A royal udvaron aludtunk, ez nem jelent semmit, csak lefekvés előtt mindig a csillagokat nézem, az nagyon jó dolog. Amúgy is szabad ég alatt sokkal pihentetőbb aludni, azt vettem észre, kint az udvaron 4-5 óra is elég a napi talponmaradáshoz, persze nem általánosíthatunk minden napra, mert van hogy 10 is kevés.
Álmomban óriási nagytotálos pánikot láttam. Valami nagy vés közeledett és mindenkinek a tetőre kellett menekülni, emlékszem a kórházban tolták fel a vaságyakat a tetőre, betegestül, kérdeztem egy nővért, hogy mi ez, nem tudta megmondani.
A föld valahogy úgy nézett ki, hogy egy nagy tükörbúra volt körülötte, fehérre volt festve, hogy az erős napfényt szétszórja, így egyenlítette a hőmérsékletet. Na erről jött le a festék, emlékszem kézzel lehetett kapargatni, egy szivaccsal mostam (persze ekkor az egész föld az ölemben volt) és csak hullott róla a zománc.
Aztán a falusi kertünkben volt rengeteg ember, pl. a Jancsó Miklós, ott iszogattunk, tűzött a nap, nagyon forró volt, nem volt szabad simán kiállni rá, annyira, mikor lement, akkor meg hirtelen nagyon hideg lett. Ott volt egy művészetis csaj, fel volt háborodva, hogy megszűnt az internet, hogy a vizsgáit nem tudja felvenni fészbukon és hogy most telefonálnia kell. Felhívta hát a nagy festő Csontváry-t, hogy tanár úrnál sincs net?
Volt, hogy láttam a földet messziről ezzel a búrával.
Wednesday, June 22, 2011
Álom Cost
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
0 megjegyzés:
Post a Comment