- Azt gondolja, kibírja majd filmkészítés nélkül, azután, hogy most bejelentette, hogy ez volt az utolsó...?
- Most még nem tudom, mert a filmezés kicsit olyan, mint a drog. Majd meglátjuk, milyenek lesznek az elvonási tünetek. Ma reggel azt tudom mondani magának, hogy bánom, hogy valaha is filmet csináltam.
- Ezt nem mondhatja komolyan!
- De, komolyan mondom, most már bánom, azt is bánom, hogy a világra jöttem. Ezt a sokkot most nekem valahogy túl kell élnem. Túl kell élnem azt a felismerést, hogy a filmnek, amiről eddig azt hittem, hogy fontos, nincs is semmi jelentősége, hanem valami nagyon másnak van jelentősége. És ez engem riaszt és kétségbe ejt. Ettől teljesen üresnek érzem magam, undorom lett...
a teljes interjú
Friday, March 18, 2011
Tarr Béla interjú az ÉS-ben
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
11 megjegyzés:
Kundera okosabb volt, o talan csak egyetlen televizios interjut adott (fent van a tube-on), utana egyetlen egyet sem, ujsagoknak sem. "ott vannak a konyveim, beszeljenek azok."
azt akarod mondani, hogy nem szól szám nem fáj fejem? ezt én nem gondolom okosabb döntésnek..
inkább biztonsági játéknak nevezném
bár lehet ha majd párszor megégetem magam én is biztonsági játékot kezdek majd játszani újra... az elmúlt 30 évem a biztonsági játékról szólt, megtartottam a véleményemet magamnak, sőt próbáltam mindig a másik fejével gondolkodni és a közös elemekre koncentráltam (ami most is megmaradt), de lehet, hogy kezdek átcsúszni a másik oldalra.
Talán a Béla is óvatosabb lesz (ami tök gáz szerintem, hogy óvatoskodnia kell, vagy hogy hallgatnia, ha nem akar ilyen balhékat), nekem az a történet nem az ő okosságáról vagy oktalanságáról szólt szólt, sokkal inkább arról, amit ő is mond, hogy nem a film számít, hanem valami más...
és basszus, ha nincs ez a történet, akkor most még mindig hinne a filmben? Jobb lenne, ha így lenne? Nem tudom..
Truffaut nagyon kikepezte magat a sajtohoz, mindig figyelt arra is, hogy hogyan mit mond az ujsagiroknak.
a 60-as evekben viszont mas volt minden, a filmnek is meg hatalma volt. ma mar nincs ez meg. ha a filmnek ugyanolyan hatalma lenne, mint akkor volt, a Bela is jobban kepzett lenne, az biztos. ahhoz, hogy a kozeletben is szerepet vallalj, fel kell venni az ottani szabalyokat. ehhez mar keves "csak" filmet csinalni vagy barmit. Bela egyike az utolso nagy generacionak, aki meg hisz (vagy csak hitt) a muveszet erejeben.
Jeles mondja, hogy a kozosseg adja a muveszt. ma nincsen kozosseg ahhoz, hogy nagy formatumu muveszeknek adjon "otthont". ellenben ott van a szubkultura, ami felvaltotta a regi nasgy kozosseg helyet.
Bela nem hiszem, hogy ovatosabb lesz, csak egyszeruen jobban meggondolja, hogy adjon e interjut majd, ha egyaltalan sor kerul erre a kesobbiekben. az ES interju az fasza, mert ott volt hely es ido arra, hogy elbeszelgessenek. de ha egy fesztival utan futoszalagon jelennek meg az ember elott, az mar kulon szakmai felkeszultseget jelent, aminek semmi koze a filmkesziteshez.
ez amit csak mondani akartam az az, hogy Bela egyaltalan nem tarja vissza a velemenyet. ott van mindez a filmjeiben. ezert emlitettem Kunderat. o kifejti egy cikkben, amit posztoltam is korabban, hogy a kozszereples csak arra jo egy ironak, ill. muvesznek, hogy a sajat uzenetet elferditse a media. mert az a tulajdonsaga neki, hogy ferdit. a muveszet tulajdonsaga pedig az, hogy nincsenek benne felreertesek, az egy komplex egesz, ferditesek nelkul. ez megint csak kommunikacio. a kozeleti nyelv nem hinnem, hogy erosebb lenne a muveszti megfogalmazasnal. az elobbi csak tobbsegben van, de az nem jelenti meg az igazsagot.
tudom, hogy így értetted és értem is a logikáját a dolognak, mindettől függetlenül én nagyon szeretem ezt az interjú formát, szeretem Lynch interjúkötetét, szeretem truffaut interjúkötetét hitchcock-kal, úgy általában szeretem az interjúköteteket. persze nem minden műemvész alkalmas arra, hogy szavakban is jó kifejezze magát. és nem mindegy az sem, hogy ki kérdez és milyen céllal. és biztos, hogy van ferdítés, de engem elsősorban az ember érdekel ebben az egészben, nemis annyira a műve, hiszen azt elolvasom, megnézem stb.
a művészet illúzióteremtés eszköze, nem a valóság ábrázolására való, ha tetszik a művészet is ferdítés.
vagy mondjuk a fordítás, az is ferdítés, de ha nem lenne, egy csomó minden nem juthatott volna el hozzánk, mégha ferdített formában is.
persze ferdítés és fedítés között is van különbség...
Akkor megint Kunderaval szolva: megismerhetjuk e melyebben, igazabban az embert ( muveszt) mint a muvebol?
A muveszet ( film) elbeszeles. Igy szemelyes, neked mondja, neked mesel az alkoto. Mi kell meg tobb? :)
Persze en is szeretem ezeket az interjus koteteket, de az arnyekaban sincsenek ezek ahhoz kepest, amit a filmektol kaptam. A tobbi az mindossze erdekesseg, kulisszatitok, elmenybeszamolo. kiegeszitoje lehet ugyan a filmnek, de akkor mar az interpretacio koren belul jarunk, ami leegyszerusit, rossz esetben ferdit.
Meg egyet:
En kimondottan orulok, hogy Kundera nem kozvetitette a muveit a kulonfele mediakon keresztul. Igy sokkal szemelyesebb viszony fuz hozza, mint Tarrhoz.
Ezt a viszonyt lehet illuzioteremtesnek is mondani, nincsen azzal baj. A varazslat csak akkor oszlik, ha mi magunk is varazsolunk. (Hamvas)
én ezeket az interjúkat nem pusztán érdekességként élem meg (de megint csak nem mindegy hogy ki kérdez stb.), nem adalékként, a művészt lehet hogy jobban megismerem a művön keresztül, de szerintem ez sem mindig igaz (inkább mindenki saját magát ismeri meg jobban a mű által).
néhány aspektus
1. az interjú mint műfaj mellett szállok most síkra. azt állítom, hogy egy jó interjú, önálló műként is üzemel.
2. az interjú független is lehet a műtől, sőt a művésztől, azt én sem szeretem ha művésznek magyarázkodnia kell, ez nem vezet sehova és mindent tönkretesz.
3. én a műben nem a művészre vagyok kíváncsi... úgy is fogalmazhatnék, hogy a művész engem nem érdekel, nem akarom megismerni, engem a mű érdekel, az ahogyan áramlik bennem, az ahogyan megváltoztat, ahogyan "beszél".
4. az interjú esetén az ember érdekel, de akkor sem a művész.
5. persze az érdekességek, kulisszatitkok szórakoztatóak, de ha pusztán erről szólnának, nem venném védelemebe őket.
nem állítok én itt mást, mint hogy az interjú és a mű két különböző "műfaj". előfordult már velem, hogy egy beszélgetés változtatta meg az életemet és az is, hogy egy film. ennyi. :)
Ez igy igaz. De nem is errol volt szo. Legalabbis nem ezzel kezdtem.
Ez volt az utolso kommentem a coston:)
úgy látszik sikerül mindenkinek befognom a száját, jó diktátor lenne belőlem :)
Post a Comment