Meditáció II.

ma volt a transzcendentális meditáció-kurzus első napja.

először is nézzük meg, mire jó a meditáció (new age-es eltökéltséggel).

tehát, hogy miért jó a transzcendentális meditáció, arról nem keveset olvashatunk. de mit kell csinálni, ha gyakoroloni akarjuk?
mindjárt elmondom.


korábbi kutakodásom a témában egy 76-os kiadású könyvhöz vezetett el, ahol mindössze 3 oldal foglalkozik a konkrét gyakorlati leírással. mást nem is olvastam el belőle.

az itt olvasottak szerint: csak személyes tanár ("mester") által adható át az az egyszavas mantra, amelyet a gyakorlat során ismételnünk kell magunkban húsz percig. pl. a Rama szót említi a könyv, amely szótól eleve kiráz a hideg a krisnamozgalomnak köszönhetően. de kipróbáltam, és működik.
tehát, helyezd magadat kényelembe valamely ülőpózban. ez lehet sima szék, fotel, szófa, bármi.a karjaidat is úgy rakod, ahogy neked jó.

hunyd le a szemed és kb. két percig csak nyugodtan lélegezz. a légzéseden semmi változást ne eszközölj, hagyd meg természetes ritmusában és fontos, hogy orron keresztül vedd a levegőt. segítséget jelenthet, ha minden egyes kifújásnál egyet számolsz. ha elérsz a 16-ig, akkor kb. két percnél járhatsz.

ezután kezd el a Rama szót ismételni magadban, folyamatosan, megszakítás nélkül. természetesen a gondolataink jönnek-mennek közben, de ha észrevesszük, hogy hoppá, most elkalandoztam, akkor csak térjünk vissza a mantra ismétléséhez. ha kitartóak vagyunk, és közben hagyjuk magunkat ellazulni, kellemes relaxációs állapotba juthaunk. ez igen természetes eddig, hiszen nem is csinálsz mást, mint lazulsz. viszont, ha megfelelő gyakorlást viszünk végbe, önmagától egy egészen fantasztikus örömérzet fog bennünket meglátogatni. ehhez a tudatunknak mélyebbre kell jutnia, ezt segíti elő a mantra.

egyedüli próbálkozásaim során már sikerült egy-egy rövid pillanatra elérnem valamifajta szív-pezsdítő örömérzetet, amely az egész testen eláramlik. a tudatunk ilyenkor mint valami napkorong fénynyalábja, elárasztja a testet fénnyel. kiürülsz, mint valami fénnyel töltött üvegpalack.

a mai kurzus tapasztalata:

Michael volt a tanár, akitől megkaptam a személyes mantrámat, amit nem oszthatok meg senkivel. ez nem parancs persze,viszont nem is osztanám meg, mert ez tényleg olyan, mintha azt akarnád elmondani, hogy milyen érzés szeretkezni a kedveseddel. tehát ez olyan valami, amiről nem szívesen beszélsz. természetesen a "de nagyot adtam ma az asszonynak!" típusú elbeszélés más kategóriát képvisel.

a kurzus elején nagyon kényelmetlenül éreztem magam. de menjünk még korábbra: kaptam egy levelet, hogy hányra menjek, és hogy mit vigyek magammal: pár édes gyümölcsöt, ill. egy csokor virágot.
már kezdtem is magam felhúzni, hogy miért kell nekem virágot vinnem, amikor ez az egyik legszemélyesebb ügyem.hogy ilyet csak akkor, ha szerelmes vagyok. meg persze kurva drága is. tehát eldöntöttem, hogy nem veszek, és hogy jól beolvasok nekik, hogy kérhetnek ilyet!.
aztán mégsem mertem üres kézzel menni, nehogy kinézzenek már az elején. végül vettem másfél fontért apró kis cserepes virágot (műanyag poharasat), ami félig volt csak kinyílva. elképzeltem, hogy de szép lesz, ha majd kinyílik.
mentem hát büszkén, hogy milyen jól megoldottam a feladatot.

az ajtóban Jillian fogadott mosolyogva. mosolyogtam én is, majd nyújtottam a kis virágot, mondván, hogy ugyan nem cserepes, de ez a tied, tessék.
én voltam a második érkező. Rachel, az angol fehérbőrű teremtés ült az egyik díványon. leültem én is a szobában. az asztalon már ott hevert az ő csokra, kissé hervadt fajta, de alapjában szép virágok halmaza. majd kisvártatva megjelent Jillian és lefektette az asztalra az én virágomat is. de már vágott változatban. lenyeste a picsába az egészet.
jó kezdés, gondoltam. kinyírták a virágomat.

7-en gyűltünk össze, plusz a két tanár. a szertartás azzal kezdődött, hogy Maharishi képe elé kellett állnunk.. Jillian említette az első találkozás alkalmával, hogy csinálnak valamifajta szertartást, amit nem kell utánozni, ha nem kívánjuk, természetesen. voltak is, akik nagyon zavarban voltak. nekem már nem okoz gondot az ilyen, láttam csúnyábbat is.

Michael mindenkitől elvette a csokor virágját, majd visszaadott belőle egy szálat. én bajban voltam a halott kis virágdarambkámmal, mivel tudtam, hogy egyet tudok csak adni, de vissza semmit nem kapok. amikor hozzám ért a sor, mondtam is nevetve, hogy nekem nem kell vissza semmi. de ő letört egy piciny kis rügyet a már így is lealázott hullából és azt nyomta a kezembe. majd valamilyen indiai nyelven kezdett el énekelni, vagy dallamosan mantrázni. meghökkentem, hiszen nagyon jól hangzott az egész. látszott, azaz hallatszott, hogy nagyon megtanulhatta ezt a nyelvet, mert folyékonyan beszélt, és a hangja is megváltozott, valahogy élesebb lett, élénkítőbb. persze az ilyen templomi pillanatoknál szoktam én kiborulni. nem bírja a belem. de most nem ellenkeztem. most azért jöttem ide, hogy ezt a kurva transzcendens meditációt végigcsináljam, amire évek óta szomjazom. nem fordulhattam vissza, még akkor sem, amikor Michael mézes-mosolyával letérdelt, és megkért, hogy mi is tegyünk így.

ó anyám, mi a különbség a rabszolga-lélek és az alázat között? régóta foglalkoztatott kérdés ez a számomra. "cselekedjétek azt, amit mondanak nektek, de ne cselekdjetek úgy, ahogyan ők cselekszenek!". de ne kanyarodjunk el...

ezután leültünk körbe, behunytuk a szemünket. a szertartás utáni közösségi szemlehunyás annyira sokkolt, hogy teljesen meztelennek éreztem magam. ott szuszogok egy féltucat ismertelen emberrel egy szobában, londonban. hol vagyok? mit csinálok? "ezt akartad régóta, nem? csoportos meditációt. tessék!"
nem bírtam ki, kinyitottam a szemem, annyira zavarban voltam. megpillantottam Michaelt, aki a szomszédos szoba előtt áll. mutatta, hogy csukjam be.

egyesével szólítottak bennünket. a másik szobában Michael mindenkinek a szemébe mondta a személyes mantráját, amit ismételnie kell.
tehát becsukott szemmel vártam a nevemet. pár perc után aztán már kezdtem felengedni.
ez nekem nagyon intim dolog volt, ez a szuszogás itt a csöndben.
amikor sikerült egyenletesen lélegeznem, szólítottak. kissé kábán beléptem a szobába. Michael, ott ült egy széken, mellette egy üres szék. leültem.
pár pillanatig le kellett hunyjam a szemem ismét. így ültünk ott kettesben, szótlanul. majd mondta, hogy nyissam ki lassan a szemem.
ránéztem. feszülten néztük egymást.
vártam.
most mondja ki, most mondja ki, úristen...

megszólalt. ez felért egy " Lázár, kellj fel!"-el. hiszen ebben a felvezető csöndben, a szertartással az élen annyira belémhasított ez a szó. egy mély árkot húzott bennem. mintha kaptam volna egy új nevet. tehát nagyon be volt ágyazva ennek az egy szónak. és most végre megkaptam...kétszer ismételte el. majd félve, kérdő hangsúllyal elismételtem hangosan, majd mégegyszer bátrabban. utána már magamban kellett behúnyt szemmel újra. ő is behúnyta a szemét.

majd mondta, hogy menjek vissza és kezdjem el mondogatni magamban.

leültem. boldogan vettem a kezembe a frissen kapott ajándékot. újra gyereknek éreztem magam, aki karácsonykor megkapja a rég sóvárgott játékot. éreztem, hogy ezzel a szóval végre belakhatom magamat, ez most már az enyém, hogy nekem kell gondozni, használni, élni vele. kicsi tamagocsi.

gondolkoztam, vajon hogyan tudja, milyen mantrára van nekem szükségem? (holnap megtudom) és persze nem mindenki kaphat egyéni mantrát, hiszen speciálisan rezgő isteni szavakból nem sok van, viszont mi meg vagyunk itt jópáran a bolygón.
de ez nem baj, a játék már a birtokomban van.

így ültünk ott behunyt szemmel, mindenki a maga szavával. Michael olykor mondta, hogy most lassan nyissuk ki a szemünket. mondott egy két dolgot, pl. nem baj, ha a gondolataink elszállnak, ilyenkor erősítsük a mantrát magunkban.
aztán az utolsó ilyen kör 17 perces volt (ő mondta, hogy ennyi), aminek a vége felé óriási hullám nyaldosott. egy percre megfürödhettem valami isteni kert kristálytiszta tavában. igen, felüdülés, valami óriási és szakrális felüdülés lehetőségének az előszobájába léptem be.

a meditáció befejezése előtt két perccel hagyd abba a mantra ismétlését. a szemedet ezután lassan nyisd ki.

reggeli (igen, korábban kell felkelned!) és vacsora előtt (vagy munka után, amikor már tele a fejed mindennel) meditálj, tehát ne egyél előtte vagy két óráig. a kávét, teát is felejtsd el előtte. hideg vízzel mosd meg az arcodat, az segít. vagy tusolj le. Sri Chinmoy azt mondja, a víz tudatot jelent.

fontos, hogy húsz percig csináld. a hatások már az első alkalom után megmutatkoznak. reggel az óracsörgés előtt fogsz kelni stb., tehát nem leszel fáradt. sokkal élesebben tudsz gondolkodni, hatékonyabb leszel és a legfőbb, nem leszel ideges, stresszes. és ha párszor végigcsinálod, úgy kívánod majd, mint a reggeli kávédat.

közvetlen elalvás előtt ne csináld, mert nem tudsz majd aludni.

ne igyál alkoholt az első napokban, amikor elkezded csinálni. és kissé tarkózkodj a társasági élettől is. ez kell, hogy jobban tudj figyelni magadra az elején.


a végére elmesélek egy rövid kis történetet. a múlt hétvégén főzelék-party volt nálunk. nagyon beittam, folyt a pálinka is, amit a kedves brit barátunk Suhail is önként töltött a poharakba. jó volt ezt látni. élt Magyarországon 2 vagy 3 évet. ő volt a tanárom a nyelvsuliban. beszél vagy 5 nyelven, közte van egy indiai is (ez az anyanyelve).
na most,úgy bebasztam, mint a csacsi és ezután rászívtam némi afgán hasist. a következmények nem maradhattak el. Suhail-lal még ki tudtam menni levegőzni, de vissza a lakásba már nem...amikor mondtam neki, hogy rosszul vagyok (totális szédülés, nem bírtam felállni), nagyon segítőkész volt. mondta, hogy hogyan lélegezzek, hogy mire koncentráljak. teljesen átadtam magam az instrukcióinak, aminek szintén nagyon durva hatása volt, ugyanis azt éreztem, hogy azzal a légzéstechnikával egy sokkal magasabb hullámra kerülök. a rosszullét nem múlt el, csak sikerült befogni egy pillanatra, mint valami vadlovat. ettől nagyon megijedtem, amit látott ő is, amire azt mondta, hogy bocsánat.
(ketten vittek föl az ágyamba, amit utána összehánytam.)

na, a lényeg ebben a sztoriban, hogy amikor lement a közös meditáció és én éppen egy örömlubickolásból bukkantam fel újra, akkor Michael azt mondta, hogy ez a meditáció.
éreztem, hogy többet tud nálam.