Electric Cost - Caribou

most ismerkedem a Caribou-val. (kanadai együttes, rénszarvast jelent a szó)
a múlt hétvégén beültünk egy mini kávézóba sörözni és a pultos srác nagyon jó zenéket kevert, meg is kérdeztem tőle párszor, hogy mi szól, amit felírt nekem egy papírra, szóval jó fej volt. na így jött ez a Caribou is, kérdezte ismerem e. nem, mondtam. erre olyan képet vágott, de finoman, atyaian, hogy huh...hát azt meg kell, hogy ismerd. biztos voltam benne, hogy valami kurva fasza bulis zene lesz, mert, hogy ilyenek szóltak addig is a helységben.
nagyot néztem, amikor két albumot meghallgattam tőle. szokatlan az egész hangzás, sokszor elnyújtott részek jönnek egymás után, az ének egyenesen idegesítő elsőre, de a váltások annál élvezetesebbek. nagyon színes zenei élményt tud nyújtani, viszont türelem nélkül ez nem megy. ezért is kezdtem el gondolkodni, hogy a zenehallgatás nem türelem kérdése, általában. de igen, hogy annak kellene lennie. persze hol vannak olyan zenék, amik erre érdemesek is, hogy odafigyeljünk rájuk, és ne csak valami könnyed kikapcsolódást nyújtsanak, amitől csupán jobb kedvünk lesz. a türelem játéka pedig nem a jókedv kérdése.
tehát ajánlom az albumletöltéseket is tőle.
többszöri meghallgatás után garantált Caribou rajongóvá válsz. persze a poklot is pár óra alatt képes lenne megszokni az ember (H.B.)