Rendzsaw blogol, fotóblogol

beköltöztem egy új helyre. padlásszoba, amire mindig is vágytam itt Londonban. egyszer azt mondtam magamnak, hogy addig nem megyek haza, amíg el nem kapok egy brit lányt (megvolt. brixtoni törpe feka) és be nem költözök egy padlásszobába, ahol látom a várost vagy minimum a háztetőket (mégsem csomagolok).

ma sivatagi élményem volt, lesz is egész nyáron, gondolom. déltől kb. este hatig szopás volt, tűzött a nap végig, persze közel sincs olyan meleg mint csanádon a nagymamámnál a faházban, nyáron, ha felmegyek a szobámba. edzve vagyok. a napfényt most legalább megkapom, ami eddig kimaradt. több mint két és fél évbe telt. a fizum fele elmegy a szobára, nagyon felszöktek az árak.
estére pedig jön a finom hűs szellő a huzatos szobába, ha kinyitom az ablakokat, este 8 felé már a pulcsin kell gondolkozni.együtt lélegzem a padlással. csöndes utca, 2-es zóna, negyven perc a belváros és a munkahely háztól házig.
tegnap este dobott ki a csajom megint (de most nem engedem, hogy visszakunyerálja magát), ezért írok biztosan. vlogolni akartam, de sehogy nem találtam egy szimpla webkamerás software-t.
a lakótársak: Rachel, olasz, pöttöm lány, motyogva beszél, alig értem. Maryjo, ír lány, aki most éppen megorrolt Rachelre. ő munkanélküli pszichológus, sokat beszél, így kineveztem ingyenes angol tanárommá. Muhrat, török srác, eddig nem nagyon láttam. két barátnője van.
ez a 17. lakás az életemben. mindegyik ház külön fejezetet érdemelne és akkor még a nőkről és a munkáról nem beszéltem. nagyon érik egy rendzsaw életműnek a megírása blogsorozatban.












bármennyire hihetetlen, de az olimpia helyszínét láthajuk a képen.



este fel tudom kapcsolni a fényeket a szobámból.