PCGame Cost - CGA

(Holnaptól) Mint rendszergazda dolgozom. Hivatalosan is eggyel több közöm lesz a számítástechnikához, mint eddig :) Ezért most hivatalosan is nyitnám a PCGame Cost rovatot.
Ma a CGA-ról lesz szó. Hogy mit jelent? Colour Graphic Adapter. Azaz színes grafikus illesztő. Összvissz 4 színnel :)


1981-ben született. 4 színt tudott egyszerre használni. A legjellemzőbb a fekete-fehér-ciánkék-lila kombináció volt, bizzzztos vagyok benne, hogy japán találta ki. Amúgy egy 16 színű skáláról lehetett választani 4 színt. A grafikai felbontása (4 színes módban) 320x200 pixel volt, azaz 0,064 megapixelm ezt is összehasonlításképpen.

A történethez hozzátartozik, hogy nekünk az első gépünk VGA volt, a kilencvenes évek elején és csak később mikor lett "másodgép", akkor lett egy CGA kártyánk. Amúgy a bátyámtól kaptam egy 286-ost '97 karácsonyára (gyakorlatilag az első PC-m az első igazi saját világ amit építhettem), abban HERCULES videókártya volt, amira azt mondják két színt tud: feketét és fehéret. Ez nem ugyanaz mint amit "feketefehér"-nek hívtak, mert az tudott szürkeárnyalatokat is, az enyém nem :) Csak fekete, vagy fehér. S amikor az ember elkezd erre programozni, általában játékot vagy akármit, az izgalmas igazán. Hogy hogyan oldasz meg két vagy négy színből valami grafikai problémát, na nekem ezt jelenti igazán az, hogy a játékos, a néző fantáziájára is kell bízni valamit.
Már nálunk a VGA korban is elég sok játék (és izgalmas játék) volt, amit lehetett CGA-ban, vagy csak CGA-ban lehetett játszani. Ezek közül a húgom kedvence volt az Alley Cat. Annyira primó játék, hogy 61 kilobyte összesen. Összehasonlításképpen (elvileg) kb. 81 ezerszer férne rá egy DVD-re. Ingyen letölthető INNEN.

Aztán itt a Prince of Persia. Ismerős lehet, mert megfilmesítették (persze nem láttam, de nem is érdekel). Ezt mi már VGA-ban játszottuk.

Egész jó kis mozgása van a korához képest.
A Paratrooper nekem volt nagyon nagy kedencem. Sokáig el lehetett lenni ezekkel és tökéletes élményt kaptunk tőlük. Véleményem szerint azért, mert a hiányzó élmény-részeket megkaptuk a fantáziánktól, nem ránkerőltették, hanem természetes úton megkaptuk. Persze jogos a megállapítás, hogy minek az egész, hiszen egy darab kővel is eljátszhatunk az udvaron...teljesen igazat adok! Mégis ez nekem gyerekkori gyökér, mondjuk éppen kővel is eljátszottam, vagy eljátszottunk, pl. fejbedobtak vele, na éppen az is játékélmény.
Szóval Paratrooper:

Megfigyelhetitek, hogy mindegyiknek csak csipogás a zenéje. Ez az ún. PC speaker. Erről később talán lesz egy teljes poszt. Az a lényeg, hogy a csipogást mindenki megunta és vett hangkártyát! Ami nekem akkora fogalom volt gyerekkoromban!!! Óriási dolog volt mikor megszólalt a számítógép...na de erről majd később tényleg.
Most eszembe jutott, hogy 8-10 játék (félkészen) biztos van, amiket írtam. Ezeknek a tárgyát mindig az életből vettem, vettük :) Volt pl. "tamagotchi", "Süni-lovag", "Süni-hamikás", "Kaland1", "Zsarus"...stb, stb...A Süni gyakran kapott születésnapjára ilyesmit, ez valahogy megmaradt. Az orgonavirág is neki készült anno...Igyekszek valahogy megmutisztani ezeket.
Nagyon szerettem régen programozni. Aztán elmaradt. Miért?
A programozóság nem az, aminek én hittem anno. Azt tanítják, hogy "a programozás a problémamegoldás művészete". Na fasza, hogy majd más ad neked problémát, hogy megoldd. Amit én akartam, az az, hogy problémát-kitalálok és azt megoldom. Szimbolikus élethelyzet: egy egyensúlyi állapot adott. Ki kell lendíteni a dolgot, hogy aztán újra ellensúlyozhasd: mint egy gitárhúrt :)
Na, a programozás manapság nem húronként működik. Kész ("félkész","gyorsfagyasztott") modulokat kell letölteni a netről és egymás mellé tenni őket. A programozó ma megnézi, hogy van-e az ő problémájának megfelelő modul, vagy olyan, amin keveset kell alakítania. Letölti, beágyazza és programozó...kell ez a fenének!