Napi Cost

ha olvasni van kedvem, és ha egyre inkább kedvet kapok hozzá, akkor hajlamos vagyok elvonulni mindentől. most a mobilommal vonulok el olykor, ha tehetem (a munkahelyen, természetesen)és Hamvast olvasok. vicces. mobilon Hamvast. és érdekes, hogy nem is őt olvasom, hanem magamat újra. ha megveszem az életművét egyszer, akkor azt azért teszem, hogy újra felfedezzem önmagamat benne, mert hát olyan sok időt töltöttem a társaságában.
de ami miatt most írok, az az, hogy olvasása közben folyamatosan próbálok kapcsolni a jelenbe, azaz a jelen állapotomra. vagy összekötöm mindennel, ami éppen az eszembe jut. valószínűleg ezért olvasok nagyon lassan. mert közben mindig építgetek valamit az asszociációk révén.
most ez jött: részlet a Direkt morál és rossz lelkiismeret-ből (a Patmosz. c. esszékötetből)
Vannak sokkal jobb részek, gondolatok is az esszében, de fennakadtam egy gondolaton, ezen:
" Nincs elavultabb, mint felháborodni. Ez ma az abszolút komikum."
de itt a közeg is hozzá.
"Heidegger a válság visszavonhatatlanságát azzal jellemzi, hogy a háború és a béke között a különbség megszűnt. Ami van, az sem háború, sem béke. Mondjuk, az egész világ permanens ostromállapotban van. A háború bármely pillanatban kitörhet, de ha nem tör ki, annál rosszabb. Ez vonatkozik a népek egymás között lévő helyzetére. A népek helyzete önmagukban az, hogy permanens államcsínyben élnek. Minden nép két puccs között áll, az egyik lezajlott, a másikra készülnek. Gazdaságilag permanens államcsőd. Család? Sem házasság, sem szabad szerelem. Kasztok? Sem uralkodó, sem szolgáló kaszt, hanem kaszttalan csőcselék. Sem közösség, sem individuum. Nincs bűn, nincs bűntelenség, csak piszok. A dolog azonban, mint Camus mondja, annál sokkalta súlyosabb, mert háború, puccs, csőd, hazugság, erőszak, kizsákmányolás, mindez régebben — talán a reneszánsz bitorlói, vagy az olyan önkényuralkodók számára, mint XIV. Lajos, vagy II. Frigyes, vagy a cárok — kivételes volt, bármilyen elrettentő, de egyszeri és törvénytelen. Ma mindez magától értetődik. Tudomásul vették és állandósult. Nincs elavultabb, mint felháborodni. Ez ma az abszolút komikum. Az átlag életmegoldás a következő: mindannak, ami van, tudomásulvétele elől elzárkózni, és az egyénileg kínálkozó helyzet elszánt kihasználásával az egzisztencia valódiságának feláldozása árán saját életének külső feltételeit lehetőleg szilárd alapon biztosítani (man for himself). Ezért az életben győztesnek lenni, kevés kivétellel, a teljes vereséget jelenti. Mondják, hogy a szentek minden csodájánál több, ha valaki ma el tudja viselni azt, ami van."

itt az asszociációm.
már egy kicsit jobban is értem Miki bát talán. szerintem ez a film ill filmek tényleg kinyilatkoztatás volt, s nemcsak a magyar nemzetnek.