Mese - Az Álmos Sündisznócska

Szobabelső

Bejön a Fiú, kezében csomag.
Hahó! Van itt valaki? Szervusztok, de jó hogy itt vagytok! Láttatok már erre jönni valakit? Nem? Én vagyok az első? Szerencsére. Akkor ezt jól el tudom dugni…meglepetés. El ne áruljátok, hogy itt jártam!
(elrejti a csomagot, ő is elbújik)

Jön a Lány nála is csomag van.
Szervusztok! De sokan eljöttetek! Ugye én vagyok az első? Tudtok titkot tartani? Mindjárt jön N, meg akarom lepni, elrejtem valahová ezt az ajándékot. De el ne áruljátok neki! (megteszi, visszajön, leül a fotelbe) Már itt kellene lennie…

Fiú
Hahó! Hát te már itt vagy? Csak nem késtem el?

Lány
Megint elaludtál?

Fiú
Hm…igen…

Lány
Ajjaj, ez a lustaság még nagy bajba sodor, ha nem vigyázol! Olyan leszel, mint az álmos sündisznócska.

Fiú
Az álmos sündisznócska? Vele meg mi történt?

Lány
Hát, például összedőlt a háza.

Fiú
Elmeséled?…hátha a végén jóra fordul minden

Lány
Elmesélhetem, ha segítesz…

Fiú
Segítek én, hogyne segítenék…






Első mese: Az álmos sündisznócska

Mint kedves vendég, akiről nem is sejted, hogy egyszer csak útra kel, úgy hagyta el az ősz a várost, búcsú nélkül, hirtelen.
A környező mezőkön még ott állt a száraz torzsa, furcsa hideg zörgött köztük kíváncsian, az öregek összenéztek a tornácon vagy a konyhaasztalnál, a lámpa mellett, és „Havat hoz!” - mondták, „Itt a tél.”
Mint dermedt zsír a serpenyő alján, úgy olvadtak el a nappalok, reggelente már ködbe burkolóztak az utcák, tompán zúgtak az autók, mindenki kopogó cipőben sietett, míg felettük a magasban óriás daruk fordultak hangtalan a növekvő épületek és a munkások felé.
A város melletti dombon, ahol történetünk megesett, ahol a fák ágai alá csak kukucskálva jut el a napfény, ahol félénk őzek legelésznek csöndesen, és falánk vadmalacok túrják a havat, makkot és bármi ehetőt keresve, bokrok alatti vackában Rudi, a kis sündisznócska csak aludt, aludt és aludt
Rudi okos kis sündisznó volt, mindent megtanult, és, mint minden jó gyerek, megpróbált úgy is tenni, ahogy azt látta és tanulta, ahogy a sünök számára az erdei élet kiosztotta, mint minden állatnak a földön, saját rendelése szerint.
Csak egy baj volt. Rudi, minden kötelesség és kaland közt csak egyet szeretett legjobban, aludni. Elszundított a sövénynél. Aludt a kerítéslécek között. Elaludt a szilvafák alatt, mikor össze kellett volna szedni a termést. Elaludt a patakparton, amikor várták, hogy csituljon a víz sodra. Elaludt a gombák kalapja alatt, elaludt tetvészkedés közben, elaludt délben, reggel és este, szinte folyamatosan szunyókált.
Aludt, és felette az ágon már a varjak gyülekeztek. Aludt, amikor az utolsó levél is lehullott a fákról. Már itt volt a december is, és Rudi csak aludt.
Aludt, amikor egy délután, nyugatról, nagy hasú, fehér felhők jöttek, és akkor is aludt, amikor éjjel, ahogy az anyák gyermekeiket betakarják, leesett az első hó.
Reggel, ahogy a félénk téli napsugár végigsimított az erdő talaján, a hó, finoman, mint ahogy a kismadár szíve ver, megremegett. A milliónyi hópehely a nap érintésétől felébredt, és körülnézett, és a trópusokra gondolt, ahol kisgyermek-pára korában az égbe szállt, hogy a nagy északi szelek szárnyán világot lásson. A tengerre gondoltak, ahol sirályok kiáltoznak a házak felett, és dübörögve törnek meg a hullámok a partokon, a tengerre gondoltak, ahol sós a levegő és a víz csillogva veri vissza a nap sugarait.
Erre gondoltak a hópelyhek, mikor körülnéztek, aztán fel az égre, és visszavágytak Afrikába, sóhajtottak, és a hó csendben olvadni kezdett.

(A lecsorgó víz felébreszti Rudit)
Rudi
Hö ..hu…brrr…mi ez?
Már reggel van? Áhhhhh…..nocsak. Hívnom kell egy vízvezeték szerelőt….uhhh..de éhes vagyok…kicsit elaludtam….itt a tavasz? De jó!
Nemsokára cseresznyeszüret…és a nagy zivatarok a sok gilisztával…hiába, a májusi eső aranyat ér…brrr…kicsit hideg van… na, drága tavaszi virágok, hogy vártalak látni benneteket!

Összedől a háza
Ajjaj…sebaj, tavasztól a legjobb úgyis a szabad ég alatt aludni, ép testben ép lélek, fúúú, egészen kialudtam magam…friss vagyok, mint egy tavaszi reggel! Megmosdok a patakban, és uccu, irány a lucernás…(Körülnéz.)Hé.. Ööö…nézzük csak… csiripelő madarak (csend) biztos elmentek, nyíló virágok? (semmi) hová bújtak…de furcsa…
Illatok, igen…valahol fát égetnek, és valami…igen, mintha Csám, a disznó szagát érezném…szegény rokon…sose szeretett mosdani…de hol van a kikelet és a pattanó rügyek illata, hol a pázsit, hiszen itt mindent hó borít….(leesik neki)
De hiszen itt mindent hó borít!!!
Ajjaj…
hiszen…ááá…átaludtam az őszt. Átaludtam a nagy felújításokat…átaludtam a szüretet… hogy lehettem ilyen lusta…most még tél van!
nem kellett volna felébrednem! Te jószagú rozmaring, elvesztem, ó én szerencsétlen…
(sír) Most mit tegyek? Ha itt maradok, megfagyok…éhenhalok. Muszáj tennem valamit.
Elindulok, nekivágok.

Azzal Rudi, az álmos sündisznócska nekivágott az erdőnek, hogy új odút keressen.
Ment, mendegélt, majdnem ráesteledett, míg a szomszéd bokorhoz ért.
Ahogy ott ült és kesergett magában, egyszer csak zajt hallott.

Jön Egér úr
Mi ez az éktelen sírás-rívás?

Rudi
Csak én…

Egér Úr
Ááá! Egy tüskéshátú…távoli rokon. No, mi járatban itt, télvíz idején.

Rudi
Elvitte a hólé a vackomat...

Egér Úr
Saaajnos mi éppen tele vagyunk. Tizenhat éhes szájat kell etetnünk a feleségemmel..

Egér néni
Ugyan, Elemér, milyen nagy lett a szád, amióta eljöttünk a templomból!
szegény kint van a hidegben, fedél, és élelem nélkül. Legalább egy kis vacsorát adjunk neki. Ahol tizenhatan jól laknak, ott egy tizenhetediknek is jut pár falás.
Jöjjön be.

Rudi
Köszönöm szépen.

A kis odúban elkerekedtek a szemek. Minden kisegér kíváncsian nézte Rudit, tüskés bundáját, szénfekete orrát. Rudi hálás volt a sorsnak, hogy nem kell a kinti hidegben fagyoskodnia. De az egérodú kicsi volt…
Egér néni
Jajaj, a kis Edömér! Ementália, szedd le onnan az öcsédet! Edgár, Edvin, Evelin, ide hozzám, Eufrozina, ne sírj már, kérlek! Elek, mi bajod? Megszúrta valami az ujjad?

Rudi
jaj, elnézést, bocsánat, hiába, ezek a fránya tüskék…

Egér Úr
Mondtam, hogy baj lesz ebből, Emerencia drágám!

Rudi
Azt hiszem, jobb ha megyek…köszönöm a jóságukat…

Azzal Rudi az álmos sündisznócska nekiindult megint az erdőnek. Ment, körülötte esni kezdett a hó, és hideg szél zörgette a fagyott fák csupasz ágait. Szemeivel azt kutatta, hol bújik meg egy kis üreg, ahol meghúzhatná magát éjszakára. Egyszer csak, egy kidőlt fa gyökerei közt egy ajtóra bukkant.

Rudi
(olvassa) Tartalék nagy baj esetére… Nohát…én bizony nagy bajban vagyok. Ki is nyitom.(eléje tárul a Hörcsög tartalék-raktára.) Ejha! Micsoda gazdagság! Juhé! A szerencse fia vagyok! Itt áttelelhetek, sőt, még akár nyaralhatok is! Almák, diók, mogyorók…ej, ha egy kis giliszta is volna, nem panaszkodnék. No lássuk csak…(keres)

Mögötte feltűnik a Hörcsög
Hörcsög , egy bottal
Megvagy, te rabló! Hogy nem szégyelled a más vagyonát megdézsmálni! Te, ne menekülj, állj ki velem, ha mersz! Tolvaj!

Rudi
Nem, nem vagyok tolvaj. Rudi vagyok, sündisznó. Összedőlt a házam.
Egy kis segítségre lenne szükségem…

Hörcsög
Mindenki ezt mondja.

Rudi
Új odút keresek.

Hörcsög
Hát, ezzel egy kicsit elkéstél. Most kéne csak igazán aludnod. Most aludni kell mindenkinek, akinek így rendelte az ösztöne.

Rudi
Ha egy kis étellel ki tudna segíteni, csak épp annyival, hogy elindulhassak…

Hörcsög
Áhhá, a fiatalúr másokon szeretne élősködni…

Rudi
Tavasszal visszaadom…

Hörcsög
A diót?

Rudi
Hát…

Hörcsög
A mogyorót? Ezek Ősszel teremnek!

Rudi
Bocsánat, nem tudtam…

Hörcsög
Az aszalt szilvát, a szárított almát? (kegyetlenül) A fiatalúr talán meg tudja változtatni az időjárást, sőt, hatalma van a természet fölött. Ő csak felkel, és azt mondja a fának, adj diót, és az ad. A földnek, adj gilisztát, és ad! Nem kisbarátom, nem. A termést le kell szedni, a fát meg kell nyesni, be kell oltani, mésszel kell kenni az oldalát a kártevők ellen.
És várni, hogy süssön a nap, hogy essen az eső, hogy kétszer megteljen és elfogyjon a hold, a gilisztát ki kell ásni, a búzát, árpát le kell aratni, a lehullott gyümölcsöt összeszedni, lekvárt főzni belőle.

Rudi
Majd dolgozom. Megnyesem, összeszedem. Tudok én dolgozni.

Hörcsög
Mit tudsz te? Aludni, meg álmodozni! Hát mit csináltál egész nyáron? Ismertem egy tücsköt, az jól el tudna veled beszélgetni, megérdemelnétek egymást. Két semmirekellő. Mit gondoltál? Hogy nálam majd degeszre tömheted a bendőd hozomra, hitelbe?
Még mit nem! Hát figyelj ide kisfiam, és jól figyelj, mert egyszer mondom el. Én nem osztozom. Ilyen veszélyes időkben…amúgy is. Itt lófrálsz a hidegben odút keresve.
Ugye, ha nem hanyagoltad volna el azt, ami úgyis a tiéd volt, most nem itt ülnél, a küszöbömön, a hófúvásban. És hidd el, hogy az nekem is sokkal, de sokkal jobban tetszene.

Rudi
Mi lesz így velem?

Hörcsög
Hát mi lenne Rudikám, hát éhen halsz! Most aludni kell, így is hívják, téli álom…

Rudi magára maradt, és így kesergett

Rudi
Mitévő legyek…hova menjek. Minek is ébredtem fel, ha aludnék, még a házam is meglenne…vagy az talán mégsem…

Azzal Rudi nekikeseredve még egyszer elindult, már sötét volt, a hó elállt, kitisztult az ég, szinte kristályhideg volt a levegő. Egy fához ért, és a gyökerei közt, a kimerültségtől leverten pihent egy kicsit. Ahogy ott feküdt, egyszer csak furcsa hangot hallott.

Hu
u-hu

Rudi (megijed)
Uhh…ki vagy te

Hu
Huhuu, Hu vagyok, a bagoly.

Rudi
Kicsit megijesztettél.

Hu
Előfordul. Ezért vadászom éjjel. De neked nem kell félned, tüskéshátú barátom. Ismerem az irhád. Viszont… ősztől tavaszig még egyszer sem láttam sündisznót, pedig már sok telet megértem. Nem kéne neked aludnod, kicsi sün?

Rudi
De…

Hu
És az ősszel szorgosan összegyűjtött almát, körtét enned szeletenként?

Rudi
Ajjaj! Ne is mondd tovább!

Hu
Mi történt veled, hogy mégis itt vagy kint a hidegben, télen, egyedül?

Rudi
Elaludtam…

Hu:
Eddig rendben is volna


Rudi
Még tavasszal…Elaludtam a szilvafák alatt, amikor össze kellett volna szedni a termést. Elaludtam a patakparton, amikor vártuk, hogy mikor csitul a víz sodra. Elszundítottam a sövénynél, a kerítéslécek között.
Elaludtam a gombák kalapja alatt, elaludtam tetvészkedés közben, elaludtam délben, reggel és este, szinte folyamatosan. Lusta voltam. (Harangok)
Nem gyűjtöttem gyümölcsöt, nem szigeteltem a tetőt, nem…Hu bácsi, mi ez a hang?

Hu
Ezek a harangok.

Rudi
És mért szólnak

Hu
Különleges nap a mai. Ma van az év leghosszabb éjszakája A nappali fény olyan gyorsan elfogy, hogy régen azt hitték, örökre sötétségben maradunk. De nem kell csüggedni. A hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka. És most, éppen túl vagyunk a felén. Télen az ember is emlékszik arra, milyen volt a természet kényére-kedvére hagyatva barlangban élni. Mert az ember is itt élt valaha, az állatok között, és megosztoztunk minden termésen, és minden ajándékon, amit a természet adott. Csak elfelejtette. De ilyenkor, mielőtt a nap újból erőre kap, hogy elmúljon a legsötétebb éjszaka, és újból a nyárról daloljon a rigó, az ember összegyűjti maga mellé a családját, és megünneplik, hogy nem tart örökké a tél. Hogy volt egy nagy harc a rossz és a jó közt, hogy a fény és a sötétség birokra kelt. És, amikor már úgy tűnt, hogy a sötétség, a rossz és a hideg veszi át az uralmat, akkor jött egy ember, nyitott tekintetű, kitárt karú, és a szeretet erejével legyőzte a sötétséget.
Bíztatásul szólnak a harangok, azt mondják, ne féljetek! Lesz még hajnal, felkel majd a nap, és nem kell sötétben maradnotok.
Azt is jelentik a harangok, hogy jóra fordulhatnak a dolgok…csak meg kell változni.
És most mit akarsz csinálni?

Rudi
Majd meglátjuk.

Hu
Kicsi süni, ha elfogadod egy ilyen „bölcs” bagoly tanácsát, én tavasszal nem csak úgy meglátnám, ha szabad így fogalmazzak.

Rudi
Igen…?

Hu
Tudod, ha megéred a tavaszt, aminek az esélye igen csekély, azt hiszem, mindent meg kellene tenned, hogy soha többet ne juss ilyen a helyzetbe.


Rudi
De…

Hu
És azt is hiszem, hogy itt már nincs több „de”… (elrepül)

Rudi a kis sündisznócska mélyen lesújtva érezte magát.
Brrr…igaza van a bagolynak…valamit tennem kell…a hörcsögnek is igaza volt, nem kellett volna annyit aludnom…egy mihaszna lusta fráter vagyok…és még szegény egérgyerekeket is összeszurkáltam…bárcsak jóvátehetném valahogy…kicsi csillag, odafent…te legyél a tanúm…ha ezt túlélem, egy percet nem fogok veszendőbe hagyni…istenemre, megígérem brrr…meg kell próbálnom…meg kell változnom…többet egy szemhunyásnyit sem alszom…akármilyen fáradt is leszek, nem fogok elaludni…bármilyen nehéz is lesz…nem fogok aludni…

Mikor magához tért, furcsán érezte magát. Az illat és a meleg a nyarat idézte. De minden olyan nagy volt, valószerűtlen, kis kosárban feküdt, alatta kockás takaró, egy kandallóban tűz pattogott. Csak álmodta a vándorlást hidegben, viharban?

Rudi felkelt
Olyan rossz álmom volt! Azt álmodtam, hogy (hirtelen a macska az asztalra ugrik, megijeszti Rudit)

Macska
Nicsak, nicsak, nicsak…mit fújt ide a szél…

Rudi
Ne közelíts

Macska
mért, mit csinálsz? Megcsiklandozol a karmocskáiddal?

Rudi
Figyelmeztetlek, hogy én nagyon veszélyes vagyok..

Macska Gúnyos
Meghalok a félelemtől… Most megbánod, hogy idepofátlankodtál, kishaver. Ízlett a tej? ) Most megkapod a magadét, te kis főkedvenc!

Rudi
Én szóltam!

Macska
(Ugrik) Te leszel a desszert!


Rudi
Én szóltam… (Összegömbölyödik)

Macska
Áuuuu! Ó, hogy az a macskamenta! Fegyver van nála! Na megállj csak! Áu, áúúúú! Ki vagy te? Mi vagy te? Járkáló tűpárna?

Rudi
Rudi vagyok. Sündisznó. Egy igen szerencsétlen sündisznó. Összedőlt a házam, és nincs mit ennem…

Macska
Bizony, répát és parizert is kaptál. Meg karalábét!

Rudi
Igen?... Hogyhogy?

Macska
Ma reggel a vadász hozott haza az unokájának. Még tejet is kaptál…

Rudi
Nos, hát a tejjel lesz egy kis gond…

Macska
lesz bizony…áuuu

Rudi
Nem úgy, mármint, mi sünök elpusztulhatunk, ha tejet kapunk. Nem kéred esetleg… nem innád meg inkább te?

Macska
Micsoda?

Rudi.
Fogadd el, és ne haragudj rám.

Macska
Fura egy jószág vagy…na, itt jön a ház gazdája. Majd ő eldönti, mi lesz veled.
Rudi ijedten összegömbölyödik.

Unoka (csak a hangja)
Nagyapa, nagyapa, de hiszen ez egy sün! Megtarthatom?




Nagyapa
(Nevet) Most biztos nálunk marad egy időre, de a sün nem háziállat, sokat vándorol, sehol nem marad sokáig. Egy reggel arra ébrednél, hogy elment, és nem mondaná meg, hová.

Unoka
Mit keresett most kint a hóban? Nagypapa, mi történt vele? Nem tudott aludni?

Nagypapa
Tudod, kisunokám, a sünök közt vannak olyanok, akik kicsit lustábbak a többinél, nem gyűjtenek elég ételt az ősszel, vagy nem építenek elég jó odút, amiben átvészelhetnék a telet. Vagy, ha enyhe az idő, egyszerűen fölébrednek, mert azt hiszik, itt a tavasz. Általában ezek a sünök már nem érik meg a következő nyarat. De ha akkor megjön az eszük, ők lesznek a legszorgosabb kis sünök a határban. Szerencséje volt, hogy ráakadtam.

Unoka
Biztos megtanulta a leckét, hogy nem szabad lustálkodni.

Nagyapa
Bizony. Tavasszal gilisztára kell vadászni, megenni a kártevőket a veteményesben, nyárom rendben tartani a gyümölcsöst, ősszel meg körtét és almát kell gyűjteni. És építeni egy biztonságos, vízhatlan, meleg odút.

Unoka
És télen?

Nagyapa
Télen a sünöknek aludni kell. Ez a dolguk. Hogy aztán tavasszal, mikor felébrednek, újra kezdjék az egészet.

Unoka
Hallod, kicsi süni, télen aludni kell! Ez a dolgod.

Nagyapa
Bizony.

Unoka
Megyek is. Csak még betakarom a sünikét…Boldog Karácsonyt! Aludj jól!

Nagyapa
Boldog Karácsonyt, kicsi sün!

Rudi a kosárban, megkönnyebbülten sóhajtott egyet.


Rudi
Jól van, jól van, alszom már.
De nem azért, mert álmos vagyok, nem. Hanem, mert ez a dolgom.
Ha már egyszer a sündisznóknak ez a dolga, télen.
De tavasszal, én leszek az első, aki kiugrik az ágyból, és, és majd segítek almaszüretkor, meg körteszüretkor. Meg esők után, gilisztára vadászni…
Csak most... aludnom kell…
De majd tavasszal, majd tavasszal meglátjátok...meglátjátok bizony. Csak figyeljetek!

Fiú
És tavasszal?

Lány
Tavasszal már korán reggel kint járt a határban, és egész nyáron át hol itt, hol ott lehetett látni, amint gyümölcsökkel a hátán bandukol. Keresett egy szép odút, és rendben tartotta a vadászék veteményesét,

Fiú
És biztos találkozott egy sün-lánnyal, akivel boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
És mesélte még az unokáinak is, hogy nem szabad lustálkodni.

Lány
Bizony…

Fiú
Az unokákról jut eszembe… emlékszel Petire?

Lány
Peti…a kisfiú szomszédból?

Fiú
Igen…Vele nagyon érdekes dolog történt tavaly karácsonykor…

Lány
Micsoda?

Fiú
Képzeljétek, Peti tavaly karácsony előtt nagyon mérges volt.

Lány
Miért?

Fiú
Mert azt hallotta az apukájától, hogy…na egyszerűbb lesz, ha elmeséljük…gyere!


2. mese Mit kérek karácsonyra

Peti és Panni játszik a hóban

ének
A szép fenyőfán
kigyúltak a gyertyák
a gyerekek örvendezve
körös-körül állják
Te szép zöld fenyő
köszöntünk mi téged,
így kívánunk szép karácsonyt
és boldog új évet.

Panni
ők kicsodák?

Peti
Ők a Három Királyok. Mennek a Kisjézushoz Betlehembe.

Panni
Régóta úton vannak?

Peti
Már nagyon régóta úton vannak.

Panni
Nagyon veszélyes és hosszú volt az útjuk.

Peti
És éppen a hegyek között mennek, ahol tavaly voltunk síelni. És hirtelen lavina indul, és betemeti őket. Jajaj, segítség, betemetett minket a lavina

Panni
Én kértem egy kiskutyát karácsonyra, az megkeresi őket. (eljátsza)
Vau vaú, itt vannak, megtaláltam őket! Nagyon mélyen vannak, nem tudom kiásni őket.
Kérj egy markolós autót. Az majd kiássa őket.

Panni
Megmenekültünk! Jajaj, de fázunk
Tisztára átfagytak. Muszáj inniuk egy jó forró teát. Én kértem egy teáskészletet a babáimnak, abból tudnak inni.
De indulniuk kell Betlehembe, már nagyon várja őket a Kisjézus.

Peti
De elszaladtak a lovaik, meg a teve is.

Panni
Akkor, akkor gyorsan elmennek a legközelebbi vasútállomásra.
Kalaúzbácsi, kalaúzbácsi, kérünk három jegyet Betlehembe.

Peti
Oda egyáltalán nem megy vonat!

Panni
Ne rontsd el. Oda nem megy vonat, de adok három jegyet a tengerpartig, ahol tavaly voltunk nyaralni.
Elérnek a tengerhez, és találnak egy vitorlást, amilyennel elmentünk a szigetre, és beszélnek a kapitánnyal. Kapitány, mi vagyunk a három királyok, elvinne minket Betlehemig?

Peti
Nem

Panni
Peti, mért vagy ilyen? El bizony, de csak egy ember fér fel a hajóra.
Akkor a három király sorsot húzott, és az egyikük…Gáspár, elment a hajóval.
A másik kettő tanakodott, mitévők legyenek.

Peti
Azt mondta Menyhért király. Menjünk el a Pannihoz, a Zöldfa utcába, ő kért egy biciklit karácsonyra, azzal biztos el tudunk menni Betlehembe.
Szia Panni, mi vagyunk a három királyok, illetve már csak kettő, és Betlehembe szeretnénk jutni, köszönteni a Kisjézust, de nincs mivel mennünk. Odaadod a biciklidet?

Panni
Odaadom én, hogyne adnám, kedves három királyok, illetve most már csak kettő. De csak egy ember fér fel a biciklire, sorsot kell húznotok. Úgy is tettek
És Menyhért király elindult a biciklivel Betlehembe.

Peti
És a harmadik?
Vele mi lett?

Panni
Boldizsár, a szerecsenkirály búslakodott magában.

Peti
Jaj, nem tudok elmenni Betlehembe, nem tudok ajándékot adni a világ urának. Mi lesz így velem. Jajjajajj!
De akkor eszébe jutott, hoooogy…

Panni
hogy Peti, a szomszédban kért egy helikoptert karácsonyra…
El is indultak hozzá

Peti (abbahagyja a játékot)
Én idén nem kapok semmit karácsonyra..

Panni
Hogyhogy?

Peti
Át-szer-ve-zés. Ezt mondta az apukám, és hogy jövőre bíííztos nem megyünk nyaralni.

Kis szünet

Panni
Én…én tudom ám, hogy mért nem mentek.

Peti
Igen?

Panni
Igen. Hallottam. Amikor apukádék nálunk voltak a Jani bácsi születésnapján.

Peti
És miért?

Panni
Mert ők is kértek valamit karácsonyra, de csak nyáron hozza a szállító.

Peti
A…a postás?

Panni
Ezt nem postás hozza.

Peti
Nem? Akkor ki?

Panni
A gólya…

Peti
Igen?
Csak tudnám, mi az, amit a gólya hoz…

Panni
Én tudom…megsúgjam?

Peti
Súgd.

Panni.
Egy kistestvér.

Peti
Egy kistestvér?

Panni
Egy kisbaba.

Peti
óriási!

Panni
Igen, ez csodálatos.

Peti
Ezért voltak a nénigyógyásznál?

Panni
Igen. Nőgyógyász, úgy hívják

Peti
Csodálkoztam is, hogy apu mért megy.

Panni
Együtt kell menni, hogy fogja az anyu kezét, amikor az ulltra hangos vizsgálat van

Peti
Az milyen? Az ulltra hangos vizsgálat
Egy doktorbácsi belekiabál anyukám hasába? És a kisbaba válaszol?

Peti
Hahó, van ott valaki?

Panni
Azt mondja, igen

Peti
És jó ott?

Panni
Azt mondja: Kicsit szűkös.
Hihi

Peti
Te figyelj, remélem tudod, hogy miattad most nem kapok ajándékot?

Panni
Azt mondja, hogy ne legyél igazságtalan…ő eddig hat éven át nem kapott.

Peti
Micsoda?

Panni
Amíg te igen.
És eddig nem is focizhatott, meg nem is hógolyózhatott, meg nem mehetett nyáron a tengerhez anyukáddal meg apukáddal lapátról enni a fagylaltot. Sőt nem is evett még fagylaltot egyáltalán.

Peti
Fúúú. Tarts ki öcsi,
Figyelj, nem is kérek semmit karácsonyra, csak a helikoptert. és ha megkapom, elmegyek vele érted, hogy tudjál fagyit enni, meg megismerkedhess apuval meg anyuval, tök jó fejek…A helikopter, az biztos gyorsabb, mint a gólya. Nem? El tudnád intézni? Te, még a Kisjézus se született meg, ott lehet valahol a környéken, nem beszélnéd meg vele?

Panni
Azt mondja, megkapod, ha először odaadod Boldizsár királynak. Hogy el tudjon menni a Kisjézushoz.

Peti
Betlehembe? Naná, hogy odaadom!

Panni
És akkor a három királyok, vagyis Boldizsár király megérkezett Petihez, aki kért egy helikoptert karácsonyra.
Szia Peti, én vagyok Boldizsár, a szerecsen király, kölcsönadod a helikopteredet, hogy elmehessek Betlehembe a Kisjézushoz? Ajándékot viszek neki, mert ő az, aki elveszi a világ bűnei.

Peti
Odaadom, persze, hogy odaadom.
Te Boldizsár király. Tudod te, hogyan kell helikoptert vezetni? (nem) hát te, Panni?

Panni
Én sem…

Peti
És én sem…Várj csak…öcsi, tudsz te helikoptert vezetni?

Panni
Azt mondja…igen!

Peti
Juhé! Boldizsár király, húzd csak összébb magad, mert be kell, hogy férjünk mindnyájan! Anyu, apu, Panni, meg én. Mindnyájan elmegyünk Betlehembe, a Kisjézushoz, figyelj Öcsi, te vezetsz! Juhééé!
(és a helikopter fölszáll)
De jó hogy van testvérem!

Lány
Már értem. Akkor kapott ajándékot végülis?

Fiú
Természetesen. Azért, mert születik egy testvéred, a szüleid még ugyanúgy szeretnek, ezt nem szabad elfelejteni. Igazából egy testvér, az majdnem a legnagyobb ajándék…ha nem a legnagyobb..

Lány
Minden ajándék nagy lehet, ha jó szívvel adják! Még a legkisebb is. Csak annyi kell, hogy szeretetből adjuk.

Fiú
És jónak is csak úgy érdemes lenni, ha nem az ajándékért teszed. Mert az ajándék az nem fizetség, az ajándékot ki kell érdemelni.

Lány
És mi van azokkal, akik nem tudnak ajándékot adni?

Fiú
Van ilyen?

Lány
Például a szegény házaspár a lépcsőfordulói kis lakásban…Bella és Bandi

Fiú
Ó emlékszem rájuk, ők tényleg nem voltak gazdagok. Sőt…Egyetlen értékük Bandi arany zsebórája volt, amit még az apjától kapott, aki szintén az apjától kapta, aki szintén… mindig a mellényzsebében tartotta, és reggelenként beállította a folyósói állóóráról.


Lány
A másik értékük Bella hosszú, fényes, haja volt. Ha Sába királynője a szomszédjuk, vagy ne adj isten maga Salamon király, mindketten sápadoztak volna, ha meglátják ezt a gyönyörű hajzuhatagot... és minden kincsüket odaadták volna, hogy megszerezzék.

Fiú (beállítja az órát)
Fél nyolc…megyek a hivatalba!

Lány
Siess haza Bandi! Este húst sütök...Holnap karácsony…

Fiú
Bizony… Holnap karácsony… Sietek… Szervusz szívem.

Lány
(dugipénzt vesz elő, megszámolja) 1870 ft…. Ez minden vagyonom. És ebből is nyolcszázhetven csupa ötösökben.
Forintként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba – neki meg égett az arca szégyenében, mert érezte, hogy magukban fukarnak tartják a kicsinyes alkudozása miatt. Bella háromszor is megszámlálta. Egyezer nyolcszáz hetven forint. És holnap karácsony napja.
Hónapok óta félrerak minden forintot és ez az eredmény. A kiadások nagyobbak, mint számította. Ez örökösen így van. 1870 forintja van, ennyiből vehet Bandinak ajándékot. Az ő Bandijának. Pedig hány boldog órát töltött azzal, hogy kitervelte, mi szépet vegyen neki. Valami fínom, különleges, igazán értékes holmit – ami egy icipicit is méltó a megtiszteltetésre, hogy Bandi tulajdona legyen, hogy hirdesse a szerelmüket és a gondoskodást, amivel Bella még a szegénységben is megpróbálta tisztességben, rendben tartani a ruhákat és a háztartást.
Hiába…gondolta…semmim nincs, csak a hajam. A hosszú hajam…
Egyszer csak felugrott, valami eszébe jutott. Gyorsan eltüntette a sírás nyomait, és kabátot húzott, még egyszer átszámolta a pénzt, a zsebébe rakta, és kisietett az utcára.
Lány ki

Fiú be
Bandi ezalatt, a hivatalban, hasonló gondolatok közt őrlődött…az apjától kapott arany zsebórával játszott, előtte a papírokon összefolytak a betűk, nem is látta őket.

Holnap karácsony, és Bellának ajándékot kell vennem. Valami egyszerűt, nőieset. Ami a szépségével illik hozzá, ami megmutatja, hogy törődöm vele, hogy szeretném boldognak látni…Mi mással tudnám kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok neki, hogy szeret, hogy rendben tartja a háztartást, a ruháimat. Hogy elém siet amikor hazafelé tartok a hivatalból, hogy megosztja velem az életét. Hogy a gyermekeim anyja lesz majd, és egyáltalán, hogy velem marad ilyen nehéz időkben is… egy ilyen asszony bármit megérdemel. Ahogy ott ül az erkélyen, és a hajába kap az esti szél…biztos örülne egy fésűnek. Vagy egy hajcsatnak…(hoppá)

Gyorsan összepakolt, és már ki is viharzott a hivatalból, gyorsan, szinte szárnyakat kapott, suhant át a városon, hogy Bella karácsonyi ajándékát megszerezze. (ki)

Lány (be)
Megvan! Megtaláltam! Egy óraláncot vettem az én Bandimnak, egy arany óraláncot.
Milyen szégyenlősen vehette csak elő eddig, ha valaki az időt kérdezte tőle, egy ócska bőrszíjon fityegett. Egy ilyen szép, régi, családi ereklye. Most akár a miniszterelnök is elsápad, ha meglátja! Bandi, nem tudná megmondani mennyi az idő? Az én Bandim pedig előveszi az órát a mellényzsebéből…nagyságos uram, fél öt van, most érek haza a hivatalból, és az én Bellám elém szalad, és hosszú hajába kap a téli szél… (elsírja magát)

Fiú (be)
Bella, hazajöttem!

Lány
Á…ilyen korán?

Fiú
Te sírtál? Hát miért sírsz? Holnap Karácsony van. Ilyenkor sutba kell dobi a bánatot! És...meg kell nézni az ajándékot…Boldog Karácsonyt, Bella.

Lány
Ajándék?...Nekem? Én is készültem…ezt neked hozta a…a Jézuska…

Fiú
Én is kapok? Ez nagyszerű…bontsuk ki őket!

Kibontják…

Lány
Úristen!

Fiú
Nahát…

Lány
Te egyszerűen…csodálatos vagy…

Fiú
Édesem, egy óralánc…

(egy ideig csendben ülnek)

Fiú
Nem próbálod ki a fésűt, vagy …az egyik hajcsatot?

Lány
Hát…előbb tedd fel az órára a láncot, olyan kíváncsi vagyok, illik e hozzá...

Fiú
Hm…az órát…azt nem tudom elővenni…

Lány
Miért?

Fiú
Nem volt pénzem, és arra gondoltam, hogy egy óra az, az csak egy tárgy, megleszek nélküle, viszont nem múlhat el úgy a karácsony, hogy neked nem adok ajándékot.
És akkor...eladtam.

Lány
Eladtad az órád?

Fiú
Igen.

Lány
Akkor az óraláncnak…annak most nem sok értelme van…nem?

Fiú
Bocsáss meg.

Lány
Te Bandi, te, édes tökkelütött szerelmem…(leveszi a kalapját)

Fiú
Bella, te…

Lány
Eladtam a hajamat…mert nem volt pénzem, és arra gondoltam, hogy a haj, az úgyis kinő, megleszek nélküle, viszont nem múlhat el úgy a karácsony, hogy neked nem adok semmit… És akkor elmentem a parókáshoz… és eladtam.

nevetés



Lány
A háromkirályok, akik ajándékokat hoztak a jászolban fekvő kisdednek, mint tudjuk, bölcsek voltak, nagyon bölcsek. Ők találták ki a karácsonyi ajándékozás szokását. És, minthogy bölcsek voltak, bölcsesség volt bizonyára az ajándékaikban is.

Fiú
Bella és Bandi pedig, akik a lépcsőfordulóban laktak, feláldozták egymásért legdrágább kincsüket.

Lány
Azt hiszem, ez a legszebb ajándék

Fiú:
Igen. Az ilyenek a legbölcsebbek mindazok közül, akik ajándékokat adnak, és akiket megajándékoznak. Mindenütt ők a legbölcsebbek.

Lány
Ők az igazi napkeleti királyok.

Fiú
Igaz is…majd elfelejtettem. Én hoztam neked ajándékot! Tessék…Boldog karácsonyt!

Lány
De jó hogy mondod! Én is készültem…Boldog karácsonyt! Nahát, egy zenélő doboz!

Fiú
De, hiszen ez…sütemény…és mennyi…adhatok belőle a gyerekeknek is?

Lány
Hát persze…ezzel kívánunk nekik is boldog Karácsonyt

Fiú
És boldog új évet!


VÉGE


2009 © Bóbita - Boglári Tamás