Álom Cost

a Dunán mentünk keresztül egy hatalmas uszály-hajóval, amin vagy két kamion kényelmesen elfér, olyan keskeny is volt, az eleje meg mintha egy komp lett volna, azzal a kocsifeljáróval, amit felhúznak az induláskor, ami hosszúra nyúlt be a víz fölött. a folyó közepe felé tarthattunk, amikor kinéztem a korláton, le a vízre. nem is hajón éreztem magamat, hanem egy hídon, mintha onnan néztem volna az alattam elvonuló vizet. a fedélzeten békesség honolt, valaki napernyővel álldogált egy kislány mellett. meleg volt. már itt elkezdődött valami híradás a fejemben, mintha csak emlékeztem volna valamire a hajó kapcsán. itt múltja volt a hajónak. közeledtünk a parthoz, várakozásteli pillanatok mind a hajón, mind a parton a bámészkodók között. lassan fordulni kezdünk, hogy jobban ellene menjünk az árnak, de nagyon sebes az áramlat. a víz is magasan van. ahogyan így fordulunk, hirtelen jobban befarol az egész hajó, a sodrás szinte szembe jön velünk sebesen, majd valami miatt megbillen minden, az orra felé...és mint kés a vajban, tűnni kezd a hajó orra is a vízben, mint valami nagy áradásban....így csúszunk bele lassan a mélybe, de a hajón már tudják mit kell tenniük, a gyerekek - ,mert sok gyerek van - megfogják a korlátot és készülnek az alámerülésre, mert ez egy produkció, amit időnként előadnak, cirkuszi mutatvány, jól összeszokott társaság. nyugodt vagyok, tudom, hogy ebben a milliőben nem eshet bántódásom, ők tudják, hogy hogyan bánjanak az ilyen tapasztalatlan, naív utazókkal, akik csak át akarnak hajózni az egyik partról a másikra. mintha csak ez lenne a foglalkozásuk, hogy hogyan avassanak be embereket az ilyen helyzetekbe. gyorsan kapcsolok, hogy nem lesz itt semmi baj, így megyek én is a mélybe, miközben szorítom a korlátot. az egész hajót mintha csak egy örvény szívná magába, forogva merülünk alá, már víz alatt vagyunk, elveszítem a tájékozódási pontomat ebben a forgásban, s ekkor már érzem, hogy nincsen itt semmi előadás, mert ez a hajó ténylegesen süllyed és ez egy baleset, egy katasztrófa. de valamit nem értek, kint állok a parton, látom, hogy ez a hajó süllyed és pánik van és ordibálás és félelem és tömeg, a hajó tömege, a víz tömege, a félelem tömege. elviselhetetlen tömegsúly. és ahogy nézem az eseményeket, már egy youtube-os videót nézek valójában, de hirtelen megint ott állok a parton és azt kérdezem, ez hogyan lehet, hogy én már láttam ezt valahol a tube-on és hogyan lehetek én egyszerre a süllyedő hajón, a parton, és egy emlékben, amiben nézem ugyanezeket a történéseket?