Cost Filmajánló

az utóbbi jópár évben felerősödött a dokumentum-filmezésnek az a típusa, aminek úgymond társadalmi elhivatottsága van. ide sorolom Michael Moore-t, akinek nem szeretem e filmjeit. de ide sorolom Banksy-t is, akiről majd külön kellene itt írjak, és akinek a filmjét egyszerűen bálványozom.

a hagyományos riporteri filmakcióktól a hideg ráz ki, mert nem tűnik többnek egy híradásnál, amin el lehet szörnyűlködni. ettől függetlenül a film még jó lehet, de akkor meg felmerül a morális kérdés, hogy lehet e úgy filmet készíteni, amiben szerencsétlenül járt emberek helyzetét vesszük fel kamerára anélkül, hogy ne használnánk ki azt másik helyzetet, ami pusztán jó kis dramaturgiát kölcsönöz a végterméknek.
igen, tudom, az ellenkontra meg az, hogy dehát ez a film tudósít, közvetít. de ezt nem eszem meg.
az erkölcs nevében leszek esztéta, vagy elfogadom a tiszta esztétizmust, ami erkölcsi alapállást igényel?
a filmet még nem láttam, de majd letöltöm.