Tudományos vidámpark

A régi technikai eszközökkel az van (a mostaniakkal pedig lesz), hogy rengeteg van belőlük ellenben a fogyasztói igény félelmetesen alacsony. Bármivel próbálkozunk, pl. a super8-assal, szinte kimeríthetetlen a technikai alapanyag: kamerák, vetítők manapság harmadárán kaphatóak egy tekercs filmnek. Persze igényelnek némi szellemi tőkét és időt, mai randa'nyelven "ráfordítást". Sajnos a mai embert pont azzal süppesztik le, hogy a ráfordítástól fosztják meg.
Szerencsére léteznek még olyanok akik felfedezik mindazt, ami ezekben a csodákban megbújik. Bátran lehet kísérletezni bármivel, hiszen tényleg rengeteg van belőlük. Most éppen a kazettát újraértelmező srác videójába futottam. Kedvencem, hogy csinált olyan kazettát, amibe zajgenerátor van építve, meg ami félbe van vágva.
Az új művészet nevében következzen:


Még egy videó következzen. Nekem is nagy álmom még mindig, hogy egyszer egy nagy-nagy bulin szalagosmagnóról DJ-zek. Nagyon alkalmas és látványos technika ez. Hogy miért nem lett elterjedt DJ-eszköz (szerintem)? Mert lehet felvenni a szalagra és pont ettől értéktelenebb a hanganyag a bakelitnél. Ott közvetlenül kötődik egy csomó minden a lemezhez (kitől kaptad, hol vetted, az a karc már ott marad).
Itt viszont a saját hangodon scratchelhetsz és midnen háztartásban előfordul egy-egy lejátszó :-)

Éljen a szalag!
S kiegészítésképpen még egy igazi szalagos mester :)
Nemrég fedeztem fel Delia Derbyshire-t, aki a hatvanas évek végén kísérletezgetett szalagokkal. Majd még hallotok róla...

Tomi, te jutsz eszembe erről a videóról. (Volt a monitorodon egy kis rajz "It moves" felirattal, igazából valahogy az ugrik be állandóan, az olyan Tomis :-))