Vers Cost

Törődés



Mindenfelől ártatlan dallamok szólnak,
Egyetértés a kívánatos egyszerűség szemfényvesztő,
Álcázott egyensúly töpreng magányban,
Fuvolaszó kíséri lépteit távol, elhagyottan.

Ésszerű egyetértés a sötét fényesebb partján,
Kegyelet dallam az elkerített birtok peremén
Vádlón feltekint, és szemérmesen bájolog,
Álmatlanul sóhajt a takaró nedves sarkát érezve.

Engedd az élőt, hagyd a haldoklót sorsában úszkálni
És tekints túl a szavak birtoklás természetén
Keresztül, a dallamok hullámán.

Értem a szédülést, nem látom a józanságot,
Hallgatom a rácsokon végighúzott kés éles szerenádját,
Nem értem a létezést és hullámzó szándékát.

Elfogadom a hívást, megízlelem epejellegét,
Kísértem önmaga helyett is, pengéjét tisztogatva.

Ez nem az út, ez ösvény. A legszúrósabb valaha.
Kétely sem tükröződhet. Magányba fujtott szégyen.

Teljesülj hát a méregmezőn, hányd ki a jóslatot
Szeress végre tisztán, szeress és érints.
Hagyj minden szót, tettetett cselekvést..
Csak ölelj és engedd a víz tükröződését...
Magadat látva a felszínén.- Tomas Josa