Álom Cost

tegnap előtt álmodtam, gőzöm sem volt, hogy mi van vagy lesz a Holddal éppen.

a dédmamámmal találkoztam, a Fejes mamával. visszajött...hogy honnan? nem volt kérdés, nem a halálból, de bizony a Holddról.
beszélgettünk, hogy itt az ideje, hogy menjek én is, hogy repüljek. igen, egy űrhajóval. nagyon izgatott lettem. hogy most egyedül repülhetek, ki a világűrbe.
késő este volt, egy faluban voltunk. próbarepülést végeztem a pusztaságban. valahogy én voltam az űrhajó is, tehát nem kellett beszállnom, vagy irányítanom. elég volt csak rágondolnom, és arra suhantam, emerre éppen akartam. közel maradtam a talajhoz, követtem a lankás síkság vonalait, együtt hullámoztam velük. és hó fedett mindent.
nagy nyugalom volt, egyedül voltam a hóval, a sötétséggel, a térrel, a Földdel.
aztán elkezdtem morfondírozni, hogy hogyan is lesz ez a Holdra repülésem. hogy lesz e elég levegőm és hogy tudok e majd iphone-t használni az űrben, mert vlogolni akartam ott is. ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni. mintha csak egy szkafanderban lettem volna, ez volt az űrhajó is egyben. nem tudtam, hogy hogyan viselkedik a mobilom a légüres térben. tudtam, hogy hang az nem lesz, de legalább a Földet mutatni akartam magam mögött, ahogyan belemosolygok a kamerába.
kérdeztem, hogy mennyi idő alatt érek oda.
hát, a Hold az nem itt van...mondta a dédi.
aztán csak én voltam, meg a csillagok.