szubtörténet

...legyen elég hozzá annyi,

hogy péntek este a legközhelyesebb pánikba esve rohantam el a buliból,
mer még egy másodperc és kitör a gyalázat és akkor jött az utolsó busz és én fölszálltam és ez egy nagyon rendes busz volt,
mer percekig álldogált még a megállóban, hátha felavászkodik még valaki, de persze senki, csak én ültem ott tűkön, hogy mikor indulunk már
...és akkor rájöttem, hogy dehát ennél jobb alkalom mikor kínálkozik, egyedül az utolsó buszon és akkor elmúlt a pánik és én fölragasztottam a matricát...
... a busz beindult és tépett hazáig, annyira, hogy a postánál már aggódni is kezdtem, hogyha nem állok fel idejében jelezni, mehetek a végállomásig, jeleztem, de nem gyulladt a lámpa, biztos kiégett, mint én, egy júniusi délutánon.
...de aztán megállt a busz és én hazajutottam...
...ma délután melóból hazafelémenet az orrom előtt ment el a busz, gondoltam, sebaj és leültem a megállóban a tarkovszkij könyvet olvasni, mert ezt hordom most, hogy maradjon még épeszem, de aztán, meglepően hamar jött a következő busz.
...kitörő hétfői migréntől szédelegve hunyorogtam a busz ablakon és már kelni kellett, mert ottállt egy néni az ajtóban és nem jelzett, és nem tudom mi ez a pánik, hogy még a végén fönnmaradok, és nyomtam a gombot, de nem gyulladt a lámpa, és mégis bevillant valami, az nem lehet, egy lépés hátrébb, szende oldalpillantás
...és ottvolt, ahol hagytam, stílusosan egy neon sárga firka kellős közepére ragasztva, buszozik mostmár körbe-körbe a szubban...