsúlyos. sőt, úgy látszik ez angol szokás: szeretik pirossal megvilágítani a vásznat vetítés előtt. (nagyon jól mutatna egy film, ha más-más fénnyel lőnék meg a vásznat. külön dramaturgiai elem lehetne.)

ezeken a helyen nagyon olcsón mozizok. kb. 5 fontért átlagban. és ez még kevesebb lesz, ha éves tagságot fizetek (10 fontot a Roxiban pl.)
a többi pár helyről már írtam.

tervek:
egyelőre az ismerkedősdi annyire nincs meg bennem, ahhoz túlságosan leköt a munkaidő és a mozizás. de pár hét múlva beiratkozom egy nyelviskolába, a Callan-ba. most inkább a tudatos nyelvtanulás motivál, meg hogy helyre álljak kicsit anyagilag.
jó a módszerük, beszéd és szövegértés centrikusak, meg hatékonyak állítólag.