Saturday, October 23, 2010

teaming

ezt nézem, a jom & terryre gondolok, a napfényben szívem elnehezül



Bejegyezte: Boglári Tamás dátum: 13:29

1 megjegyzés:

aPepe said...

Ezek a "Jazzduma" akkordjai a végén :)

Őszinte leszek, sosem tudom maga kívülről nézni, sosem tudtam, hogy viccesek voltunk-e igazából, vagy csak az ismerősök élvezték. Itt a klip nekem nem működik.
És sokszor, sokaktól kapok olyant, hogy "nézd, ez olyan, mint a jom" én meg azt gondolom róla, hogy nem, ez egyeltalán nem az. Nem tudom, hogy én vagy ő nem kapta-e el a határait (vagy határtalanságát :))
De ez az élő. Ez a színpad. Ezen hangosan hahotáztam, A kamerás is ott van, ez külön közelhozta. Na itt éreztem azt, amit akkor is ott fent, meg azt is amit talán lehetett érezni előttünk. Legalábbis remélem. Szóval jó volt.
A Jom and Terry egyik legszebb szakasza életemnek :) Örülök, hogy megszületett (de nem tudom ki az anyja. tényleg :))

October 25, 2010 at 9:17 PM

Post a Comment

Subscribe to: Post Comments (Atom)