Jean Baudrillard - A fényképezésről (részletek)

Az ember úgy véli, puszta kedvtelésből fényképez egy jelenetet, pedig voltaképpen ez a jelenet kínálja föl magát szinte kényszerítő erővel a fényképezésre. Mi csupán e színrevitel eszközei vagyunk. Az alany mindössze a dolgok ironikus megjelenítésének eszköze. A kép par excellence a gigantikus reklám médiuma, amelyet a világ önmagáról csinál, amelyet a tárgyak önmagukról csinálnak, megbénítva képzeletünket, a külvilág felé vezérelve szenvedélyeinket, összetörve az egyébként képmutatóan, a rabul ejtésük szándékával eléjük tartott tükröt.
[…]
Valamely tárgy csak azért akarja, hogy lefényképezzék, mert nem kívánja föltárni, nem akarja felmutatni értelmét. Ezért vágyik rá, hogy közvetlenül ragadják meg, a helyszínen erőszakolják meg, legapróbb részleteiben világítsák meg. Valami nem azért akar képpé változni, hogy tartson az időben, hanem hogy jobban eltűnhessen. És az alany csak akkor jó médium, ha belemegy e játékba, ha lemond saját tekintetéről, a saját ítéletéről, ha örülni képes tulajdon nemlétének.
[…]
Egyetlenegy igazi vágy van: a tárgy vágya (a nemi vágyat is ide sorolom). Vagyis nem annak a vágya, aki hiányzik nekem és nem is annak (férfinak vagy nőnek) a vágya, akinek én hiányzom – ez már valami finomabb dolog –, hanem annak a férfinak vagy nőnek a vágya, akinek nem hiányzom, aki nagyon is jól megvan nélkülem. Akinek nem hiányzom, az a Másik, ez a radikális másság.
A vágy mindig ennek az idegenszerű tökéletességnek a vágya, ugyanakkor e tökéletesség megsemmisítésének, lerombolásának a vágya is. Csak azért lelkesedünk, amit megosztanánk, de ugyanakkor legszívesebben összetörnénk tökéletességét és büntetlenségét.
A fényképezés nem azt jelenti, hogy tárgynak tekintjük a világot, hanem hogy tárgyat csinálunk belőle, kiássuk az állítólagos valóság alá temetett másságából, idegen vonzerőként jelenítjük meg, és ezt az idegen vonzerőt képben rögzítjük.
[…]
A fotónak megszállott, jellegzetes, eksztatikus és narcisztikus a természete. A fényképezés magányos tevékenység. A fénykép megszakított, pontszerű, kiszámíthatatlan és visszavonhatatlan, akár a dolgok állapota adott pillanatban. Minden kiegészítésnek, javításnak, színrevitelnek, rendezésnek megbocsáthatatlanul esztétikai jellege van. A fényképező alany magányossága térben és időben egyaránt összefügg a tárgy magányosságával és jellegzetes csendjével.
[…]
Mindenki a saját akaratával és vágyaival létezik, de titokban a döntések és a gondolatok máshonnan érkeznek hozzá, és az ember eredetisége pontosan ebben a roppant különös interferenciában rejlik.
[…]
Nem szeretem a fénykép esztétizálását, kedvem ellenére van, hogy képzőművészeti ágat akarnak csinálni belőle, és a kulturális forgalomba kényszerítik. A fénykép, technikai lényegének köszönhetően, az esztétikán innenről vagy túlról érkezett, ezért állíthatjuk határozottan, hogy forradalmat jelent a mi ábrázolási felfogásunk világában. Betörése megkérdőjelezte magát a művészetet a kép esztétikai monopóliumában. Márpedig napjainkban megfordult e mozgás: a művészet zabálja fel a fotót és nem ennek ellenkezője igaz.
[…]
A kép varázserejének magyarázata, hogy a tárgy végez el minden munkát. Ezt a fényképészek sohasem fogják elismerni, és ragaszkodnak hozzá, hogy minden eredetiség az ő inspirációjukban, fényképész világ-értelmezésükben rejlik.

érdemes elolvasni a teljes szöveget
meg ezt is
meg ezt is